Laktátteljesítmény-diagnosztika

Szinonima

laktát bizonyítvány

Meghatározás

Laktát teljesítménydiagnosztika olyan eljárás, amelyet elsősorban a sportolókkal való együttműködés során alkalmaznak. A mindennapi klinikai gyakorlatban is ritkábban használják. A teljesítmény meghatározására szolgál, különösen a kitartás, például a fociban.

Használható annak ellenőrzésére is, hogy a teljesítmény nőtt vagy csökkent-e az idő múlásával. Az alapja laktát teljesítménydiagnosztika az izomsejtek aerob és anaerob úton történő energiatermelése és a laktátképződés, amely jelzi az energiatermelés jelenlegi módját. A testnek állandóan szüksége van energiára.

Tartós fizikai megterhelés során ennek az energiának a nagy részét a cukrok lebontásával nyeri el (szénhidrátok), például glükóz. A glükóz egyfajta tárolási formában, glikogénként, izomban és máj. Amíg a test elegendő oxigénnel van ellátva, a glikogénből nyert glükóz teljesen vízre (H2O), szén-dioxidra (CO2) és energiára bomlik adenozin-trifoszfát (ATP) formájában.

Az egyik aerob energiatermelésről beszél. Laktát ezen az energiatermelési területen is termelődik, de sokkal kevesebb, mint az anerob energiatermelés területén (lásd alább). A fokozódó stressz hatására a test egy bizonyos ponton már nem képes elegendő oxigént biztosítani az energia-anyagcseréhez.

Most oxigén nélkül kell előállítania a szükséges energiát. Ebből a célból a glükóz is lebontódik a glikogénből, de nem annyira teljes mértékben, mint az izobikus energiatermelés esetén. Laktát és ismét adenozin-trifoszfát képződik.

Az aerob energiatermeléssel szemben, amely maximum 38 mol ATP-t termel, az anaerob energiatermelés csak 2 mol ATP-t termel molekulánként glükózban. Az anaerob energiatermelés ezért sokkal kevésbé produktív. Előnye azonban az oxigéntől való függetlenség.

Az anaerob energiatermelés során nagy mennyiségben előállított laktát viszonylag rövid idő alatt vezet a acidózis, az úgynevezett acidózis. Az ilyen savasodás a glikogén lebomlásáért felelős folyamatok gátlásához vezet, és az energiaellátás lassan leáll. A test a saját védelme érdekében kénytelen úgyszólván megállítani a megterhelést.

Ezért az energiatermelés során különbséget tesznek az aerob és az anaerob területek között. Azt a pontot, amikor a test egyik üzemmódról a másikra vált, az ún anaerob küszöb vagy laktátküszöb. A küszöb elérésének intenzitása nagyon függ az edzéstől feltétel és ezért nagyon egyéni.

Ha a teljesítmény a anaerob küszöb, azaz az aerob energiatermelés területén a sportoló ezen a szinten viszonylag hosszú ideig folytathatja teljesítményét, például egy maraton futó. Ha a terhelés meghaladja a anaerob küszöb, azaz az anaerob energiatermelés területén a test csak rövid ideig tudja biztosítani a teljesítményt, például egy sprint alatt. Az anaerob küszöb 4 mmol / l laktátérték. Ez az érték azonban egyénileg nagyon változó, és csak durva irányértéknek tekinthető, ezért manapság az egyéni anaerob küszöb kifejezést használják. A laktátkoncentráció nyugalmi állapotban általában körülbelül 1-2 mmol / l.