Forró
A forrázások viszonylag gyakran fordulnak elő a hazai környezetben. Általában konyhai munkák során fordulnak elő, elsősorban itt, amikor forró vagy akár forró vizet öntenek ki (pl. Kiömlött tészta vizet stb.). Megkülönböztetünk forró vízzel és gőzzel történő forrázást.
Ez utóbbi súlyos sérüléseket okozhat a bőrön, mivel a gőz sokkal melegebb, mint a felmelegedett víz. A forrázások már 45 Celsius-fokos hőmérsékletről következnek be. Csak a felső bőrréteg érintett.
Amellett, hogy súlyos fájdalom, bőrpír és esetleg a megfelelő bőrfelület duzzanata figyelhető meg. Az első intézkedéseknek mindig a terület lehűlését kell szolgálniuk. Először is el kell távolítani a megfelelő bőrfelület feletti ruházatot.
Források esetén, ahol a bőrnek nincsenek nyílt területei, hűtő csapvizet vagy jégzsákokat lehet elhelyezni a területen. Fontos, hogy a forrázást követő első percekben meg kell kezdeni a hűtést. Legkésőbb 10 perc múlva a hűtést meg kell szakítani, és ellenőrizni kell a bőrt.
Szükség esetén a hűtést újra meg lehet kezdeni. Attól függően, hogy mekkora a terület vagy hol helyezkedik el, a hűtés után vagy közben orvoshoz kell fordulni. Ha a forrázás a bőr nagy területeit vagy fontos szerveket, például a szemet érinti, mindig azonnal orvoshoz kell fordulni.
Bőrünk sok rétegből áll. Kívülről befelé nézve ezek lényegében az epidermisz, a dermis és a subcutis és annak zsírszövet. A dermis szintén nélkülözhetetlen a bőr regenerálódásához.
Ennek a bőrrétegnek a súlyos károsodása általában hegesedést eredményez. Ez különböző súlyossági fokokba sorolható a forrázás kialakulásában szerepet játszó bőrrétegek szerint. Az égési sérülés részletesebb értékelése a bőr megégett területén alapul: még egy második vagy harmadik fokú égés is, amelynek érintett testfelülete felnőtteknél körülbelül 10% (kb. Egy kar területének felel meg) vagy 5% gyermekeknél (megközelítőleg a fél kar területének felel meg) akadálytalan párolgás következtében súlyos vízvesztéshez vezet.
Életveszélyes hipovolémiás sokk lehet az eredmény. Az úgynevezett kilenc szabály megengedi az égési terület hozzávetőleges becslését a felnőtteknél. A karok és fej vegye fel a testfelület 9% -át.
A lábak bőre a test kb. 2 x 9 (18)% -át, a törzs bőre 4 x 9 (36)% -át fedi le. A gyermekeknél a kilenc szabály elveszíti érvényesség az eltérő testarányok miatt. Azonban az általános ökölszabály, hogy a beteg tenyere (az ujjaival együtt) a testfelület körülbelül 1% -át fedi.
- 1. fokozat: Itt csak a bőr kivörösödése és enyhe duzzanata van; csak az epidermisz érintett. A bőr fájdalmasan irritálódik, de a forrázás napokról hetekre gyógyul maradandó károsodás nélkül.
- 2. fokozat: Mind az epidermisz, mind a dermis érintett. Vörös és fehér háttérrel látható hólyagosodás következik be; a beteg súlyosnak érzi magát fájdalom.
A 2a. Osztályban a teljes gyógyulás, a 2b. Osztályban a hegesedés történik. A sérülés teljes gyógyulása néhány hétig tart.
- 3. fokozat: A harmadik fokú égést vagy égést fekete-fehér hólyagok vagy akár elhalás (elhalt szövet). Ennek ellenére a beteg nem érez semmit fájdalom, mert a dermissel és a subcutisszel együtt az idegvégződések is megsemmisültek.
Hegmentes gyógyulás nem lehetséges.
- 4. fokozat: A nagyon súlyos forrázás nemcsak a bőrrétegeket, hanem az alatta lévő izmokat is károsította, inak, csontok és a ízületek. A forrázás itt is fájdalommentes. A negyedik fokú égéshez általában bőrátültetésre van szükség.
Az égési sérülések és a forrázások legfontosabb kezelési módja a leforrázott bőr hűtése a hőforrás eltávolítása után.
Ez leginkább 20C ° hűvös, csíramentes víz (lehetőleg csapvíz) segítségével valósítható meg. A jeget viszont nem szabad használni, mivel fennáll a fagyás veszélye a bőrön. A tanulmányi helyzet a sebgyógyulás A hűtés hatása a forrázásokra és az égési sérülésekre meglehetősen homályos. A fájdalomcsillapító hatás azonban biztosított és a hűtés megalapozott.
A leforrázott bőrön lévő ruhadarabokat vagy egyéb tárgyakat a beteg maga nem távolíthatja el, és a képzett személyzet megérkezéséig a beteg testén kell hagyni. A kitett égési sebet lehűlés után steril, nem bolyhos sebkötözőkkel kell lefedni. Ezeket meglehetősen lazán kell alkalmazni.
Ideális esetben alumíniummal elpárologtatott sebkötést használnak erre a célra. A kifejezetten égési sérülésekhez tervezett öltözőkészletek általában tartalmaznak ilyen kötéseket. Általában ajánlatos, de különösen a háztartásban élő gyermekeknél, hogy az ilyen készletek mindig készen álljanak az orvosi szekrénybe.
Határozottan kerülni kell az olyan háztartási gyógymódok alkalmazását, mint: a fertőzések és a bőr további károsodása eredményezheti. Szintén speciális sebkenőcsöket és géleket szabad csak a háziorvossal vagy gyógyszerészrel folytatott konzultációt követően alkalmazni, és ezért nem tartoznak a elsősegély intézkedéseket. A forrázás súlyosságától és mértékétől függően orvoshoz kell fordulni a további kezelés érdekében.
Az első fokú égési sérüléseket maga a beteg is könnyen kezelheti. Súlyosabb égési sérülések esetén javasoljuk, hogy a beteget háziorvosa keresse fel vagy az ügyeleten.
- Liszt
- Olaj
- Só vagy
- Kézkrémek
