A hír, hogy egy életveszélyes betegségben, például rákban szenved, sokkoló minden érintett számára. Erre félelemmel, szomorúsággal és haraggal reagálni teljesen normális. A döntő dolog az, hogy a negatív érzéseket újra kordában tartsuk.
Ez vonatkozik azokra az emberekre is, akiknek az élettartama a végéhez közeledik. Kialszik a remény, hogy újra meggyógyuljon, a betegségek súlyosbodnak, az erő fogy. Ennek ellenére még ebben az utolsó fázisban is lehetségesek boldog és békés pillanatok.
Speciálisan képzett pszichológusok kísérhetik ezen az úton az életveszélyesen beteg betegeket. A megbeszélések során segítenek nekik megbirkózni a helyzettel, távol tartani a félelmeket és a depressziót. Életük utolsó szakaszában támogatják a betegeket abban, hogy belenyugodjanak a közelgő végbe, és búcsút vegyenek saját életüktől és a hozzájuk közel álló emberektől.
A félelmek legyőzése
A hangsúly a súlyos betegséggel vagy a halál közeledtével járó félelmekkel való megbirkózáson van. Ezek sokrétűek. A fájdalomtól, légszomjtól és egyéb fizikai kényelmetlenségtől való konkrét félelemtől az irányítás, a méltóság és az önrendelkezés elvesztése miatti aggodalmakig, a haláltól és a haláltól való félelemig terjednek. Emellett aggodalmak is lehetnek a szerettei miatt, akiket az ember hátrahagy.
Ezek a félelmek nagyon különböző módon nyilvánulhatnak meg. Egyes betegek elszigetelik magukat, mások agresszíven reagálnak, megint másokban az érzelmi félelmek testi panaszokban nyilvánulnak meg.
A pszichológiának számos stratégiája van a szorongás kezelésére. Különösen hasznosak a relaxációs technikák és a kifejezetten vigasztaló és pozitív gondolatok felé fordulás, például képzelet gyakorlatok segítségével.
A depresszió távol tartása
Mindenki megértheti, hogy sok súlyos beteg ember kezdetben kétségbeesettnek és mély depressziósnak érzi magát, amikor szembesül helyzetével. Az érzelmi válságot nagy részük önállóan, vagy rokonaival vagy a klinikai személyzettel való beszélgetéssel képes legyőzni. Más betegek ezt nem tudják kezelni – olyan depresszióba esnek, amely kezelést igényel. A depresszió tipikus jelei a következők:
- belső üresség
- Hajtás hiánya
- @ érdektelenség
- az életkedv elvesztése
- állandó töprengés
- Bűntudat, panaszkodás önmagáról
- a semmit sem érő érzés
- koncentrációs és memória problémák
- belső nyugtalanság
Fáradtság szindróma
A rákos betegek különösen gyakran szenvednek tartós, legyengítő kimerültségtől a betegségük során. Bár eleget alszanak, állandóan fáradtnak és tehetetlennek érzik magukat, és nehezen tudnak felkelni és bármit is csinálni. Az érintetteknek túlzottan szükségük van a pihenésre. Az orvosok ezt az állapotot fáradtság szindrómának nevezik – vagy röviden fáradtságnak. Sok betegnél a fáradtság a kemoterápia vagy sugárterápia megkezdésével kezdődik, és a kezelés befejezése után hetekig és hónapokig fennáll.
Számos dolgot lehet tenni a fáradtság leküzdésére. Ha például vérszegénység vagy hormonális zavar áll a tünetek hátterében, a megfelelő táplálkozás és gyógyszeres terápia segíthet. A rendszeres testmozgás is élénkíti a lelket. A magatartásterápiás gyakorlatok a kedvezőtlen viselkedési minták megváltoztatására is használhatók.
Lelki támasz
Pszichológiai támogatás a hozzátartozóknak
Nemcsak a beteg, hanem a hozzátartozói is támogatásra szorulnak. Ők jelentik a páciens legfontosabb támaszát, ugyanakkor maguk is szenvednek a helyzettől. Nekik is meg kell küzdeniük a félelmekkel és a bánattal. A palliatív ellátás keretében a beteghez hasonlóan igénybe vehetik a pszichológiai és lelkipásztori támogatást – a hozzátartozó halála után is.
