Diagnózis | Éjszakai fogcsikorgatás

Diagnózis

A diagnózist általában a fogorvos végzi. Ebben az esetben a metszőélek ellenőrzése általában elegendő annak megállapításához, hogy a fogak ropognak-e vagy sem. A diagnózis általában a beteg konzultációjával együtt történhet. Kivételes esetekben éjszaka felvehető a rágóizmok myogramja. Itt rögzítik az elektromos izomaktivitást.

Terápia

Fogászati ​​kezelés fogcsikorgatás éjszaka sínterápiával történik. Erre a célra éjszaka műanyag sínt helyeznek a felső vagy az alsó fogra. A természetes fogak helyett a műanyag elhasználódott.

Különösen amikor fogcsikorgatás éjszaka nem szabad közvetlenül TV-t nézni vagy PC-t lefeküdni lefekvés előtt, de ha lehetséges, pihenjen és csak pihentető dolgokat végezzen. Ez azonban csak tüneti terápia. A végső terápia csak kiküszöböléssel lehetséges fogcsikorgatás mint a stresszel való megbirkózás eszközét.

Ehhez csökkenteni vagy más módon enyhíteni kell a napi stresszt (sport /kikapcsolódás feladatok). Rendszerint valaki nem csak éjszaka csikorgatja a fogát, hanem nappal is csiszolja vagy összeszorítja. Ezt újra és újra meg kell oldani a rágó izmok tudatos ellazításával, hogy ez hosszú távon a tudatalattiba is bejusson. Az oksági terápia ezért a beteg aktív együttműködését igényli, és a tüneti terápiával ellentétben meglehetősen hosszú távú.

A nyikorgó sín

A sínterápia a választott terápia az éjszakai ropogásra. A sín, amelyet más néven a harapósín vagy ropogósín, műanyagból készül. Fogászati ​​laboratóriumban készül, hogy illeszkedjen az egyes betegekhez, a felső és a lenyomatok elkészítésével alsó állkapocs és a sínnek megfelelő modell készítése.

Nem számít, hogy a sínt a felső vagy a alsó állkapocs függetlenül attól, hogy puha, kemény vagy kombinált műanyagból készül-e. A harapósín ezután úgy illesztik és csiszolják, hogy az összes fog egyenletesen legyen elhelyezve. Most a páciens minden este használhatja a sínt éjszakára, és alvás közben is viselheti, hogy a fogak ne kerüljenek közvetlenül egymás tetejére, és ne dörzsöljék egymásnak a sínen keresztül.

A okklúziós sín gátként és felfüggesztésként működik, és csökkenti a fogak terhelését. A sín viselése bizonyos mértékű akklimatizációt igényel, de ez gyorsan megvalósul. Rendszerint a sínterápia csökkenti az őrlés okozta kellemetlenségeket, miután csak rövid ideig megszokta, mivel a köszörülés megakadályozott.

A betegek szerint jobban alszanak és reggel anélkül kelnek fel fájdalom állkapcsukban, rágókészülékükben és ízületek. Mivel a sín egy idő után elhasználódik, tanácsos évente legalább egyszer ellenőrizni minden fogorvosi ellenőrzésnél. Kétévente új sínt kell készíteni az éjszakai őrlés elleni optimális védelem érdekében.