A sejttapadás vagy sejtadhézió a sejtek egymáshoz vagy más szerves struktúrához való tapadása. Ez a tapadó erő a szerves élet egyik alapvető alapja, mivel biztosítja például az emberi test konkrét felépítését.
Mi a sejtadhézió?
A sejtadhézió vagy sejttapadás a sejtek egymáshoz vagy más szerves struktúrához való kapcsolódása. A sejtek kötődnek más sejtekhez, különböző szubsztrátokhoz vagy molekuláris membránokhoz. Ily módon horgonyoznak a környezetükben. Ugyanakkor a sejtek ily módon elválasztják magukat a többi sejtszinttől, szövetektől és szervektől is. A sejttapadás következtében a gyengébb kötések folyamatosan leválnak az erősebbekről a sejtek között, és ezáltal a sejttársulás megújul és stabilizálódik. A cellák érintkezése egymással vezet a mechanikai kohézió érdekében biztosítják a demarkációt a meglévő külső közegekkel szemben, és lehetővé teszik a sejtek vagy sejtcsomók közötti közvetlen kapcsolatok kibővítését. Például új emberi szövet képződik műtét, sérülés vagy csont után törés.
Funkció és feladat
A sejtek tapadása lehetővé teszi az egyén számára is vér sejtek tapadnak a vér belső falain hajók és így különválik az áramló vértől. Egyéb vér a sejtek még az érfalak mentén is képesek mozogni. Ily módon a immunrendszerpéldául eljuthat a szervezet célzott fertőzési helyeire. Lehetséges, hogy ezek vér sejtek akár át is léphetnek a vér-agy gát. Ez védi a agy ból ből kórokozók valamint a vérben lévő méreganyagok és hírvivő anyagok. Az orvostudomány még nem tudta bizonyítani ezt a jelenséget, de valószínűleg néhány neurológiai betegséghez kapcsolódik, amelyeket még nem véglegesen kutattak. A véralvadás során vérlemezkék (trombociták) tapadó kötést alkotnak, és többé-kevésbé szorosan tapadnak egymáshoz. A szövet a bőr vagy bármely belső szerv nem más, mint a sejtek nagy összetartó kötése. A szöveti sejtek sejtadhézióval kapcsolódnak a fehérjék az extracelluláris mátrix. Ez a sejtközi anyag főként kötőszöveti, amely a sejteket tápanyagokkal látja el és neurológiai jeleket továbbít.
Betegségek és rendellenességek
A fejlődése fertőző betegségek egyformán összefügg a sejtek tapadásával. Például számos baktériumok a nyálkahártyán keresztül jut be a testbe a légutak. Odatapadnak, és ily módon belépnek az emberi szervezetbe, ahol aztán sikeresen szaporodnak. A baktériumok olyan jól alkalmazkodtak a nyálkahártyák molekulaszerkezetéhez, hogy gyakorlatilag semmi sem állíthatja meg őket ezen az úton. A gyulladások közvetlenül kapcsolódnak a test sejtadhéziójához is. A fibrin kibocsátásával megváltoztathatják a teljes szövetréteg tapadási tulajdonságait. Ez ragasztóként működik, és így vezet kötőszöveti-szerű tapadások, amelyek szintén befolyásolhatják a vért hajók ott található. A fibrin egy fehérje, amely valójában felelős a véralvadásért. A szöveti adhéziók kiváltásával azonban károsíthatja vagy ellehetetlenítheti az érintett szervek normális működését. Ezekben az esetekben olyan szövetek vagy szervek, amelyek általában nincsenek kapcsolatban egymással nő együtt. Az ilyen típusú folyamatokra példa az úgynevezett tapadási has, egy heges zsinór a hasüregben. Kiderülhet, hogy teljesen ártalmatlan, mindaddig, amíg az adhézió főleg a tartószövetet érinti, és nem a szervképző szövetet. Súlyosabb szövődményeket okozhat például bélelzáródás, amely szintén tapadás a hasüregben. Az tud vezet a belek megrepedésére, amely életveszélyes lehet. A vérellátás korlátozása vagy akár megszakadása a hasi terület is lehetséges. A legrosszabb esetben az érintett szövet elpusztulhat. A műtéti beavatkozás elkerülhetetlen lenne. A szabálytalan sejtadhéziót követő tapadások is gyakran előfordulnak az ízületben kapszula, ahol ők vezet tömeges korlátozásokra a közös funkcióban. Mint kiderült, a sejtragasztó adhéziók vagy adhéziók képesek többféle fizikai panasz vagy károsodás kiváltására anélkül, hogy okuk eleinte egyértelműen beazonosítható lenne. Ha például a női nemi szervek érintettek, olyan következmények, mint fájdalom az alsó hasban, szexuális diszfunkció vagy akár meddőség megeshet. A tapadások műtéti úton levághatók. Gyakran előfordul azonban, hogy egy ilyen adhesiolysis után rövidebb időn belül újra kialakulnak. Az úgynevezett folyékony tapadási korlátokat némi sikerrel alkalmazzák. Ez lehet például oldott cukor- egy szer, amelyet öntözőfolyadékként alkalmaznak egy műtéti eljárás során. A sejtadhézióval kapcsolatos összes folyamat kutatásának szintén nagy jelentősége van a rák terápia. Ez elsősorban az érrendszer kölcsönhatására vonatkozik endothelium (a belső véredény fal) vérrel és tumorsejtekkel. Ez információt nyújt a rák. Az érrendszer endothelium egy sejtképződés, amely gátként és közegként is működik tömeg csere áramló vér és a környező szövet között. Mivel a bélés hajók és vaszkuláris ágak, a endothelium egy felnőtt ember testében a becslések szerint körülbelül 5,000 négyzetméter. Ez összehasonlítható a futballpálya méreteivel. Ilyen körülmények között a sejtragasztó kölcsönhatások az endotheliumot leukociták, vérlemezkék és a tumorsejtek nagyon nagy változatossággal és dimenzióval rendelkeznek. Gyulladásos folyamatok és véralvadás a rendellenességeket tisztábban lehetne magyarázni, és ezek jobb megértésével kontrollálni lehetne őket kölcsönhatások. Ezenkívül a megfelelő kutatás megkönnyítené a hogyan megértését rák sejtek az érfalakhoz kapcsolódnak és áttörik, majd behatolnak a környező szövetszerkezetbe. Ha ez a bonyolult és összetett kutatás sikeres lesz, akkor a jövőben bizonyos körülmények között dezaktiválni lehet a rosszindulatú (rosszindulatú) daganatos sejteket.
