Ropogás a gyermekeknél
Gyermekeknél és különösen a csecsemőknél tejfogak, fogcsikorgatás éjszaka és nappal is előfordul. Ez elsősorban annak a ténynek köszönhető, hogy a tej fogai vagy állandóak fogazat áttörni, és a gyermek optimális harapása csak idővel alakul ki. Az az időszak, amelyben a tejfogak az áttörés 6 hónaptól majdnem 2 évig tart, az állandó fogak 6-8 éves korban és 9-12 éves korban jönnek.
A fogváltozás ezen szakaszaiban az éjszakai fogcsikorgatás fiziológiai, azaz teljesen normális és ártalmatlan, így kialakul az optimális harapás. A gyermekek fogpótlásával kapcsolatos információkat itt találja. A fogak az első néhány alkalommal egymásnak ütköznek, és úgy igazodnak egymáshoz, hogy a legjobb funkcionális helyzetben legyenek.
Ez elsősorban csiszolással történik, mivel ez az összes fog egyenletes érintkezését eredményezi az ellenkezõ fogával, a harapással. A gyermek hajlamos őrölni, amíg az egyenletes, egyenletes kapcsolat létre nem jön, ami a legjobb funkcionális eredmény. Észrevehető, hogy azok a fázisok, amelyekben a gyermek ropog, gyakran több hónapig tartanak, és az optimális harapási helyzet elérésekor azonnal véget érnek.
Ez a ropogás általában nem okoz kényelmetlenséget a gyermekek számára, ami eltér a felnőttek tüneteitől. Terápiás szempontból általában semmit sem tesznek a gyermekekért, mivel a ropogás önbeállít. Ha a gyermek harapásának fejlődése zavart és az őrlést malocclusion okozza, ortodontiai terápia laza vagy fix fogszabályozó kezdeményezik.
Milyen következményei vannak a ropogásnak?
Az éjszakai ropogás következményei súlyos következményekkel járhatnak a kóros lefolyásban, de gyermekeknél a ropogás általában ártalmatlan. A gyermekek ropogása a harapás kialakulását eredményezi a fog áttörésében vagy a fog megváltozásában. Az optimális harapási helyzet elérése után a ropogást azonnal leállítják, és nem várható negatív következmény. Ha azonban a fogak fejlődése zavart és a ropogás kóros, mivel a legtöbb felnőttnél a fogak, a parodontium és a temporomandibularis ízület károsodhat a túlzott terhelés miatt.
A fogak egymáshoz súrlódnak, és a harapás ennek következtében süllyed, ami azt jelenti a temporomandibularis ízület alkalmazkodnia kell egy új harapási helyzethez, de csak bizonyos mértékben. Az érintett beteg reggel súlyos állapotban kel fel fájdalom az állkapocs és a temporomandibularis ízületben és a fájdalom is sugározhat, okozva migrén támadások és fejfájás. Továbbá a rágóizmok is feszültek, ami a merevgörcs vagy állkapocszár.
A páciens kényelmetlenséget tapasztal a száj és minden erre irányuló kísérlet súlyos fájdalom. Kezelés nélkül a ropogás kopáshoz vezethet a temporomandibularis ízület, a temporomandibularis ízület arthrosis, amely elkerülhetetlenül a rágóeszköz súlyos funkcionális károsodásához vezet. Az őrlésnek bármilyen következménye a a temporomandibularis ízület összetettségük miatt a „cranio-mandibularis diszfunkció” kifejezésnek vannak alárendelve, amely ma a lakosság minden harmadik emberét érinti.
