Az occipitális csont (Os occipitale) a agy koponya. A csont három részből áll, és nemcsak különféle nyílásokat tartalmaz, hanem a szövetek rögzítési helyeként is szolgál. A nyakszirtcsont tud törés a basilarban koponya törés, és triszómia 18 gyakran nagy nyakszirtcsontot eredményez.
Mi az occipitalis csont?
A csontok az koponya kapszula egy lekerekített boltozatot képez, amely tartalmazza a agy. Támogatást nyújtanak a komplex szerv lágy szövetéhez, és megvédik a környezettel való közvetlen érintkezéstől. A nyakszirtcsont az egyik csontok amelyek az agykoponyához (neurokranium) tartoznak. Összességében az agykoponya hét különbözőt számlál csontok, és az egész koponya - beleértve az arckoponyát is - magában foglalja a 22. Az occipitalis csont a hátsó részén található fej, ahol a sphenoid csont (Os sphenoidale), a temporális csont (Os temporale) és a parietális csont (Os parietale) között található. Az anatómiában az occipitális csontot az „Os occipitale” szakkifejezéssel is ismerjük. Mint minden csont, a lapos koponyacsont is egy szövetvázból áll, amely csak a fizikai fejlődés során keményedik meg teljesen.
Anatómia és felépítés
Az occipitális csont három részből áll, amelyek általában összeolvadnak: a pars squamosa, a pars lateralis és a pars basilaris. A pars squamosa a foramen magnum alatt (háton) fekszik. A foramen magnum egy nagy nyílás a koponyában, amelyen keresztül a medulla oblongata kilép a hátsó fossa-ból és átjut a gerincvelő. A pars squamosa tál alakú, két alegységből fejlődik ki. Az occipitális lemez négy központból fejlődik ki, ahonnan a csontszövet együtt nő. Ezzel szemben a pars squamosa nuchal lemeze két magból fejlődik ki a fejlődés hetedik hetétől. A pars lateralis képezi a nyakszárny oldalsó részeit, és körülbelül egy héttel később egy magból fejlődik ki. A pars lateralis mindkét oldalán van egy condyle occipitalis, amely az atlantooccipitalis ízület (articulatio atlantooccipitalis) alkotóeleme. A pars basilaris a nyakszirtcsont azon részét képezi, amely rostralisan bezárja a koponyát a fej. Körülbelül négyszög alakú, és a fizikai fejlődés során egy központból is származik.
Funkció és feladatok
Az agykoponya részeként az occipitalis csont az a funkciója, hogy támogassa és árnyékolja a agy. Számos struktúrát tartalmaz vagy támogatást nyújt. A temporális csonttal együtt az occipitalis csont képezi a hátsó fossa-t. Ez tartalmazza a kisagy, a középagy, a híd és a hosszúkás velő. Ez utóbbi a nyakcsont alján elhelyezkedő foramen magnumon keresztül nyúlik ki. A pars squamosa csontos kiemelkedésekkel és mélyedésekkel rendelkezik. Egy ilyen depresszió a sulcus sinus transversi, amelyben a sinus transversus fut. A keresztirányú sinus a vér vezető, amely vénás vért ürít a koponyából. Egy másik depresszió az occipitális csont pars squamosa-jában a sulcus sinus sigmoidei. Ez tartalmazza a sigmoid sinust, egy másik vénás vér karmester. A két sulci a pars squamosa belső oldalán található. Ott a protuberantia occipitalis interna kis kiemelkedést képez, ahol az agy félhold (falx cerebri) kötődése van. A bőr elválasztja a két agyféltekét. A pars squamosa külsején a protuberantia occipitalis externa a kapucni ill. trapezius izom (Trapéz izom). Az occipitális csont pars lateralisánál a koponya kapcsolódik a atlasz az atlantooccipitalis ízületen keresztül. A atlasz a legfelsõbbet képviseli nyaki csigolya (C1) és így képezi a gerincoszlop elejét. A pars lateralis belső oldalán fekszik a tuberculum jugulare, amely a hipoglosszális csatornát borító csontos kiemelkedés. Bizonyos esetekben a tuberculum jugulare a depresszió koponya számára idegek IX-XI. A pars lateralis a processus jugularis segítségével az a kötődési pontjaként is funkcionál nyak izom, a musculus rectus capitis lateralis. Ezenkívül a nyakszirt egy belső kiemelkedést képez a pars lateralisnál, amelyet tuberculum pharyngis néven ismerünk. Itt kapcsolódik a rectus capitis elülső izma, a garat varrata (raphe pharyngis) és a longus capitis izom. A pars lateralis clivusa képezi a határt a hátsó koponya fossa és a media cranialis fossa között.
Betegségek
A fej bazális koponyát eredményezhet törés, amely gyakran az occipitalis csontot is magában foglalja. Az orvostudomány különbséget tesz a frontobázis között törés bevonásával orr és laterobasalis törés, amelyben az időbeli csont is elszakad. A lehetséges tünetek közé tartozik a monokuláris / mirigyes vérömleny, a cerebrospinalis folyadék szivárgása és vérés a tudatzavar. Amikor koponya idegek vagy az agy egyes részei sérültek, további neurológiai tünetek jelentkezhetnek, például a koponyaideg elégtelenségére utaló tünetek. A betegség egyes tünetei azonban hasonlíthatnak a ütés. Egyes esetekben a koponyafenék törése vérzést okoz a szem körül. Az érintett személyek pulzálást érezhetnek a szemben, vagy a szemgolyó előrelendülhet a duzzanat miatt. Az orvosi szakemberek ezt követően erre hivatkoznak exophthalmos vagy protrusio bulbi. Kapcsolatban triszómia 18, az érintett egyének nyakszirtcsontja gyakran feltűnően kialakult. A genetikai rendellenességet Edwards-szindrómának is nevezik, és nagyon különböző módon nyilvánulhat meg. Jellemzőek mindenekelőtt a rendellenességek és alacsony termetű. A legtöbb esetben (kb. 90%) triszómia 18 a születés előtti halálhoz vezet, és az Edwards-szindrómában született gyermekek halálozása szintén nagyon magas. A kezelés általában a tünetekre összpontosít, mivel az orvostudomány nem képes kezelni a genetikai betegség okát. Bizonyos esetekben támogató intézkedések szükségesek, például mesterséges etetés.
