spirometria
A spirometriát „kicsinek” is nevezik tüdő működési teszt". A spirometria lehetővé teszi az orvos számára, hogy meghatározza a létfontosságú kapacitást (azaz a maximális levegőmennyiséget, amelyet az ember be- és kilélegezhet) és az egy másodperces kapacitást (hány liter levegő mozog egy másodperc alatt egy erős kilégzés során). A mérőeszköz, a spirométer egy szájrésszel ellátott csőrendszerből áll, és egy rögzítőhöz van csatlakoztatva.
Ez a felvevő görbe formájában mutatja be a belélegzett levegő mennyiségét, hasonlóan a szív áramokat rögzítenek egy EKG-n. A beteg ajkával bezárja a szájcsövet, és a orr csipesz. Ennek célja, hogy megakadályozza a levegő kiszivárgását a orr és így nem regisztrálják a mérés során.
Ezután a betegnek elmondják, hogyan kell lélegezni a vizsgálat során. Általában a normális belélegzés és a kilégzés (azaz a lélegző térfogat) mérik meg először. Ezután a páciensnek a lehető legmélyebben, majd közvetlenül utána a lehető legmélyebben, majd ismét erőteljesen és gyorsan kell lélegeznie.
Akkor normális lélegző ismét rögzítésre kerül. Általános szabály, hogy az eljárást többször megismételjük, hogy több értelmes görbét kapjunk. Eközben tüdő a funkcióteszt rendkívül fontos, hogy a beteg jól együttműködjön és megértse a lélegző utasítás.
A vizsgáztatóknak motiválniuk kell őt arra, hogy valóban teljes erővel végezze a gyakorlatokat. Természetesen ez különösen nehéz a gyermekeknél, mert a kissé ijesztő környezetben és a kényelmetlen körülmények között nem könnyű őket izgatni. orr csipesz. A tüdő a funkcióteszt kockázatmentes és nem fájdalmas. Néhány betegnél a nehéz légzés rövid szédüléshez vezethet.
Teljes testű pletizmográfia
Ezt a vizsgálatot főként szakorvos belgyógyászok, azaz tüdőszakemberek végzik. A beteget légmentesen lezárt kabinba helyezik, hasonlóan a telefonfülkéhez. Szájcsövet kap, és az úgynevezett pneumotachográfon keresztül először ki- és belégzést végez, majd rendesen, majd szükség esetén gyorsítva vagy különösen mélyen.
Ezután mérjük a kamrában keletkező nyomáskülönbségeket. A legtöbb esetben az orvos zárási nyomásmérést is végez. A szájrész eltömődik, és a beteg rövid időre kilélegez az ellenállás ellen.
Az egész test pletizmográfiájával vagy testpletizmográfiájával a tüdő térfogata és a hörgők ellenállása is mérhető. A tüdőfunkciós teszt fő előnye, hogy a betegnek nem kell aktívan részt vennie. A normál lélegzetvétel elegendő az értelmes értékek megszerzéséhez.
A pletizmográfia teljesen ártalmatlan. Nincs sem nyomás, sem sugárterhelés, és a kamra ajtaja természetesen bármikor kinyitható. Csak a klausztrofóbiában szenvedő betegek számára jelenthet problémát a vizsgálat, mivel a kamra viszonylag kicsi, és a sikeres méréshez be kell zárni.
