Patogenezis (betegség kialakulása)
A betegséget elsősorban öt emberi patogén trematode okozza: Schistosoma (S.) haematobium, S. mansoni, S. japonicum, S. intercalatum és S. mekongi.
A kórokozó-tározó az édesvizekben (folyók, tavak) köztes gazdaként szolgáló csigák, amelyekből schistosoma lárvák, úgynevezett cercariae-k szabadulnak fel.
Az átvitel perkután (a bőr) ben víz. Az így behatolt paraziták elérik a máj keresztül vér és a nyirok. Ott kifejlett férgekké fejlődnek (6-20- (26) mm hosszúak) a máj sinusoidák hetek után. Ezek retrográd módon vándorolnak a belek vénás plexusaiba és hólyag feküdni tojás.
A kifejlett férgek körülbelül 3,000 férget hevertek tojás többéves életük során naponta, ami vezet gyulladásos válaszra granuloma képződés, különösen a máj, vizelet hólyagés végbél.
A friss szennyeződése víz férget tartalmazó ürülékkel tojás ezek a lárvák úgynevezett mirazidákká válnak. Ezek villásfarkú lárvákká, úgynevezett cercariae-ká fejlődnek, amikor elérnek bizonyos csigákat, amelyek köztes gazdájuk. A cercariae viszont kifordulhat a víz és perkután behatolnak, amikor kapcsolatba kerülnek emberrel bőr.
A Schistosoma haematobium fertőzés urogenitálist eredményez schistosomiasis (hólyag schistosomiasis) és egyéb kórokozók (S. mansoni, S. intercalatum, S. japonicum, S. mekongi) bél- vagy bél schistomiasis.
Etiológia (okok)
Schistosoma [schistosomiasis; schistosomiasis]
- Átadás a perkután vízben (a bőr).
