Mik azok az antidepresszánsok?
Az antidepresszánsok olyan anyagok, amelyeket a depresszió. Egy skizofrén rendellenességgel összefüggésben ennek van értelme, mert sok beteg fejlődik ki depresszió kísérő betegségként. Az antidepresszánsok kibontakoztatják hatásukat azáltal, hogy növelik a hírvivő anyagok koncentrációját a agy, amelyek fontosak a hangulat és a hajtás szempontjából.
Ezek főleg szerotonin és noradrenalin. A gyógyszerek gátolják ezen hírvivő anyagok (neurotranszmitterek) lebomlását a szinapszisok, azaz az idegsejtek közötti érintkezési pontok, így azok hosszabb ideig és erősebben működnek. Az antidepresszánsok választéka nagyon nagy, és mindegyik anyag egyedi hatásprofillal rendelkezik.
Ezen gyógyszerek egy részének a hangulat javítása mellett nyugtató (nyugtató) hatása van, másoknak stimuláló hatású. Vannak még antidepresszánsok mellékhatásai. Ezekkel a gyógyszerekkel történő kezeléshez tehát tapasztalt orvosra és némi türelemre van szükség a megfelelő anyag megtalálásához.
Mik azok a nyugtatók?
A nyugtatók mindazok az anyagok, amelyek nyugtató, szorongásoldó és nyugtató, azaz fárasztó hatásúak. A leghatékonyabb nyugtatók az ún benzodiazepinek, Mint például a diazepam (Valium ®), amelyeket erősen izgatott betegeknél alkalmaznak, például skizofrén téveszmékben. Bár nagyon hatékonyak, nagy függőségi potenciállal is rendelkeznek. Ha lehetséges, ezért más gyógyszereket, például nyugtató antidepresszánsokat alkalmaznak a megszokás elkerülése érdekében. Növényi gyógyszerek, mint pl macskagyökér kevésbé kifejezett esetekben is alkalmazzák.
Milyen mellékhatások várhatók?
A tünetek: skizofrénia erősebbek, mint a legtöbb más mentális betegségé. Ennek megfelelően az ilyen tünetek esetén hatásosnak vélt gyógyszereknek ennek megfelelően hatékonynak kell lenniük. Sajnos ez az erős hatás gyakran mellékhatásokhoz vezet. E mellékhatások mértéke egyénenként változó, ezért nehéz megjósolni.
Nagyon súlyos skizofrénia, ezeket a mellékhatásokat el kell fogadni, mivel a tüneteket saját és mások védelme érdekében be kell tartani. Miután a legsúlyosabb tünetek kontroll alatt állnak, megkezdődhet a megfelelő gyógyszer keresése a megfelelő adagban. A skizofrén relapszus fékezése után ugyanis a gyógyszereket általában hosszú ideig kell szedni, és minden mellékhatást tolerálni kell.
Pontosan mely mellékhatásokról van szó, gyógyszerenként változik. A legkorlátozóbb mellékhatásokat messze a tipikus antipszichotikumok, például a Haloperidol okozzák, nevezetesen az úgynevezett extrapiramidális motoros rendellenességek (EPS). Ezek a Parkinson-kórból ismertekhez hasonló mozgások végrehajtásával kapcsolatos problémák.
A betegek akaratlanul szenvednek görcsök görcsök, kezük remeg, és járás közben nehéz megtenniük az első lépéseket. Ezeket az EPS-eket nehéz kezelni, és a gyógyszer abbahagyása után sem mindig visszafejlődnek. Mindazonáltal a tipikus antipszichotikumok továbbra is a leghatékonyabb fegyverek az skizofrénia és legalább kezdetben használják, de lehetőség szerint idővel más anyagokkal, például atipikusakkal helyettesítik őket neuroleptikumok mint risperidon vagy klozapin.
Egyéb jellegzetes és atipikus antipszichotikumok esetén egyaránt előforduló mellékhatások nyugtatás, károsodott anyagcsere, száraz száj, székrekedés, szívritmuszavarok, keringési problémák és szexuális funkciózavarok. Bár ezek szintén korántsem kellemesek, jól kezelhetők. Egy másik lehetséges, bár ritka mellékhatás az úgynevezett malignus neuroleptikus szindróma (MNS), amelyben potenciálisan életveszélyes dopamin hiány jelentkezik. Ez abban nyilvánul meg láz, szívdobogásérzés, a tudat elhomályosodása, zavartság, remegés és egyes laboratóriumi paraméterek változásai, például a máj értékek. Az MNS abszolút vészhelyzet, de szerencsére nagyon ritkán fordul elő.
