Szívelégtelenség: tünetek és terápia

Rövid áttekintés

• Okok: elsősorban a szívkoszorúér-szűkület (szívkoszorúér-betegség), magas vérnyomás, szívizombetegségek (kardiomiopátiák), szívizomgyulladás (szívizomgyulladás), szívbillentyű-betegség, szívritmuszavarok, krónikus tüdőbetegség, szívbillentyű-betegség , szívroham, májcirrózis, gyógyszerek mellékhatásai, emelkedett vérzsírszint, cukorbetegség
• Tünetek: stádiumtól függően légszomj (dyspnea) terheléskor vagy nyugalomban, csökkent teljesítőképesség, fáradtság, az ajkak és a körömágyak halvány vagy kékes elszíneződése, ödéma, különösen a bokák és a lábszárak, megvastagodott nyaki erek, gyors súlygyarapodás, éjszakai vizelési inger, szívdobogásérzés, szívritmuszavarok, alacsony vérnyomás
• Kezelés: vérnyomáscsökkentő szerek (vérnyomáscsökkentők), kiöblítést (diuretikumok), szívverést lassító (pl. béta-blokkolók), bizonyos hormonok hatását csökkentő (aldoszteron antagonisták), szíverősítők (pl. digitális). Az októl függően műtét (pl. szívbillentyűk, bypass, pacemaker), esetenként szívátültetés

Szívelégtelenség: okok és kockázati tényezők

Szívelégtelenség (szívelégtelenség) esetén a szív már nem olyan hatékony, mint az egészséges szív. A szervezet szöveteit már nem tudja ellátni elegendő vérrel (és így oxigénnel). Ez életveszélyes lehet. A szívelégtelenség különböző okokból állhat:

A második fő ok a magas vérnyomás (hipertónia). Magas vérnyomás esetén a szívnek tartósan erősebben kell pumpálnia, például a beszűkült erek ellen a véráramban. Idővel a szívizom megvastagszik, hogy nagyobb nyomást tudjon felépíteni (hipertrófia). Hosszú távon azonban nem bírja ezt a terhelést – csökken a szivattyúteljesítmény.

A szívelégtelenség további okai a szívritmuszavarok és a szívizom gyulladása. A szívsövény hibái és a szívbillentyű-hibák (veleszületett vagy szerzett) szintén szívelégtelenséghez vezethetnek. Ugyanez vonatkozik a folyadék felhalmozódására a szívburokban (perikardiális folyadékgyülem, különösen szívburokgyulladás esetén).

A szívelégtelenséget szívizombetegségek (kardiomiopátiák) is okozhatják. Ezeket viszont okozhatja például gyulladás vagy túlzott alkoholfogyasztás, drog- vagy gyógyszerhasználat.

A szívelégtelenség kialakulásában anyagcsere-betegségek is szerepet játszhatnak. Ilyenek például a diabetes mellitus (cukorbetegség) és a pajzsmirigyműködési zavarok (például a pajzsmirigy túlműködése).

A tüdőbetegségek, például a tüdőtágulás vagy a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) a szívelégtelenség további lehetséges okai.

Különösen a kevésbé gyakori jobb szívelégtelenséget (a szív jobb oldalának funkcionális gyengesége) okozhatja tüdőbetegség. Ennek az az oka, hogy a beteg tüdő erei általában szintén károsodnak. A vér már nem tud megfelelően átfolyni rajtuk (pulmonális hipertónia). Visszahúzódik a jobb szívbe, és megterheli.

Néha a gyógyszerek szívelégtelenséget is okoznak. Ez a kockázat fennáll például bizonyos szívritmuszavarok kezelésére szolgáló gyógyszerek, bizonyos rákellenes szerek (daganatellenes szerek), étvágycsökkentők és migrén elleni gyógyszerek (például ergotamin) esetén. A szívdaganatok vagy a rákos áttétek azonban szívelégtelenséget is okozhatnak.

Szisztolés és diasztolés szívelégtelenség

A szívelégtelenség általában két paraméterből áll: szisztolés és diasztolés szívelégtelenségből.

A szisztolés szívelégtelenség (szintén pangásos szívelégtelenség) kifejezés a szív csökkent pumpáló képességére utal: a bal kamra pumpáló funkciója és ejekciós teljesítménye csökken.

Ennek eredményeként a szervek már nem jutnak elegendő vérhez. Ezenkívül a vér visszaáll. Ez ödémát okoz, például a karokban és a lábakban vagy a tüdőben.

A legtöbb esetben a bal kamra kórosan megváltozott, így kevésbé tágul, és már nem képes elegendő vért felvenni. Ennek eredményeként kevesebb vér kerül a szisztémás keringésbe. Ez a szervezet oxigénhiányához vezet. A diasztolés szívelégtelenség főleg idős korban jelentkezik. A nők gyakrabban érintettek, mint a férfiak.

Szívelégtelenség: osztályozás

A szívelégtelenség különböző kritériumok szerint osztályozható:

• Az érintett szívterülettől függően megkülönböztetik a bal szívelégtelenséget, a jobb oldali szívelégtelenséget és a globális szívelégtelenséget (a szív mindkét fele érintett).
• A betegség lefolyásától függően megkülönböztetik az akut szívelégtelenséget és a krónikus szívelégtelenséget.
• A betegség állapota szerinti durva osztályozás a kompenzált szívelégtelenség és a dekompenzált szívelégtelenség.

Az Európai Szív Társaság (ESC) a szívelégtelenséget a szív kilökődési kapacitása szerint is osztályozza. Ha a bal szív továbbra is elegendő vért pumpál, az orvosok megőrzött kilökődési frakcióról beszélnek (ejekciós frakció = EF, normál érték 60-70 százalék). Ez ellentétben áll a csökkent ejekciós frakcióval. Ez a következő osztályozást eredményezi:

• Szívelégtelenség csökkent bal kamrai EF-vel (HFrEF = szívelégtelenség csökkent ejekciós frakcióval, EF 40 százalék vagy kevesebb)
• Szívelégtelenség középtartományú EF-vel (HFmrEF = szívelégtelenség enyhén csökkent ejekciós frakcióval, korábban szívelégtelenség közepes ejekciós frakcióval, EF = 41-49 százalék)
• Szívelégtelenség megőrzött EF-vel (HFpEF = szívelégtelenség megőrzött ejekciós frakcióval, az EF legalább 50 százalék)

Szívelégtelenség: bal, jobb, globális

Jobb szívelégtelenség esetén elsősorban a szívizom jobb pitvarát és jobb kamráját érinti a szívelégtelenség.

A gyenge jobb szívfélteke már nem tud elegendő energiát biztosítani, és a vér az azt ellátó erekbe (vénákba) visszaáll. Ez növeli a nyomást a vénákban, és a folyadék kiszorul a vénákból a környező szövetekbe. Vízvisszatartás (ödéma) alakul ki a szervezetben, különösen a lábakban és a hasban.

A jobb oldali szívelégtelenség általában krónikus bal szívelégtelenség következtében alakul ki.

Bal szívelégtelenségben a szív bal oldalának pumpáló kapacitása már nem elegendő. Ennek eredményeként a vér visszakerül a tüdőerekbe (torlódásos tüdő). Ez különösen veszélyes, mert a víz felhalmozódhat a tüdőben (tüdőödéma). A köhögés és a légszomj tipikus tünetek.

Globális szívelégtelenség esetén a szív mindkét részének pumpáló kapacitása csökken. Így mind a jobb, mind a bal szívelégtelenség tünetei láthatók.

Akut szívelégtelenség és krónikus szívelégtelenség

Kompenzált és dekompenzált szívelégtelenség

A kompenzált szívelégtelenség és a dekompenzált szívelégtelenség kifejezések azokat az eseteket írják le, amikor a tünetek jelentkeznek. A kompenzált szívelégtelenség általában csak edzés közben okoz tüneteket. Nyugalomban viszont a szív még tudja biztosítani a szükséges teljesítményt, így nem jelentkeznek tünetek.

A dekompenzált szívelégtelenség viszont olyan tüneteket okoz, mint a vízvisszatartás (ödéma) vagy a légszomj (dyspnoe), még nyugalomban vagy alacsony terhelés alatt is.

Az orvosok főként akkor használják ezeket a kifejezéseket, amikor már ismert a szívelégtelenség. Ha a tüneteket kontroll alatt tartják (például megfelelő gyógyszeres kezeléssel), a szívelégtelenség kompenzálódik. Ha azonban ez az állapot kikerül a kezéből (például akut betegségek vagy a tabletták bevételének elmulasztása miatt), a szívelégtelenség dekompenzáltnak minősül.

Szívelégtelenség: NYHA besorolás

• NYHA I: Nincsenek testi tünetek nyugalomban vagy mindennapi terhelés mellett.
• NYHA II: Enyhe korlátozások az edzéskapacitásban (pl. 2 lépcsőfok), de nyugalomban még mindig nincsenek tünetek.
• NYHA III: Magas korlátok a mindennapi fizikai megterhelés mellett is. Az olyan tünetek, mint a fáradtság, szívritmuszavarok, légszomj és „mellkasi szorító érzés” (angina pectoris) gyorsan jelentkeznek még alacsony szintű terhelés mellett is.
• NYHA IV: A tünetek bármilyen fizikai megterhelés mellett és nyugalomban jelentkeznek. Az érintett személyek általában mozdulatlanok (ágyhoz kötöttek), és mindennapi életükben állandó segítségre szorulnak.

Szívelégtelenség: tünetek

Szívelégtelenség: A bal szívelégtelenség tünetei

A szív bal oldala az a hely, ahová a vért küldik, miután a tüdőben oxigénnel telítették. Amikor a szívnek ez a fele nem működik megfelelően, a vér visszakerül a tüdőbe. Ez köhögéshez és légszomjhoz (dyspnoe) vezet.

Szívelégtelenség tünetei „asthma cardiale”-vel.

Ha a bal szívelégtelenség tovább fejlődik, folyadék szivárog a tüdőkapillárisokból az alveolusokba. A légszomj mellett ez fokozott köhögéshez is vezet. Ugyanakkor a hörgők megfeszülhetnek. Ezt a tünetegyüttest „asthma cardiale”-nak („szívvel összefüggő asztmának”) is nevezik.

Ha a folyadék továbbra is bejut a tüdőszövetbe, tüdőödéma néven ismert állapot alakul ki. Jellemzője a súlyos légszomj és a „buborékos” légzési hangok („buborékosodás”). Az oxigénhiány miatt a bőr és a nyálkahártya elkékül (cianózis). Egyes betegek habos, néha hússzínű váladékot köhögnek fel.

Ha folyadék gyűlik össze a tüdő körül a pleurális térben, az orvosok ezt pleurális folyadékgyülemnek nevezik. Ez is a szívelégtelenség egyik lehetséges tünete.

Szívelégtelenség: a jobb szívelégtelenség tünetei.

Az oxigénmentesített vér a testből a szív jobb oldali részébe áramlik. A jobb kamrából a tüdőbe pumpálják, ahol újra oxigénnel látják el. Ha a szív jobb oldalát szívelégtelenség érinti, a de visszahúzódik a test vénáiba.

A szívelégtelenség tipikus tünetei ebben az esetben a víz felhalmozódása a szervezetben (ödéma). Általában először a lábakban jelennek meg (lábödéma) – különösen a bokánál vagy a lábfej hátsó részén, majd a lábszár felett is. Az ágyhoz kötött betegeknél az ödémák először általában a keresztcsont felett alakulnak ki.

A jobb szívelégtelenség előrehaladott stádiumában a víz is lerakódik a szervekben. A szívelégtelenség egyéb jellemző tünete tehát a szervműködés károsodása.

A vízvisszatartás gyakran gyors súlygyarapodást okoz, gyakran több mint heti két kilót.

Ezek a duzzanatok kiszáríthatják a bőrt, mert a szövetben lévő nyomás túlságosan nagy lesz. Lehetséges következmények gyulladások (ekcéma), amelyek nyílt, rosszul gyógyuló sebekké alakulhatnak.

Globális szívelégtelenség: tünetek

Ha a szív mindkét felét szervi gyengeség érinti, az állapotot globális szívelégtelenségnek nevezik. A betegség mindkét formájának (jobb és bal oldali szívelégtelenség) tünetei ekkor együtt jelentkeznek.

Egyéb szívelégtelenség tünetei

A szívelégtelenség vízvisszatartást (ödémát) okoz az egész szervezetben. Ezeket főként éjszaka szabadítják fel (mobilizálják), amikor az érintett személy fekszik.

A felszabaduló, felesleges folyadékot a szervezet a vesén keresztül akarja eltávolítani. Ez az oka annak, hogy a szenvedőknek nagyon gyakran kell vécére menniük éjszaka. Ezt a gyakori éjszakai vizelést nocturiának nevezik.

Akkor fordul elő, ha az előrehaladott szívelégtelenség miatt a központi idegrendszer már nem látja el megfelelően a vért.

Stressz esetén a szív nagyon gyorsan ver (palpitáció = tachycardia). Emellett szívritmuszavarok is előfordulhatnak, különösen kifejezett szívelégtelenség esetén. Az aritmiák életveszélyessé válhatnak, és azonnal kezelni kell őket.

Egy másik klasszikus szívelégtelenség jele a késői stádiumban az alacsony vérnyomás.

A szívelégtelenség általános és nagyon gyakori tünetei közé tartozik a csökkent teljesítmény, a fáradtság és a kimerültség is.

Szívelégtelenség: vizsgálatok és diagnózis

A szívelégtelenség diagnosztizálása a beteg kórtörténetének (anamnézisének) felvételén, valamint fizikális és műszeres vizsgálatokon alapul.

Az anamnézis interjú során az orvos megkérdezi a beteget többek között a tüneteiről, illetve arról, hogy a családban előfordult-e szívbetegség (genetikai hajlam).

A szívműködés sztetoszkóppal történő meghallgatása biztosítja az orvos számára a billentyűhibák vagy a szívizomgyengeség első jeleit. Tüdőhallgatáskor a csörgő hang a szívelégtelenség jele. A tüdőben lévő vízvisszatartást jelzi.

Azonban például tüdőgyulladásban is előfordulnak orcák. Az orvos egy harmadik szívhangot is hallhat (ez általában csak gyermekeknél és serdülőknél normális).

A lábak ödémája esetén látható horpadások nyomódhatnak a bőrbe. Ha az orvos megméri a pulzust, annak intenzitása minden egyes ütéssel változhat (pulsus alternans). Ezenkívül a vizsgáló felismeri a kiálló nyaki vénákat – ez a vérelmaradás jele.

A szíven áthaladó véráramlást színes Doppler-szonográfia segítségével lehet megjeleníteni. Ez az ultrahangvizsgálat egy speciális formája. Az orvos ultrahangos szkennert is használ a folyadék felhalmozódásának megfigyelésére, például a hasban (ascites) vagy a mellkasban (pleurális folyadékgyülem). Ezzel egyidejűleg ellenőrzi a vena cava-t és a szerveket, hogy vannak-e torlódásra utaló jelek.

A szívritmuszavarokat legjobban hosszú távú EKG-val lehet kimutatni. A beteg kisméretű hordozható eszközt kap, amelyet hazavihet. Elektródákhoz kapcsolódik, amelyeket az orvos a páciens mellkasára helyez, és folyamatosan rögzíti a szívműködést.

A hosszú távú EKG általában 24 órán át tart. A vizsgálat fájdalommentes és nem érinti a beteget.

Sztentek (értámaszok) helyezhetők be, hogy a koszorúér tartósan nyitva maradjanak. Ezenkívül a stressztesztek (például kerékpár-ergométeren) segítenek felmérni a probléma mértékét. Egyes esetekben a szív annyira gyenge, hogy ezek a vizsgálatok már nem lehetségesek.

Szívelégtelenség gyanúja esetén vérnyomásmérést is végeznek.

Ezenkívül az orvos különféle vizelet- és vérvizsgálatokat rendel el a laboratóriumban. Többek között a vizelet állapotát és a vérképet veszik. A vérkép alapján az orvos például vérszegénységet észlel. Ezenkívül meghatározzák az elektrolitokat (különösen a nátriumot és a káliumot) és a vas állapotát. Az orvos laboratóriumban különféle szervi paramétereket is meghatároz, például kreatinint, éhomi vércukorszintet és májenzimeket, beleértve a véralvadási értékeket is.

Emellett a mellkasröntgen és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) is támogathatja a szívelégtelenség diagnózisát.

Szívelégtelenség: kezelés

A szívelégtelenség terápiája több összetevőből áll, és elsősorban a szívelégtelenség súlyosságától függ. Alapvetően a gyógyszeres terápia mellett a személyes életmód is meghatározó. Súlyos esetekben pacemakerre vagy szívátültetésre lehet szükség.

Szívelégtelenség: gyógyszeres kezelés

A szívelégtelenség gyógyszeres terápiájának célja a betegség szövődményeinek megelőzése és a betegek életminőségének javítása. A szívelégtelenség okától függően különböző gyógyszereket alkalmaznak. Egyes gyógyszerekről kimutatták, hogy javítják a prognózist, míg mások elsősorban a meglévő tüneteket enyhítik.

Összességében számos szer áll rendelkezésre a szívelégtelenség kezelésére. Ezek közül a legfontosabbak a következők:

ACE-gátlók: blokkolnak egy fehérjét, amely a szervezet vérereinek összehúzódásáért felelős. Ennek eredményeként az erek tartósan kitágulnak, és a vérnyomás csökken. Ez tehermentesíti a szívet, és lelassul a szívizom tartós túlterhelés következtében kialakuló átalakulása. Általában az orvos először ACE-gátlókat (NYHA I) ír fel.

AT-1 antagonisták (= angiotenzin receptor blokkolók, sartanok): gátolják a vérnyomást emelő hormon hatását. Ezeket azonban csak akkor alkalmazzák, ha a beteg nem tolerálja az ACE-gátlókat vagy az angiotenzin-receptor neprilizin-gátlókat (ARNI).

Mineralokortikoid receptor antagonisták (MRA, más néven aldoszteron antagonisták): Ezek a NYHA II-IV stádiumban is javallottak, különösen akkor, ha a szív már nem pumpál megfelelően (EF < 35 százalék). Növelik a víz kiürülését a szervezetből, ami végső soron tehermentesíti a szívet. Mint "antifibrotikus terápia", ez a kezelés úgy gondolja, hogy segít visszafordítani a káros szívizom-remodellinget.

Angiotenzin receptor neprilizin gátlók (ARNI): Ez egy angiotenzin receptor blokkoló (AR = AT-1 antagonista, lásd fent) és egy neprilizin gátló (NI) rögzített gyógyszerkombinációja. Ez utóbbi gátolja a különböző hormonok lebomlását a szervezetben, és ezáltal kitágítja az ereket, elősegíti a kiválasztást és ellensúlyozza a szívizom hegszövetét. Jelenleg elérhető a sacubitril (NI) és a valzartán (AR) hatóanyagok kombinációja. Az orvosok ARNI-t írnak fel az ACE-gátlók vagy a sartanok helyettesítésére.

SGLT2 gátlók (nátrium-glükóz kotranszporter-2 gátlói, gliflozinok): Az SGLT2 gátlók a cukorbetegség kezeléséből ismertek. Ugyanakkor segíthetnek a krónikus szívelégtelenségben szenvedőknek is – függetlenül attól, hogy cukorbetegek vagy sem. Az orvosok az ACE-gátlókkal/ARNI-kkal, a béta-blokkolóval és az aldoszteron antagonistákkal végzett terápia mellett írják fel ezeket, különösen akkor, ha a betegek még mindig észlelik a tüneteket ezek szedése közben.

Ivabradin: Ez a gyógyszer csökkenti a szívfrekvenciát. Az orvosok akkor írják fel, ha a szívverés túl gyors (> 70/perc) még béta-blokkolók mellett is, vagy ha nem tolerálják.

Digitalis: A digitalisszal készült készítmények javítják a szív pumpáló erejét. Nem hosszabbítja meg az életet, hanem növeli az érintettek életminőségét és ellenálló képességét. A digitalis (digitoxin, digoxin) a pitvarfibrilláció gyakoriságának szabályozására szolgál, amely egy gyakori szívritmuszavar.

Az orvosok a fenti szereket elsősorban csökkent ejekciós frakcióval (HFrEF) (és NYHA II-IV osztályú) szenvedő betegeknél alkalmazzák. A standard terápia itt ACE-gátlókat (vagy ARNI-kat, vagy sartánokat, ha intolerancia) tartalmaz, valamint béta-blokkolókat, aldoszteron antagonistákat és SGLT2-gátlókat (az Európai Kardiológiai Társaság irányelvei szerint).

Megőrzött ejekciós frakcióval (HFpEF) rendelkező betegek esetében nincs ilyen gyógyszerajánlás. Ha az érintett személyek „túlhidratáltak”, vizelethajtó gyógyszereket kapnak. Hasonló a helyzet azoknál az embereknél, akiknél a szív enyhén csökkent ejekciós frakciója (HFmrEF) van. Az orvosok esettől függően olyan készítményeket írnak fel, amelyeket csökkent ejekciós frakcióval (HFrEF) járó szívelégtelenség esetén is használnak.

Vas beadása vérszegénység és szívelégtelenség esetén

Több vas a vérben végső soron megkönnyítheti a légzést. A vas ugyanis a hemoglobin vér pigmentjének alapvető építőköve, amely döntő szerepet játszik az oxigénszállításban. A vashiány előbb-utóbb vérszegénységhez vezet, ami szívelégtelenséget okoz.

Galagonya szívelégtelenségre

A gyógynövényes gyógyászat szívelégtelenség esetén a galagonyakészítményeket ajánlja. Állítólag javítják a szívizom kontraktilitását és oxigénellátását. Ellensúlyozzák a szívritmuszavarokat is (antiaritmiás hatás).

Tudományos szempontból ez idáig nem igazolták a galagonya releváns és bizonyított hatékonyságát szívelégtelenség esetén. Ha a betegek mégis ki akarják próbálni az ilyen gyógynövénykészítményeket, akkor az orvossal vagy gyógyszerészsel egyeztetve, a hagyományos orvosi szívelégtelenség kezelés mellett.

Pacemaker szívelégtelenség ellen

Mindkettő együtt kompenzálhatja a szívelégtelenséget. CRT esetén a pacemaker vezetékeket a szívkamrákba helyezik, hogy azok ismét ugyanabban a ritmusban verjenek.

Azok a betegek, akik túlélték a szívmegállást vagy veszélyes szívritmuszavarban szenvednek, előnyös a beültethető kardioverter-defibrillátor (ICD). A készülék pacemakerként van behelyezve. Áramütést ad, ha veszélyes aritmiát észlel.

Néha az orvosok a két rendszer kombinált eszközét használják, amelyet CRT-ICD rendszernek (más néven CRT-D rendszernek) neveznek.

Sebészeti intézkedések

Ha a szívelégtelenség a meglévő terápia ellenére súlyosbodik, szükség lehet a régi szív újjal történő cseréjére (szívátültetés). A betegek donorszívet vagy mesterséges szívet kaphatnak. Ez különféle szövődményekhez, például kilökődési reakciókhoz vezethet.

Ha a hibás szívbillentyűk okozzák a szívelégtelenséget, műtétre is szükség lehet. Néha lehetséges a szívbillentyű „javítása” (rekonstrukciója). Más esetekben a hibás szívbillentyűt cserélik (biológiai vagy mechanikus billentyűprotézis).

Szívelégtelenség: Mit tehetsz magad

Ha kezelőorvosa szívelégtelenséget diagnosztizált Önnél, fontos az egészséges életmód kialakítása. Ez minimalizálja a kockázati tényezőket és javítja életminőségét. Ezért a következőket kell megszívlelnie:

1. Diéta: Egyél elegendő gyümölcsöt és zöldséget. Kerülje az állati zsírokat, amennyire csak lehetséges, és vegyen be sószegény étrendet. A só hatására víz raktározódik a szervezetben. A szívnek ezután keményebben kell dolgoznia.
2. Mérje le magát naponta: Hogy segítsen nyomon követni teste folyadékegyensúlyát, naponta lépjen a mérlegre, és írja le súlyát. Azonnal forduljon orvoshoz, ha egyik napról a másikra több mint egy kilót, három napon belül két kilónál többet, vagy egy hét alatt több mint két és fél kilót hízott.
3. Gyakorlat: A hatékony szívelégtelenség-terápia mindig testmozgást és mérsékelt fizikai aktivitást foglal magában. A mindennapi életben például sétálhat munkába, és a lift helyett lépcsőzhet. Séták, könnyű erő- és koordinációs gyakorlatok, úszás, kerékpározás és gyaloglás is javasolt. Szívbetegek sportcsoportjához is csatlakozhat (rehab sport). Mindenképpen beszélje meg kezelőorvosával, hogy az Ön esetében mely fizikai tevékenységek és sportok vannak értelmesek, és milyen mértékben gyakorolhat.
4. Alkohol: Csökkentse az alkoholfogyasztást, mert az alkohol károsíthatja a szívizomsejteket. A nőknek napi tizenkét gramm tiszta alkohol (egy standard ital) elfogyasztása javasolt. A férfiak legfeljebb 24 gramm tiszta alkoholt fogyaszthatnak naponta (ez két standard italnak felel meg). Általános szabály, hogy hetente legalább két napon nem szabad alkoholt fogyasztani. Azok a betegek, akiknek szívelégtelenségét túlzott alkoholfogyasztás okozta (alkoholtoxikus kardiomiopátia), teljes mértékben kerülniük kell az alkoholt.
5. Dohányzás: A legjobb, ha teljesen abbahagyja a dohányzást – és minden más kábítószert is!
6. Védőoltás: Influenza ellen minden évben, pneumococcus ellen hatévente kell beoltani. Szívelégtelenség esetén a Covid-19 elleni védőoltás és az azt követő emlékeztető oltások is javasoltak.
7. Napló: Vezessen naplót minden észlelt tünetről. Így nem felejt el semmit, amikor legközelebb felkeresi orvosát.

A szívelégtelenségben szenvedő betegeknek régóta azt tanácsolják, hogy lazítsanak, és kerüljék a fizikai erőfeszítést. Azonban számos tudományos tanulmány kimutatta a mérsékelt állóképességi edzés pozitív hatását szívelégtelenségben. A fizikai aktivitás nemcsak biztonságos, de még a kezelés fontos része is.

A szívelégtelenségben végzett gyakorlatok javítják az érintettek fizikai teljesítményét és életminőségét. Az azonban még mindig nem világos, hogy az aktivitásnak van-e hatása a betegek várható élettartamára is.

Akut betegségekben, mint például akut koszorúér-szindróma, légszomj nyugalomban, vízvisszatartás a szövetekben vagy a szívizom gyulladása, a testmozgás tabu. Szívelégtelenség esetén általában óvatosság javasolt: Mindig kérdezze meg orvosát, hogy milyen mértékben szabad megerőltetnie magát.

A testmozgás megkezdése szívelégtelenséggel

Milyen gyakorlatok szívelégtelenség esetén?

A szívelégtelenségben szenvedők számára nincs mindenki számára megfelelő edzésterv. Ez az adott betegtől, a szívelégtelenség stádiumától, valamint általános egészségi állapotától és edzettségi állapotától függ. Általában a szívelégtelenségben végzett testmozgás két fő összetevőből áll:

• Mérsékelt, folyamatos állóképességi edzés: heti három-öt alkalommal (szükség esetén naponta, idővel intervallum edzéssel kombinálva is lehetséges)
• dinamikus erősítő edzés: heti két-három alkalommal

Ha az érintett személynek nincs semmilyen állapota, akkor először a tiszta légzőizom edzés hasznos lehet.

Mérsékelt állóképességi edzés

Ésszerű lehetőség itt az úgynevezett ÖLI-szabály (=gyakrabban, hosszabban, intenzívebben). Ez azt jelenti, hogy először az edzés gyakoriságát, majd az időtartamot és végül az intenzitást kell növelni.

Tehát ha az állóképességi edzés 10 percig teljesíthető, akkor az edzés gyakorisága például heti háromról ötre nő. A következő lépés az edzések meghosszabbítása: 10 perc helyett a páciens 15-20 percig gyakorol. Az utolsó lépés az intenzitás növelése: a maximális kapacitás 40 százaléka helyett 50-60 százalékra megy.

A tanfolyamon a szívelégtelenségben szenvedők intervall edzést is végezhetnek. Itt az egységek rövidebbek, de intenzívebbek. Az intenzitás ekkor a közepes-intenzív tartományban van, a maximális kapacitás körülbelül 60-80 százalékánál. Az intervallum edzés utáni napon általában érdemes egy kis szünetet tartani.

Szívelégtelenségben szenvedők számára a mérsékelt állóképességi edzés megfelelő, például:

• lassú kerékpározás vagy kerékpár-ergométer
• lépcsőzés (pl. lépcsőn)
• Vízi gimnasztika
• Tánc

Edzetten más sportok, például kocogás vagy állóképességi úszás is lehetséges. Mellesleg egy mérsékelt edzés során a légzés felgyorsul, de így is teljes készletben lehet beszélni.

Dinamikus erősítő edzés

Szívelégtelenségben szenvedők számára is fontos az erő- és ellenállásedzés. Ennek az az oka, hogy sok szenvedőnél előrehaladott stádiumban az úgynevezett sorvadásos szindróma jelentkezik. Ez az izomtömeg csökkenésével és az erő elvesztésével jár.

Dinamikus erő-állóképesség edzés kis súllyal és sok ismétléssel ajánlott. Edzésterv készítéséhez érdemes például meghatározni az úgynevezett „egy ismétlési maximumot” (1-RM).

Ezen az edzésen különösen fontos a helyes légzés: az erőkifejtés ellenére kerülni kell a nyomásos légzést.

A szívelégtelenségben szenvedő betegek számára a legjobb, ha hetente kétszer-háromszor végeznek dinamikus erősítő edzést.

Egyébként a magas intenzitású intervallum edzés (HIIT) egy lehetséges lehetőség a stabil szívelégtelenségben szenvedő, alacsony kockázatú betegek számára. Az Európai Sportorvosi Társaságok Szövetsége (EFSMA) szerint ehhez képzett személyzetre van szükség a képzés felügyeletéhez.

Célszerű rendszeres időközönként (XNUMX-XNUMX havonta) felkeresni kezelőorvosát ellenőrzés céljából, és megbeszélni vele az új edzési határokat.

Szívelégtelenség: a betegség lefolyása és prognózisa

A szívelégtelenség nem gyógyítható. Csak néhány esetben lehet a tüneteket olyan mértékben csökkenteni, hogy teljesen zavartalan életet lehessen elérni. Azonban minden beteg befolyásolhatja a betegség előrehaladásának mértékét.

Az életmód mellett mindenekelőtt a terápia betartására (compliance) kell figyelnie a betegeknek. Az orvosok a terápia betartása vagy betartása alatt azt értik, hogy a betegek milyen mértékben tartják be az előírt és megbeszélt terápiát.

Ebbe beletartozik például a felírt gyógyszer rendszeres szedése, még akkor is, ha esetleg éppen nincsenek tünetek. A szövődmények és az általános állapot romlása így előre megelőzhető.

A megfeleléshez hozzátartozik a rendszeres háziorvosi ellenőrzés is. Ha a vérértékek (pl. elektrolitok, vese értékek) a normál tartományon kívül esnek, gyakoribb ellenőrzésre van szükség.

Szívelégtelenség esetén is fontos: Ha azt gyanítja, hogy állapota romlott, azonnal forduljon orvoshoz!

Szívelégtelenség: várható élettartam

A betegek prognózisa jobb, és a betegség ellenére is viszonylag magas várható élettartammal rendelkezik. Ez egyedi esetekben a betegség típusától (genezisétől), az érintett életkorától, az esetleges kísérő betegségektől és az egyéni életmódtól függ.

Mindazonáltal a krónikus szívelégtelenség progresszív betegség, amely halált is okozhat. Különösen az előrehaladott stádiumban az amúgy is ingatag állapot bármikor hirtelen súlyosbodhat, és végzetes is lehet. Ezért fontos, hogy már a betegség kezdetén gondoljunk az ilyen akut helyzetekre.

Beszélje meg orvosával, mely intézkedéseknek lenne értelme, és írja le kívánságait élő végrendelet formájában. Az egészségügyi proxy ugyanolyan hasznos. Ebben megadja, kinek kell intéznie az Ön ügyeit, ha betegsége miatt már nem tudja megtenni.