Osztályozás és súlyossági szintek
Különféle rendszerek léteznek a széklet súlyosságának osztályozására inkontinencia. A mindennapi klinikai gyakorlatban azonban a széklet osztályozása inkontinencia szerint Parks használják mindenekelőtt. Ez a rendszer megosztja a székletet inkontinencia három fokozatba: 1. fokozat: Ez a bél inkontinencia legkönnyebb formája, amelyet nem lehet visszatartani, és kontrollálhatatlan. 2. fokozat: Ez a közepesen nehéz formájú, vékony-folyékony széklet nem tartható vissza és ellenőrizhetetlenül jön le. 3. osztály: Ez a legnehezebb formaAz önálló kialakítású szék nem tartható meg.
Diagnózis
A diagnózis első és legfontosabb lépése széklet inkontinencia egy részletes orvos-beteg konzultáció (anamnézis). A beszélgetés során a betegnek jelentenie kell egyéni tüneteit. Az anamnézis során a szakember olyan fontos tényezőkről is kérdez, mint a székletürítés gyakorisága, a széklet jellege és az önkéntelen bélmozgás körülményei. A gyógyszerek szedését, az esetleges korábbi betegségeket és / vagy a fennálló allergiákat is meg kell vitatni. az orvos-beteg beszélgetés.
Ezt követi az anális régió vizsgálata. Ennek során a kezelőorvos figyel az irritációkra, a bőr változásaira a végbélnyílásrepedések, hegek, aranyér és sipolyok. Ezt követően egy úgynevezett digitális-rektális vizsgálatot végeznek baloldali helyzetben.
A vizsgálat során az orvos értékeli a külső záróizom anatómiáját és működését. Csökkent okklúzió a diagnózis ezen a pontján már kimutatható. Ezenkívül manometriai vizsgálatok, például az úgynevezett áthúzható nanometria vagy a töltési nyomásértékek mérése végezhető.
Sok esetben a proktoszkópia és a rektoszkópia is ajánlott. Ha a megállapítások nem egyértelműek, ki kell terjeszteni a diagnosztikai intézkedések körét. A külső záróizom összenyomódási képességének és tartási idejének mérése a diagnózis másik lehetőségét jelenti széklet inkontinencia.
Ezenkívül az ún elektromiográfia az izmok egyike az a lehatárolásának lehetőségének tekinthető idegkárosodás ami az inkontinencia oka. A sérülések, a külső záróizom vagy a medenceizmok területén bekövetkező károsodások kizárhatók egy ultrahang vizsgálat. Az egyszerű röntgensugarak elkészítése a végbél ritkán hajtják végre.
Sokkal gyakrabban, az úgynevezett vastagbél kontraszt beöntés (a vastagbél) diagnosztizálására használják széklet inkontinencia. A széklet inkontinencia diagnosztizálásához szükséges összes vizsgálat általában teljesen fájdalommentes. Mindazonáltal a legtöbb beteg kellemetlennek vagy kínosnak tartja a vizsgálati módszereket.
A tényleges kiváltó tényező döntő szerepet játszik a széklet inkontinenciában szenvedő beteg megfelelő kezelésének megválasztásában. A kiterjedt diagnózis és az alapbetegség meghatározása után kezelési terv készíthető az érintett pácienssel együtt. A bél gyulladásos változásai és / vagy végbél, a legtöbb esetben gyógyszeres terápiát kezdenek.
A daganatok eltávolíthatók a műtét során. Ha a széklet inkontinencia oka a nyálkahártya vagy a bélfal területén van, akkor ezekben az esetekben is elvégezhető a műtéti abláció, ezzel kiküszöbölve a problémát. Az úgynevezett „sacralis idegstimuláció” egy teljesen új kezelési módszert jelent a széklet inkontinenciában szenvedő betegek számára.
Mielőtt a sacralis idegstimulációt először alkalmazták volna fekális inkontinenciában szenvedő betegeknél, évekig csodaszernek tekintették a vizelettartási nehézség. Alapvetően ez az eljárás összehasonlítható a pacemaker művek. E kezelési módszer végrehajtása során az a pacemaker serkentik az idegfonatot a keresztcsont a segítségével behelyezett kis elektródákon keresztül szúrás.
Célzott ingerléssel a külső záróizom stimulálható, hogy ismét elegendő izomerőt építsen fel. Ezenkívül az elektromos stimuláció hatással van a béltartalom érzékelésére és ezáltal a tartási képességre is. A szakrális stimulációs módszer különösen alkalmas neurológiailag okozott széklet inkontinencia kezelésére.
Az inkontinencia formái, amelyeket a medencefenék hatékonyan kezelhető rendszeres és célzott fizioterápiával. Még a záróizom napi többszöri összenyomódása is növelheti tartási erejét. A széklet inkontinencia gyógyszeres terápiájának célja a váratlan bélmozgások megelőzése.
Ebben az értelemben, hashajtók kúpok vagy beöntések formájában fel lehet használni a bél kiürítését egy adott időpontban. A diétapéldául az ételek táplálékrostokkal való dúsítása kimutatták, hogy pozitív hatással vannak a kontinencia készülékre. Ezenkívül az ürülék inkontinencia enyhe formáit célzott WC-edzéssel lehet kezelni.
Ezzel a módszerrel az érintett betegnek minden nap meg kell tanulnia a székletürítést. A székletképzés kezdeti szakaszában a belek kiürülését hashajtó kúpok támogathatják. Általános szabály, hogy az első héten biszakodilt tartalmazó kúpot (például Dulcolax) használnak. Ha az edzés sikeres, akkor átállhat a glicerin (például Glycilax) hatóanyagra.
Körülbelül két-három hét kúpok használata után meg kell kísérelni a teljes ürítést. A széklet inkontinenciában szenvedő páciens bélének ebben az időszakban már meg kellett szoknia a rendszeres „székletidőt”. A legtöbb beteget úgy segítik az edzés során, hogy úgynevezett székletnaplót vezetnek, amelyben mindegyik bélmozgás pontosan rögzítve van.
