A lonc régi hagyományú gyógy- és takarmánynövény, vadon és termesztve egyaránt növekszik. A vadonban a gyógynövény főként a folyópartokon vagy a parti erdőkben található meg. A magánkertekben és a városi kertekben gyakran előfordul lonc, de a mezők kereskedelmi művelése alig megy végbe.
A lonc előfordulása és termesztése
Az akár egy méter magasra növő lonc szigorúan évelő, vastag gyökérrendszere a fehérrépára emlékeztet. A lonc botanikai otthona Európa és az egész ázsiai kontinens. A loncot még a 19. században is gyakran kereskedelemben termesztették, mivel dísznövényként, takarmányként és gyógynövényként a lonc sokkal nagyobb szerepet játszott, mint manapság. A vadság korán kezdődött, így a lonc megtalálható a folyók és patakok partján, réteken és egyre inkább a parti erdőkben is. A gyógy- és hasznos növény szereti az erősen vályogos és nedves talajt, amelyet a saját kertben történő termesztéskor is figyelembe kell venni. Az akár egy méter magasra növő lonc szigorúan évelő, vastag gyökérrendszere a fehérrépára emlékeztet. Ebből a gyökérből tavasszal kihajtanak a lonc szárai és gerincei. A levelek tipikusan párosulatlanok, a szárakon váltakoznak. A növény egyes levelei tudnak nő legfeljebb négy centiméter hosszú és keskeny marad. Loncvirág a nyári hónapokban, a virágok gyertyaszerű fürtökben állnak és fehéres-rózsaszínű színűek.
Hatás és alkalmazás
A lonc a hüvelyesek családjába tartozik, és mint sok más ebből a növénycsaládból, a virágok aszimmetrikus alakúak. A növény magjai a virágokból fejlődnek ki. Ebben a folyamatban a hüvelyszerű hüvelyek előbb a virágokból fejlődnek ki, majd a bab alakú, barnás magok fejlődnek ki belőlük. A köznyelvben a loncot buckweed, blotchweed, lonc vagy poxweed néven is ismerik. A lonc hatásmódját és különösen gyógyhatását a számos farmakológiailag aktív alkotóelem okozza. A lonc virágai a galegin, a galuteolin, a keserű anyagok és a fitoszterolok mellett tartalmaznak flavonoidok, tanninok, szaponinok és a allantoin. A múltban a loncot gyakran takarmánynövényként termelték az állatállomány legeltetésére, ma azonban alig találni olyan gazdát, aki lócával táplálná az állatait. Hosszú ideig nem volt ismert, hogy a lonc takarmányként is mérgező lehet, de ez a toxicitás nem érvényes minden állatfajra. Szélsőséges esetben az állatállomány pusztulása is előfordult a lonc túlzott etetése miatt. Ez a látens toxicitás a fő oka annak, hogy a loncot manapság nem használják takarmánynövényként. Ha a loncot az emberi gyógyászatban gyógyászati célokra használják, akkor szinte kizárólag teakészítményként. A gyógyszer használható frissen vagy szárítva. A szárított gyógyszer hűvös, száraz helyen tárolva nem várható a hatóanyag vesztesége. Használat céljából két teáskanál loncot öntünk egy nagy csészére forró forró víz. Az infúziós időnek legalább tíz percnek kell lennie, hogy az összes releváns hatóanyag benne legyen a teafőzésben. Erőlködés után a tea kortyokban iható; egy felnőtt számára naponta legfeljebb három csésze engedélyezett.
Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.
A hagyományos népi orvoslásban a lonc hatását vitathatatlannak tartják. A lonc elősegíti tej termelés és az összetevők miatt van antibiotikum, vízhajtó, izzasztó és vér cukor csökkentő hatások. Egyéb felhasználások közé tartozik láz és a hólyaggyulladás. Miatt a vér cukor csökkentő hatású, a lonc tea támogatható cukorbetegség mellitus, de ezt mindig csak a kezelőorvossal konzultálva szabad megtenni. A növény fő jelentősége annak köszönhető tejformáló tulajdonság, ezért a gyógynövényt gyakran használták szoptató anyák számára. A lonc teát kell használni kúraszerűen. Körülbelül 6 hét elteltével ugyanolyan hosszú szünetet kell tartani, mielőtt az ivási ciklus újrakezdődne. A több hetes szünet megakadályozza a nemkívánatos, hosszú távú hatásokat a látens mérgező sejtek károsodása miatt. Bár a tejformázó teát ma alig készítenek, a tejképző hatást tanulmányok is megerősíthetik. A lonc növénynév már a laktáció gyógyászati tulajdonságát jelzi. A görög „gála” és „agein” szavak tejet és sodródást jelentenek. A fontosság a Egészség ezért mindenekelőtt a tejképzés elősegítésére utal. Különösen akkor, ha a tejképződés nehezen megy, a lonc tea fogyasztása gyakran hasznos. A születés utáni első napokban ekkor észrevehető a tejmennyiség növekedése. Egy másik különös figyelem a lonc jelentőségére a Egészség, a megelőzés és a kezelés annak eredménye vér cukor csökkentő hatás. A lonc ezen sajátos tulajdonsága botanikai kutatás tárgyát képezi, és a tudósok remélik, hogy így is lesz vezettöbbek között a kísérő megközelítéseihez terápia of cukorbetegség mellitus. Azonban a vércukora lonc csökkentő hatását orvosilag még nem erősítették meg véglegesen, de az eddig rendelkezésre álló botanikai vizsgálati anyag ígéretes. A cukorbetegeknek ezért a lonc teát csak a kiegészítés a hagyományos orvosi kezeléshez. Ha a lonc fogyasztását másokkal kombinálják vércukorleereszkedő intézkedések mint például a kiegyensúlyozott diéta és a testmozgás, a magas vércukorszint meglepően jól csökkenthető további nélkül inzulin igazgatás.
