A záróizom pupillae izom a belső szemizmok egyike, és felelős az tanítvány. Ez az úgynevezett miózis reflexszerűen megy végbe, amikor a fény bejut a szembe, és a közeli látás tria része is. A záróizom pupillae izom mesterségesen stimulálható összehúzódásra olyan anyagok felhasználásával, mint miotikumok.
Mi a záróizom pupillae izma?
A szemizmok felelősek a szem minden mozgásáért, beleértve a funkcionális szembeállítást is. Hat külső szemizom mellett az embereknek három belső szemizmuk van. A belső szemizmok simaizomokat hordoznak, és az autonóm irányítás alatt állnak idegrendszer. Az összes belső szemizom mindkét pupilla méretének megváltoztatására szolgál. Ezt a folyamatot adaptációnak is nevezik. Az alkalmazkodás mellett a belső szemizmok felelősek a töréserő szabályozásáért és ezáltal a látásélesség szabályozásáért. A záróizom pupillae izma az egyik belső szemizom. Az izom egy gyűrűs izom, amely összehúzhatja a pupillákat. Mint az emberi test összes gyűrűs izma, a záróizom pupilla izma is körkörös rostokkal rendelkezik. Gyűrűszerű módon szálai a tanítvány és a hátsó részét képezik írisz sztróma. Funkciói miatt az izmot az orvosi szakirodalomban musculus constrictor pupillae-nak is nevezik. Idegszálak a csillóból idegdúc beidegzi paraszimpatikusan a gyűrűs izomzatot. A záróizom pupillae izomának antagonistája a dilatator pupillae izom.
Anatómia és felépítés
A rácsszerű záróizom pupillae izomzatának beidegzésére szolgáló egyes szálak az Edinger-Westphal magból származnak, és a csillóhoz vezetnek idegdúc az okulomotoros idegen keresztül. Az Edinger-Westphal mag a középagy része, és megfelel a pupilla reflexjét vagy a szem adaptációját szabályozó mag területének. A mag az afferenseket a látóideg és a tractus opticus, amelyek közvetlenül a hámba vetülnek és a nucleus pretectalis-ban úgynevezett interneuronokká válnak, amelyek kétoldalú kapcsolatban állnak az Edinger-Westphal maggal. A mag efferensei a csillón keresztül jutnak el a pupilla szűkítőhöz és a csillóizomhoz idegdúc. A záróizom pupilla izomrostjai tehát a nucleus accessorius n-ből származnak. oculomotorii, a III. Agyideg. A ciliáris ganglionban összekapcsolódás van a preganglionistól a posztganglionicus neuronig. Innentől kezdve az nn formájában lévő szálak. ciliares breves áthalad a szem fehér membránján és a szem belseje felé halad.
Funkció és feladatok
A záróizom pupillae izma részt vesz a szem adaptációjában a pupillák összehúzódásával. A záróizom izomzatot kap a középagyból származó efferenseken (ereszkedő utakon) keresztül bioelektromos gerjesztés formájában, majd elindítja az úgynevezett miózist. Az átlagos optikai korongátmérő alapján a pupillák ezen összehúzódása súlyosságában változhat. Nemcsak a záróizom pupillae izomzatának aktív összehúzódása, hanem az antagonista dilatátor pupillae izom meghibásodása vagy korlátozása is miozist indít el. Fiziológiailag a parasimpatikus idegrostok közvetítik a pupilla összehúzódását. A fény előfordulása, valamint a közeli rögzítés, az elhelyezkedés és a konvergencia mozgásának a közeli beállítási triádja automatikusan feltétel az adaptív mozgás. Pontosabban, a miózis során az oculomotorus ideg nucleus accessoriusából származó idegrostok összekapcsolódnak a ciliáris ganglionban. A nervi ciliares breves útján eljutnak a musculus sphincter pupillae-hoz. A reflexív a retinánál kezdődik, ahonnan kétoldalúan kapcsolódik a látóideg a pretectalis területen. A záróizom pupilla izmának fő feladata tehát egy reflex mozgás, amely elsősorban a fény ingerekre reagálva indul meg. Az egyoldalú fény ingerekre reagálva mindkét pupilla összehúzódik. Ezt konszenzusos vagy közvetett fényreflexnek is nevezik. Ellentétben, tanítvány szűkület az alkalmazkodó lencse görbületjavításában akkor történik, amikor a tárgyak közelébe fókuszálnak.
Betegségek
A záróizom pupillae izomának összehúzódását a miosis értelmében opiátok ill opioidok. A kórosan összehúzott tanulókat ezért gyakran a mámor jeleként értelmezik. A farmakológiai szerek, például a miotikumok (pilokarpin), szintén a pupillák összehúzódását okozhatják igazgatás ezen szerek általában terápiás vagy diagnosztikai körülmények között játszódnak le. A terápiás lépéseket például a glaukóma vagy a farmakodinamikai pupillotonia differenciáldiagnosztikai tisztázására. A kifejezett miózis még a lencse nélküli emberek látásélességét is javítja. A vizuális apertúra szűkülete növeli a mélységélességet, és hasonló hatású, mint a szűkület. A miotikumok a látóélesség növekedését indukálják a pupilla összehúzódó izomának stimulálásával. A fent említett anyagokkal ellentétben a mydriatikumok, mint pl atropin ne stimulálja a záróizom pupillae izomzatot, hanem a gyűrűzom bénulását idézi elő. Adminisztráció ezen szerek korlátozott ideig megakadályozhatják a miózist. Olyan ügynökök, mint paraszimpatolitikumokmásrészt a szállás teljes elvesztését idézi elő a parasimpatikusan beidegzett csillóizom rész átmeneti bénulása miatt. A záróizom pupillae izomának bénulása nemcsak a diagnózis és a diagnózis összefüggésében kap klinikai jelentőséget terápia. Az izom hirtelen fellépő bénulása általában pupilla merevségként nyilvánul meg, és nem képes befogadni. Ennek a jelenségnek az oka lehet az ellátás traumás és gyulladásos elváltozása idegek valamint a daganatok idegi kompressziója. A miózis alig vagy egyáltalán nem lehetséges a záróizom pupillae izomának bénulása esetén. Ezzel szemben a kóros pupilla összehúzódások a szimpatikus ellátás rendellenességeiben fordulnak elő, mint pl Horner-szindróma vagy Argyll-Robertson szindróma.
