Daganatos betegségek az orvostudomány legnehezebb tudományterületei közé tartoznak. Megfelelő szakértelmével az onkológus mindenféle rákkal foglalkozik, hogy kielégítse az érintettek speciális igényeit.
Mi az onkológus?
Megfelelő szakértelmével az onkológus mindenféle rákkal foglalkozik annak érdekében, hogy képes legyen megfelelni az érintettek speciális követelményeinek. A daganatok bárhol megjelenhetnek az emberi testen. A betegségek összetettsége miatt egyszerűen túl sok lenne, ha minden szakterület orvosai további ismereteket követelnek daganatos betegségek. Ezért hozták létre az onkológus szakterületet, amelynek szakterülete minden típusú rák, függetlenül attól, hol jelennek meg a testen. Az onkológusnak való megfelelés érdekében az orvosoknak először sikeresen el kell végezniük a kötelező orvosi tanulmányokat egy szokásos hatéves és három hónapos tanulmányi idővel. Ezt követi a belgyógyászat szakirányú tanfolyama, amely általában további öt évet vesz igénybe. Mivel az onkológus nem a belgyógyászat szokásos területeire kíván szakosodni, hanem inkább daganatos betegségek, a belgyógyász szakorvosává váló további tanulmányai másképp vannak felépítve. Nemcsak tartalmi, hanem időbeli szempontból is, az onkológiára összpontosító belgyógyászati szakemberré válás továbbképzése további egy évvel, összesen hat évre terjed ki. A záróvizsgák sikeres letétele után a vizsgázó végül onkológiai szakembernek, röviden onkológusnak nevezheti magát.
Kezelések
Az onkológus fő törekvése elsősorban a daganatok kialakulásának megakadályozása. E cél szempontjából központi helyet foglal el a veszélyeztetett csoportok kristályosodása. Bebizonyosodott, hogy egyes populációk sokkal nagyobb kockázattal járnak a közeljövőben daganatok kialakulásában. Pontosan itt jön be az onkológus. A kockázati csoportok azonosítására és az ellenintézkedésekre tett kísérletével a rák az esetek nagy mértékben csökkenthetők. A kutatóintézet „német Rák Kutatási Központ ”, amelynek székhelye Heidelberg, központi szerepet játszik a lehetséges kockázati kritériumok kutatásában. Itt találkoznak nemcsak az egyes németországi onkológusok gyakorlati eredményei, hanem más országok új eredményei is, amelyekkel a Német Rákkutató Központ együttműködik. Bármennyire is fejlett a jelenlegi kutatás, a mai napig csak néhány mechanizmus létezik a rák kialakulásának sikeres megelőzésében. Például még mindig csak egyfajta rák létezik, méhnyakrák, amelynek kialakulását egy ember által kifejlesztett vakcina megakadályozhatja. A legtöbb esetben az onkológusok csak a meglévő daganatok kezelésére szorítkoznak, amelyekre különféle eszközök állnak rendelkezésre.
Diagnosztikai és vizsgálati módszerek
Attól függően, hogy a daganat kialakulása milyen mértékben haladt előre, az onkológus választja a konkrét kezelési módot. Hagyományos értelemben a daganat klasszikus műtéti eltávolítása egy lehetőség, és ezen a ponton az onkológus együttműködik a megfelelő tapasztalattal rendelkező sebészekkel, különösen azokban az esetekben, amikor a daganat eltávolítása különösen bonyolultnak bizonyul. Azokban az esetekben, amikor a rák még nem előrehaladott és még mindig kezelhető méretű, az onkológus nem ritkán úgynevezett sugárzás mellett dönt terápia. Ahogy a neve is mutatja, a daganatot nem műtik, hanem sugárzás segítségével semmisítik meg. A kívánt siker elérése érdekében a gamma, Röntgen és elektronnyalábokat használnak, amelyek ionizáló sugárzás alatt szerepelnek. Sugárzásban terápia, az onkológus kihasználja azt a tényt, hogy a daganatok általában sokkal érzékenyebbek a sugárzásra, mint az egészséges szövet többi része. Az onkológus itt sem a munkát önállóan és egyedül végzi, hanem mindig más szakemberekkel, sőt orvosfizikusokkal együttműködve. Az onkológus által mérlegelt másik kezelési lehetőség a igazgatás of szerek, Mint például a citosztatikumok, amelyek megakadályozzák a további sejtosztódást és ezáltal a tumor terjedését.
Mit kell tudnia a betegnek?
Az a kérdés, hogy melyik onkológus a legalkalmasabb, mint minden orvosi kérdés, nem mondható el általánosságban. A döntő tényezőnek nemcsak az onkológus szakmai kompetenciájának kell lennie, hanem az interperszonális szintnek is. Különleges megközelítés nélkülözhetetlen, különösen a rákos betegek súlyos betegségei esetén. Továbbá fontos az onkológus kapcsolattartása. Mivel a legtöbb területen csak más orvosokkal együttműködve érhet el optimális eredményeket, a betegeknek figyelmet kell fordítaniuk például a kezelőorvosuk hálózatba szervezésére, például arra, hogy mely egyesületekben tagja és hogy a kórházak, amelyekkel együttműködik, olyan jó hírnevét, mint ő.
