Tüdőgyulladás: diagnosztikai vizsgálatok

Választható orvosi eszköz diagnosztika - az előzmények eredményeitől függően, fizikális vizsgálat, laboratóriumi diagnosztika, és kötelező orvosi eszköz diagnosztika - Az megkülönböztető diagnózis.

  • A mellkas röntgenfelvétele (röntgen mellkas / mellkas), két síkon - különösen differenciáldiagnosztikai kétértelműség, súlyos betegség vagy kísérő betegségek (rizikófaktorok) esetén [a pulmonalis infiltrátum bizonyítékai; az infiltrátum legbiztosabb radiológiai jele a levegő bronchogramja, ezt pozitív „levegő bronchogramnak” is nevezik; ez annak a ténynek köszönhető, hogy ezen a területen a levegővel töltött hörgők kiemelkednek a környező területről]
  • Tüdő szonográfia (szinonimák: tüdő ultrahang; English Lung ultrasonography (LUS)) - gyanús tüdőgyulladás (tüdőgyulladás) gyermekeknél (a Röntgen mellkas).
  • Pulzus-oximetria (módszer az artériák nem invazív meghatározására oxigén telítettség a fény mérésével abszorpció) [a hipoxia súlyossága /oxigén hiány].
  • Spirometria (alapvizsgálat a tüdőfunkciók diagnosztikájának összefüggésében).
  • Pleurasonográfia (ultrahang vizsgálata kiáltott (mellhártya) és mellhártyatér) - ha mellkasi folyadékgyülem gyanúsítható.
  • Hörgoszkópia (bronchoszkópia) bronchoalveoláris mosással (BAL; módszer a bronchoszkópiában használt minták megszerzésére (bronchoszkópia)), esetleg tüdő biopszia (mintát veszünk tüdő szövet).
  • Számítógépes tomográfia vagy a mellkas mágneses rezonancia képalkotása /mellkas (mellkasi CT; mellkasi MRI) - bonyolító tanfolyamokon.

További megjegyzések

  • A negatív prediktív értéke (NPV) a mellkas röntgenfelvétel gyanús gyermekeknél tüdőgyulladás magas. Egy tanulmányban tüdőgyulladás 411 gyermek közül csak ötnél mutattak ki negatív radiográfiás eredményeket és nem voltak antibiotikumok terápia a következő két hétben (= a radiográfiai eredmények NPV-értéke 98.8% volt).