Bevezetés
A tejfogak (dens deciduus vagy dens lactatis) a legtöbb emlős, köztük az ember első fogai, és később az életben maradandó fogak helyettesítik őket. A „tejfogak” vagy a „tejfogak” elnevezés a fogak színére vezethető vissza, mivel fehér, kissé kékesen csillogó színük van, amely nagyon hasonlít a tejéhez. Az állandóhoz képest fogazat (32 fog), a tejfogazat csak 20 fogat tartalmaz.
Ennek a különbségnek van értelme a csecsemő vagy kisgyermek lényegesen kisebb állkapcsa miatt. Azonban nemcsak a fogak száma, hanem szélességük és gyökérhosszuk is egyértelmű különbséget tesz a „felnőtt” és a „gyermek” között. fogazat. A maradandó fogakhoz hasonlóan a tejfogak is négy negyedre oszthatók, állkapcsonként kettőre. Az 1. kvadráns leírja a jobboldalt felső állkapocs, a 2. a bal, a harmadik a bal alsó állkapocs a 4. pedig a jobb alsó állkapocs. E negyedek mindegyike öt tejfogat tartalmaz, a központi metszőt (Dens incisivus), az oldalsó metszőt, a tépőfog (Dens caninus), valamint az első és a második mól-.
Fogkitörés (Lacteale Dention)
A felső és az alsó állkapocs progresszív növekedése oda vezet, hogy a tejfogak közti terek (interdentális terek) az idő múlásával egyre jobban növekednek, így teret teremtve a lényegesen nagyobb, állandó fogak számára. Ez a folyamat teljesen normális és fontos az állkapocs és a fog további fejlődéséhez. A tejfogak ezért a maradandó fogak áttörésének szempontjából is fontos feladatot látnak el.
Ezért nyilvánvaló, hogy a korai, többnyire csontszúkapcsolatos veszteség a tejfog nem problémamentes. A hiányzó fog hézagot hoz létre, amely idővel kisebb lesz, és végül nem biztosít elegendő helyet az állandó fog számára. Ennek eredményeként gyakran előfordul a maradandó fogak helytelen elhelyezése. A tejfogak idő előtti elvesztése esetén a fogorvosok sínt, ill fogszabályozó, amelyek térfenntartóként működnek a tejfogakban. A korai fogvesztés azonban nemcsak esztétikai problémákkal, hanem a normális beszédfejlődés rendellenességeivel is összefügg.
