Mi az immunglobulin?
Az immunglobulinok (antitestek) olyan fehérjestruktúrák, amelyek az adott immunrendszerhez tartoznak. A specifikus azt jelenti, hogy képesek felismerni a kórokozó meghatározott összetevőit, meg tudnak kötődni az ellen, és leküzdik azokat. Ez azért lehetséges, mert mindegyiket előre „programozták” egy adott kórokozóra. Az immunglobulin másik gyakori elnevezése a gamma-globulin vagy a g-immunglobulin.
Míg egyes antitestek keringenek a vérben, más immunglobulinok membránhoz kötöttek: bizonyos immunsejtek (B-limfociták) felszínén ülnek.
Antitestek: szerkezet és funkció
Az immunglobulinok úgynevezett glikoproteinek. Ez azt jelenti, hogy fehérjét és cukrot is tartalmaznak.
Az immunglobulinok Y alakúak, két úgynevezett nehéz és könnyű láncból (H- és L-láncból) állnak, amelyeknek különböző típusai vannak. Két kötőhelyük van az antigénekhez. Ezek az idegen anyagok, például a kórokozók jellegzetes felületi struktúrái. Az antigének megkötésével az immunglobulin úgymond befogja a kórokozót, és így semlegesíti.
Ezenkívül az antitest-antigén kötődés egy jel bizonyos fehérvérsejtek (leukociták) számára, hogy „lenyeljék” a betolakodót, és így eliminálják azt.
A különböző immunglobulin osztályoknak részletesen eltérő feladatai vannak. Míg az A, E, G és M immunglobulin osztályok specifikus antitest funkcióját jól kutatták, az immunglobulin D biológiai feladatairól egyelőre nem sokat tudunk.
Milyen antitest osztályok vannak?
Öt különböző immunglobulin alosztály létezik:
- Immunglobulin A (IgA)
- Immunglobulin D (IgD)
- Immunglobulin E (IgE)
- Immunglobulin G (IgG)
- Immunglobulin M (IgM)
Az osztályozás a két nehéz lánc jellege szerint történik. Például az immunglobulin A-nak két úgynevezett alfa lánca van.
További információ: Immunglobulin A
Ha tudni szeretné, hol található az antitestek ezen osztálya, és milyen feladatokat lát el, olvassa el az Immunglobulin A című cikket.
További információ: Immunglobulin E
Ha szeretné megtudni, hogy az E osztályú antitest hogyan küzd a parazitákkal és hogyan vesz részt az allergiában, olvassa el az Immunoglobulin E cikket.
További információ: Immunoglobulin G
Ha többet szeretne megtudni ezeknek az antitesteknek a szerepéről és az újszülöttek fontosságáról, olvassa el az Immunoglobulin G című cikket.
További információ: Immunoglobulin M
Ha tudni szeretné, hol találhatók az M típusú antitestek a szervezetben, és mi a funkciójuk, olvassa el az Immunoglobulin M című cikket.
Mikor határozzák meg az immunglobulinokat?
- Autoimmun betegségek, például Crohn-kór
- fokozott antitest-képződéssel járó betegségek (ún. monoklonális gammopátiák)
- Krónikus májbetegségek, például májcirrózis vagy krónikus hepatitis
Az antitestek meghatározása segít ezeknek a betegségeknek a diagnosztizálásában és a prognózisuk becslésében. Ezen betegségek nyomon követésére is használják.
Immunglobulin: normál értékek
Az immunglobulinokat vérszérumból határozzák meg. Felnőtteknél a normál értékek a következők:
|
IgA |
IgD |
IgE |
IgG |
IgM |
|
70-380 mg/dl |
<100 U / ml |
100 NE/ml-ig |
700-1600 mg/dl |
Nők: 40-280 mg/dl Férfiak: 40-230 mg/dl |
Gyermekekre életkortól függően más referenciaértékek vonatkoznak.
Mikor csökken az immunglobulinok szintje?
A következő betegségek csökkentik az antitestek termelését:
- Cushing-szindróma
- Diabetes mellitus
- pajzsmirigy alulműködés (pajzsmirigy alulműködés)
- bakteriális fertőzések
- vérmérgezés (szepszis)
Az immunrendszert elnyomó terápiák az immunglobulintermelést is gátolják. Ez igaz például a rákos betegek kemoterápiájára és sugárterápiájára.
Más betegségek, mint például a nefrotikus szindróma, nem befolyásolják az antitestek termelését, de azok fokozott elvesztéséhez vezetnek. Ugyanez történik súlyos égési sérülésekkel.
Veleszületett antitesthiány
Mikor emelkedik az immunglobulinok szintje?
A megemelkedett antitestszint az immunglobulinok növekedésének köszönhető, és hipergammaglobulinémiának nevezik. Különbséget tesznek poliklonális és monoklonális hipergammaglobulinémia között:
Poliklonális hipergammaglobulinémia.
Itt sok különböző immunglobulin nő. Ez például a következő esetekben fordul elő:
- akut és krónikus fertőzések
- autoimmun betegségek (például szisztémás lupus erythematosus, rheumatoid arthritis)
- @ májbetegségek, például cirrhosis
Monoklonális hipergammaglobulinémia
Ritkábban csak egy bizonyos típusú antitest nő. Példák az ilyen monoklonális hipergammaglobulinémiára:
- Plasmocytoma (myeloma multiplex)
- Waldenström-betegség (immuncitóma)
Mi a teendő megváltozott immunglobulinszint esetén?
Szerzett ellenanyaghiány esetén először az alapbetegséget kezelik. Például az orvos előírhat inzulinterápiát diabetes mellitus esetén, vagy hormonpótló terápiát hypothyreosis esetén.
Ha veleszületett antitesthiány áll fenn, a beteg egész életen át tartó immunglobulinokkal való helyettesítést kap. Ezeket vénába (intravénásan) vagy a bőr alá (szubkután) adják be.
Még akkor is, ha egynél több típusú immunglobulin emelkedett (poliklonális hipergammaglobulinémia), az okot kivizsgálják, hogy a megfelelő terápia megkezdődhessen.
