A tüdő funkcióvizsgálattal az orvos megállapíthatja, hogy a tüdő megfelelően működik-e. A vizsgálat típusától függően megmérik, hogy mennyi levegő mozog a tüdőn keresztül, milyen sebességgel és nyomással történik ez, és milyen arányban cserélődnek a légzőgázok oxigén (O2) és széndioxid (CO2). Ilyen módon komoly tüdő a betegségek korai stádiumban észlelhetők, néha azelőtt, hogy a beteg észrevenné a sajátját lélegző problémákat.
Jelzések
A tipikus tünetek, amelyeknél a tüdő a funkcionális teszt elrendelése légszomj, köhögés és köpet. Természetesen a betegség jeleinek hosszú ideig fenn kell maradniuk, hogy okot adjanak a tüdőfunkciós tesztre. Ez a vizsgálat a dohányosok számára is hasznos, mivel sokkal nagyobb a kockázata a különféle kockázatoknak tüdőbetegségek.
Néhány beteget tüdõorvoshoz is küld, ha röntgen kóros tüdőleleteket tár fel, vagy ha szokatlanul magas a vörös szín vér sejtek találhatók egy vérmintában. Mivel az ún vörösvértesteket oxigént szállít a vér, megnövekedett előfordulásuk arra utal, hogy a tüdő másképp nem képes elegendő vitális oxigént felszívni. Bizonyos esetekben azonban a tüdőfunkciót is rutinszerűen mérik. Az asztmásoknak például rendszeresen át kell esniük. Versenyző sportolók és egyes foglalkozási csoportok számára a tüdőfunkció ellenőrzése is hasznos.
Betegségek
A klasszikus spirometriában azt vizsgálják, hogy a tüdő megfelelően szellőződik-e, azaz a beteg elég levegőt szív-e be és kilégzett-e. Ha ez nem így van, akkor a szellőzés rendellenesség. Különböző típusúak szellőzés rendellenességek.
Akadályozó szellőzés rendellenesség: Ha a légutak szűkültek, a betegnek mindig ki kell lélegeznie egy bizonyos ellenállás ellen. A levegő már nem tud könnyen távozni a tüdőből. Ez a helyzet bronchiális asztma és krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD).
Korlátozó szellőztetési rendellenesség: Egyes betegeknél az a probléma, hogy a tüdő vagy a mellkas nem elég rugalmas. Ez jelezheti a tüdő megkeményedését (tüdőfibrózis), mellkasi folyadékgyülem, hegesedés tüdőműtét vagy rekeszizom paresis után (ahol a diafragma túl magas).
- Obstruktív légzési rendellenesség: Ha a légutak szűkültek, a betegnek mindig ki kell lélegeznie valamilyen ellenállás ellen.
A levegő már nem tud könnyen távozni a tüdőből. Ez a helyzet bronchiális asztma és krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD).
- Korlátozó szellőztetési rendellenesség: Egyes betegeknél az a probléma, hogy a tüdő vagy a mellkas (mellkas) nem elég rugalmasak. Ez jelezheti a tüdő megkeményedését (tüdőfibrózis), mellkasi folyadékgyülem, hegesedés tüdőműtét vagy rekeszizom paresis után (ahol a diafragma túl magas).
- Neuromuszkuláris ventilációs rendellenesség: A jelek továbbítása a agy a légzőizmokhoz zavart vagy megszakadt. Ennek oka általában a felelős sérülése idegek, mint például a kétoldali bénulás.
