Meniscus sebészet

Homorú-domború lencse A műtét egy ortopédiai és traumaműtétes terápiás műtéti intézkedés, amelyet a mozgás megőrzésére használnak a meniszkusz klinikailag releváns károsodása esetén (a meniszkusz kifejezés egy félhold alakú porcogó a térdízület). A műtéti beavatkozás leggyakoribb oka a meniszkusz elváltozásai térdízület, mint a jobb oldali mediális (a belső oldalon található) homorú-domború lencse különösen nem képes ellenállni a feszültség tartós túlterhelés következtében. A meniszkusz károsodásának oka lehet krónikus túlterhelés, vagy a trauma (sérülés) esetén az erőszakos erő alkalmazása. A degeneratív változások sokkal valószínűbbek az idősebb betegeknél, mint a fiatalabb betegeknél. A homorú-domború lencse az úgynevezett kosárfogantyú-szakadás formáját öltheti. A szóban forgó meniszkuszra szintén jellemző lehet a kötet degeneratív jelenségként, így a meniszkusz elvékonyodásának muszáj vezet egy könnycseppig. A kosárfogantyú szakadásának sajátossága, hogy a repedés párhuzamosan halad a szálak irányával, ami sokkal megnehezíti a diagnosztikai felismerést. A kosárfogantyú szakadása azonban sokkal kevésbé valószínű fájdalom, oly sok érintett beteg nem fordul orvoshoz, amikor a könny van. A degeneratív változások általában gyakrabban társulnak fájdalom. Klinikailag releváns meniszkuláris elváltozás (meniszkuláris károsodás) kezelésére különféle terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre Németországban. Az eljárás megválasztása azonban nemcsak a kár típusától és súlyosságától, hanem az életkortól és alkalmasság a beteg állapota. Különösen a műtétre van szükség az aktív egyének és különösen a sportolók számára, mivel csak a műtéti beavatkozás képes megakadályozni a további károsodásokat, mivel a térd nagy terhelésének jelenléte valószínűleg növeli a meniszkusz szakadását. A terhelés által kiváltott meniszkusz előretörése a következő időszakban egyre súlyosabbá válik, így a műtét késése semmiképpen sem jelezhető. Továbbá fontos a terápia hogy a meniszkusz ugyanabból az anyagból áll, mint az ízület porcogó, amelyből arra lehet következtetni, hogy a test nem képes a sérült terület regenerálására. A meniszkusz szakadást gyakran a meghosszabbítás hiánya ismeri fel, így a térd már nem nyújtható ki teljesen. Ezen kívül súlyos fájdalom a térd hátsó oldalán és oldalán, a sípcsontig terjedve, gyakran a meniscus elváltozására utal.

Jelzések (alkalmazási területek)

Meniscectomia (a menisci műtéti eltávolítása).

Tüneti és nem rekonstruálható meniszkuláris elváltozások.
szimptomatikus lemez meniszkusz (a meniszkusz rendellenessége).
A térd instabilitása a meniszkusz elváltozás utáni műtéti beavatkozás után.
Az előrehaladott degeneratív ízületi elváltozások meniszkusz elváltozásaiban - itt meg kell jegyezni, hogy az életkor nem meghatározó a terápia Egy meniszkusz elváltozás.

Meniszkusz pótlás

A további megakadályozás érdekében porcogó károsodás fiatal betegeknél, különösen sportolóknál, teljes meniscectomiát végeznek. Meg kell jegyezni, hogy az oldalsó térdízület A rekesz magasabb kockázati kockázattal jár.
Az elülső rész elvesztése esetén keresztszalag megsemmisült vagy korábban eltávolított meniszkusszal a meniszkuláris pótlás beültetése a porcvédelemmel párhuzamosan szintén hozzájárulhat a további stabilitáshoz.
Az implantáció késleltetése mesterséges térdízület idős betegeknél, akiknél térdízület van osteoarthritis, a meniszkusz pótlása beültethető.

Ellenjavallatok

A műtéti eljárásokra nincsenek specifikus ellenjavallatok.

Az eljárások

A meniszkusz műtét kezdetén egy arthroscopy (térd artroszkópiát) végeznek először, amelynek előnye, hogy az eljárást végző sebészek pontos jelzést kaphatnak a meniszkusz meglévő károsodásáról anélkül, hogy hatalmas kényelmetlenséget okoznának a betegnek. Artroszkópiás szükséges, mert még a legkorszerűbb diagnosztikai eljárások, például a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) alkalmazása sem teheti lehetővé a megbízható diagnózis felállítását. Mielőtt az endoszkópot (fém rúd visszaverődésre száloptikával) be lehet helyezni a térdízület, a térdet először le kell öblíteni annak érdekében, hogy megfelelő értékelést lehessen végezni. Ezt követően a lencsével ellátott endoszkópot a térdbe helyezzük, így a térdízület szerkezete monitoron vizsgálható és értékelhető. Rendkívül fontos a terápiás intézkedés kiválasztása esetén egy létező esetén meniszkusz károsodás az érintett térdízület jelenlegi stabilitási helyzetének figyelembevétele. A kiválasztott terápiás eljárás, például meniszkusz varrási vagy meniszkuláris művelet végrehajtása átültetés, semmiképpen sem hajtható végre stabilizációs intézkedések nélkül, mivel a meniszkusz szakadás tüneteiért elsősorban az instabilitás a felelős. A meniszkusz károsodásának konzervatív kezelési lehetőségei:

A terápiás intézkedés együttes műtéti beavatkozás nélküli végrehajtása a meglévő meniszkuláris elváltozás legritkább eseteiben javasolt. Mint konzervatív terápia a meniszkusz károsodásának lehetőségei a szokásos intézkedések, például hűtés, az érintett ízület megemelkedése, igazgatás nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok; gyulladáscsökkentők fájdalomcsillapítók amelyek nem tartalmazzák kortizon, azaz szteroidmentesek) és fizioterápiás testmozgás vagy rehabilitációs intézkedés alkalmazását a felsoroláshoz.
A korábban leírtak szerint a arthroscopy, a meniscusok károsodásának pontos besorolása kezelést igénylő elváltozásokra és kezelést nem igénylő elváltozásokra. Az, hogy nem igényel kezelést, vagy konzervatív terápiával kezelhető, mind a szakadás stabil és tünetmentes formája. Stabil elváltozások azok, amelyekben a meniszkusz sérült része nem nyúlik tovább az ízületbe, vagy nem húzható be mélyebben, mint egy ép meniszkusz belső széle. A műtéti beavatkozást (műtétet) nem igénylő elváltozások közé tartozik a meniszkusz stabil hiányos hosszanti szakadása vagy egy centiméternél rövidebb stabil teljes hosszanti szakadás. Ezenkívül a sugárirányú könnyek a meniszkusz szélességének kevesebb mint egyharmadánál és tünetmentesen érintetlenek lemez meniszkusz műtétet nem igénylő elváltozások közé tartoznak. A stabil károsodásokkal ellentétben az instabil meniszkuláris károsodás sebészeti kezelést igényel, mert porckárosodás a sérült szerkezetek okozhatják.
A tünetekkel járó meniszkuláris könnyeket, amelyeknél előre látható, hogy nem gyógyulnak meg, inkább rekonstrukció helyett részleges meniszkuláris reszekcióval kell kezelni.
Számos eddigi tanulmány kimutatta, hogy a meniszkuláris elváltozás kezelésének elmulasztása ugyanazt a degeneratív károsodást okozhatja, mint a teljes meniscectomia (a meniscus eltávolítása). Ennek alapján a terápiás javallat esetén mindig adnak kezelési ajánlást a műtéti kezelésre.

A műtéti eljárások

Meniscectomia (a menisci műtéti eltávolítása).

Teljes meniscectomia - a meniscectomia műtéti eljárása, amelynek során a meniscust vagy eltávolítják, részleges, részösszegű vagy teljes beavatkozásra osztható. A teljes meniscectomia a teljes meniscus és az érperem eltávolítását jelenti (vér hajóellátás) szükséges az ellátáshoz a szinoviális határig (szinovium - szerkezet, amely felszívja sokk és táplálja az ízületi porcot). Ezenkívül a meniszkusz teljes eltávolítását a meniszkusz rostos gyűrűjének megőrzésének hiánya jellemzi.
A meniscectomia részösszege - a teljes eltávolítással ellentétben a subtotal meniscectomia nem jár a rostos gyűrű megsemmisítésével. A rostos gyűrű megőrzése mellett a műtéti módszer meghatározása szempontjából fontos, hogy a meniszkusz legalább 50% -át eltávolítsák.
Részleges meniscectomia - ez a műtéti módszer a meniszkusz károsodásának kezelésére azon az elven alapul, hogy a meniszkusz szövetet eltávolítják a sérült terület síkjában. A korábban bemutatott meniscectomia eljárásokkal ellentétben a részleges meniscectomia megőrzi a meniszkusz anyag és a kör alakú rostos gyűrű legalább 50% -át. Ennek a terápiás intézkedésnek az előnyei kevesebbet tartalmaznak feszültség a páciensnél ritkábban klinikailag releváns posztoperatív vérzés és gyorsabb rehabilitáció. Ezenkívül ez az eljárás megőrzi a maradék meniszkuszt a térdízület funkcionális struktúrájaként, ami később a térdízület degeneratív következményeinek előfordulásának valószínűségének csökkenéséhez vezet . A térdízület terhelés okozta károsodásának kockázata azonban mind a parciális meniscectomia mértékétől, mind a porcban már meglévő degeneratív változásoktól függ. A részleges meniscectomia után már a fájdalomorientált átmenet a teljes súlyviselésre bekövetkezhet. a műtét napja.

Meniszkusz refixáció (meniszkusz varrat).

Ez a módszer sebészeti beavatkozás, amelynek során a sérült meniszkuszt felszívódó (önfeloldódó) varratanyag segítségével rögzítik a térdízület csontstruktúrájához. A meniszkusz refixáció a arany standard (optimális kezelési lehetőség) a meniszkuláris károsodásokra, azonban ez a választott terápia csak bizonyos kapszulafoltok vagy szakadások esetén alkalmazható, mert a meniszkusz csak ebben a jelenlegi károsodásban rögzíthető.
Annak a ténynek köszönhetően, hogy a meniszkektómiák általában degeneratív ízületi tüneteket eredményeznek, különösen fiatalabb betegeknél, a visszafejlesztés célja a kevésbé bázisközeli könnyek kialakítása is, hogy csökkentse a későbbi károsodások kockázatát. A gyógyulási folyamat felgyorsítása érdekében a vér keringés helyileg stimulálja a könnyzóna frissítése. Ezt követően a varrott meniszkusznak meg kell gyógyulnia, és hosszú utókezelésre van szükség. Az optimális gyógyulási folyamat elérése érdekében elengedhetetlen, hogy a térdízület mozgását a műtét utáni első szakaszban korlátozzuk. A megterhelés megelőzése érdekében a betegnek feszítő sínt kell viselnie.

Meniszkusz pótlás

A meniszkusz eltávolítása meniszkusz implantátum használata nélkül sok esetben a osteoarthritis, mert a sokk abszorpció térdízület meniszkusz nélkül nem tud eléggé végbemenni. Ennek a beültetésnek azonban hátránya, hogy az eljárás hosszú követést igényel, ezért sok sportoló tartózkodik az implantációtól, mert egy évnél hosszabb edzés esetleges elvesztése gyengén kompenzálható. A sportolók azonban különösen fogékonyak osteoarthritis a nagy terhelés miatt.

Lehetséges szövődmények

A bőr sérülése idegek későbbi érzékszervi zavarokkal.
A nem működőképes, lelógó nyomáskárosodás láb helytelen pozícionálási technika miatt.
Porc károsodása
A térd tartós duzzanata az öntözőfolyadék felhalmozódása miatt a bőr alatti szövetben (a bőr alatt)
Érzéstelenítés - az eljárást a Általános érzéstelenítés vagy előadás után gerinc érzéstelenítés, amely különféle kockázatokat eredményez. Tábornok érzéstelenítés okozhat hányinger (hányinger) és hányás, fogkárosodás, és esetleg szívritmuszavarok, többek között. A keringési instabilitás az általános féltett szövődménye is érzéstelenítés. Mindazonáltal, Általános érzéstelenítés kevés komplikációval járó eljárásnak számít.Spinalis érzéstelenítés szintén viszonylag kevés szövődménye van, de ezzel a módszerrel is előfordulhatnak szövődmények. A szövetek, például az idegrostok sérülése vezet az életminőség hosszú távú romlásához.
A súlyos szövődmények kockázata (0, 32%; idősebb betegeknél a kockázat 25 életévenként viszonylag 10% -kal nőtt); tüdő- embólia a műtét utáni első 90 napban: 1,282 betegenként egy beteg (0.08%; 0.07-0.09); szükség egy második műtétre: 742 betegenként egy beteg (0.14%: 0.13-0.14).

További megjegyzések

A nem traumás (nem sérüléssel összefüggő) meniszkuláris elváltozások kezelése:
- A legtöbb beteg műtét nélkül kezelhető.
- Meghatározatlan alcsoport, akiben fizikoterápia nem érte el a várt sikert előnyös lehet az artroszkópos meniszkuláris reszekció. Ebben az alcsoportban lehetnek olyan betegek, akiknél a fülek könnyei mechanikai tüneteket okozhatnak.
A traumás könnycsepp utáni meniscectomia nem tűnik előnyösebbnek a tünetek esetén, mint degeneratív meniszkusz elváltozásokban szenvedő betegeknél: A degeneratív meniszkuláris könnyebben hajlamosak a tünetek jobb javulására, mint a traumás repedések.
Degeneratív meniszkuláris elváltozások
- Betegeknél gonartrózis (térdízület osteoarthritis; degeneratív meniszkuláris elváltozások), a meniscectomiával végzett artroszkópos térdműtét a jövőbeni térdprotézisek kockázatának háromszoros növekedésével jár (térd TEP/ teljes térdízületi műtét).
- Degeneratív meniszkuláris könnyekben szenvedő betegeknél a meniszkusz részleges reszekciója már nem ajánlható, mert a színlelt eljárással összehasonlítva semmilyen előnyt nem értek el, azaz ennek nem volt hosszú távú hatása az (elsősorban alacsony fokú) osteoarthritis progressziójára és a a térdízület fájdalma és működése.
A degeneratív meniszkuláris károsodásban szenvedő betegek randomizált klinikai vizsgálatában a térdizmok erősítésére irányuló felügyelt sportprogram (12 hét, heti háromszoros felépítő edzés) ugyanolyan jó eredményt ért el, mint az artroszkópos műtét.
Részleges meniscectomia: Három prognosztikailag releváns tényező mutatja, hogy mennyire ígéretes a szakadt meniszkusz artroszkópos részleges reszekciója:
1. Radiológiailag bizonyított gonartrózis (térd osteoarthritis) kevésbé javult a térdízületben betegségben vagy sérülésben szenvedő betegeknél a Lysholm Knee Score / Score (két vizsgálatból kettőben).
2. A tünetek hosszabb időtartama (> 3 vagy> 12 hónap): rosszabb eredménnyel járt (két vizsgálatból kettőben).
3. Kiterjedtebb meniszkusz reszekció (> 50% vagy meniszkusz szélesség <3 mm vagy hiányzik a meniszkusz perem): rosszabb beteg-releváns eredménnyel járt (hat vizsgálatból ötben).
18 hónapon belül a 14 régió közül legalább kettőnél a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) által okozott porcfelszíni károsodás progresszióját az artroszkópos parciális meniszektómia (APM) betegek 60% -ánál és a fizikoterápia betegek.
Mágneses rezonancia képalkotással (MRI) diagnosztizált nem obstruktív meniszkusz szakadásban szenvedő betegeknél, azaz elzáródások nélküli meniszkuláris könnyekben szenvedő betegeknél a fizikoterápia ugyanolyan mértékben, mint a részleges artroszkópos meniscectomiától (részleges meniscectomia).