A szociális orvoslás az orvoslás olyan szakterülete, amely közvetlenül nem nyújt betegellátást. A társadalmi és természetes környezeti feltételekkel, mint a betegségek okával foglalkozik. Ezenkívül a szociális orvoslás foglalkozik a betegség társadalomra gyakorolt hatásával. Ennek során különféle más tudományok módszereit használja, és társadalmi és gazdasági szempontból is felméri a betegségeket.
Mi a szociális orvoslás?
A szociális orvoslás az emberi orvoslás olyan specialitása, amely közvetlenül nem nyújt betegellátást. A szociális orvoslás feladatai közé tartozik a hatások tanulmányozása vagy elemzése, ill kölcsönhatások of Egészség valamint az egyének és a társadalom betegségei. A legtöbb orvosi szakterülettel ellentétben a szociális orvoslás területe nemcsak az egyént, hanem az egész társadalmat vagy lakosságot érinti. Emiatt a szociológia, a pszichológia, az epidemiológia, a szociális munka és a közgazdaságtan is befolyásolja a szociális orvoslás orvosi szakterületét. A szociális orvoslás elsősorban nem az egyén gyógyításával foglalkozik, hanem a betegségek okainak tanulmányozásával és Egészség rendellenességek, különösen az úgynevezett gyakori betegségek. Ezenkívül a szociális orvoslás foglalkozik a megelőző fejlesztésével intézkedések valamint a betegségek és Egészség a lakosság vagy a társadalom rendellenességei.
Kezelések és terápiák
Mivel a szociális orvoslás nem a közvetlen betegellátás területe, nem diagnosztizálja és nem kezeli a betegségeket. Ezen orvosi szakterületen sokkal inkább a gyakoriság és terjesztés valamint a betegségek és az egészségügyi rendellenességek, különösen a gyakori betegségek okai. Ezenkívül a szociális orvoslás a megelőző fejlesztésével foglalkozik intézkedések. A szociális orvoslás minden kérdésével a társadalmi és a természeti környezet figyelembevételével foglalkoznak, egészségügyi ellátás társadalombiztosítás és intézményeik. A szociális orvoslás célja a betegségek társadalomra gyakorolt hatásának és fejlődésének értékelése a társadalmi és természeti környezet összefüggésében. Ezenkívül a szociális orvoslás javaslatot tesz a megelőzésre intézkedések és foglalkozik a közös egészségügyi problémák kezelésével és azok társadalmi következményeivel a lakosságra nézve. Figyelembe veszik a betegségek gazdasági következményeit is. Emiatt a szociális orvoslás a betegség utáni munkaképesség helyreállítását célzó intézkedések kidolgozásával is foglalkozik. A munka életébe való visszailleszkedés tehát a szociális orvoslás által is érintett terület. Ezenkívül a munkaképesség betegséggel kapcsolatos korlátozásaival való megbirkózás a szociális orvoslás feladata. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szociális orvoslás célja nem az egyén, azaz a páciens rehabilitációja, mint például a fizikai és rehabilitációs orvoslás esetében, hanem a beteg munkaképességének elérhetővé tétele a társadalom számára újra. Ennek megfelelően a beteg munkájának és teljesítményének értékelése a szociális orvos munkájának jelentős részét képezi. Összességében elmondható, hogy a szociális orvoslás fontos társadalmi-politikai szerepet is játszik. Vizsgálja a betegségek okait és következményeit, nemcsak orvosi, hanem társadalmi és gazdasági szempontokat is figyelembe véve. Megvizsgálják egy betegség, különösen egy széles körben elterjedt betegség társadalmi hatásait és okait, és kidolgozzák a megelőzésre vonatkozó intézkedéseket. Ezenkívül erőfeszítéseket tesznek a munkaerőpiacra és a társadalomba való visszailleszkedés érdekében. Egy bizonyos életmód viszonyát bizonyos betegségek előfordulásához a szociális orvoslás is kutatja és értékeli.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
Az orvosi ismeretek mellett a szociális orvosoknak a szociális jog, a társadalombiztosítási intézmények szervezete és az egészségbiztosítás megszervezése terén is jó ismeretekre van szükségük. A betegségek okainak és társadalmi hatásainak fent említett kutatása mellett a szociális orvoslás feladatai közé tartozik a beteg munkaképességének és teljesítőképességének felmérése is. Mindezen feladatok elvégzéséhez a szociális orvoslás az epidemiológia, a statisztika, a demográfia, a megelőzés és a egyéb mezők. Azok az orvosok, akik megszerezték a további szociális orvostudományi címet, ismeretekkel rendelkeznek tehát nemcsak a humán orvoslás területén, hanem a szociális jog területén és a szociális orvoslás gyakorlásához szükséges összes egyéb szakterületen is. A betegségek diagnosztizálása és kezelése nem tartozik a szociális orvoslás feladatai közé. Nem elsősorban az egyénnel, hanem főleg az egész lakossággal vagy a társadalommal foglalkozik. Diagnózis és terápia ezért nem hajtják végre. Ehelyett az értékelés és a szakértői értékelés áll a szociális orvosi tevékenységek középpontjában. Nyilatkozatok készülnek a munkáról és a teljesítőképességről. Gyakran adnak szakértői véleményeket is. A szociális orvosokat elsősorban az egészségbiztosítási pénztárak orvosi szolgálata, a német nyugdíjbiztosítás, a Szövetségi Bányászbiztosítás szociális egészségügyi szolgálata vagy a nyugdíjalapok foglalkoztatják. Itt jól látható, hogy a munka és a teljesítőképesség felmérése nagy jelentőséggel bír a legtöbb szociális orvosi tevékenységben. A szociális orvoslás szempontjából nagyon fontos, hogy ne csak magát a betegséget vegyük figyelembe, hanem a társadalmi és természetes környezeti feltételeket, az életrajzot és általában az életkörülményeket is. A szociális orvoslás az orvosi egyetem egyik ökológiai tantárgya.
