Lúdtalp (Pes Adductus): kezelés, diagnózis

Mi az a sarló láb?

A sarlós láb általában szerzett és ritkán veleszületett lábdeformitás. Az elnevezés onnan ered, hogy a láb elülső és középső részének belső része a nagylábujjtól kiindulva sarlószerűen hajlított.

Általában az újszülötteket érinti. A csecsemők és a kisgyermekek lábai még mindig nagyon nyúlnak, ezért néha deformálódni kezdenek, ha a méhen belül rosszul illeszkednek. A szakértők azt is gyanítják, hogy az újszülötteknél a folyamatos hason fekvés elősegíti a sarlós láb kialakulását. Ez a lábdeformitás nagyobb valószínűséggel kiújul.

Hogyan kell kezelni a sarlós lábat?

Mi a teendő, ha sarlós lábfej van egy babánál?

Az enyhén hangsúlyos sarlós lábtartást a láb belső oldalának könnyű nyújtó gyakorlatai kompenzálják. Ez azt jelenti, hogy a szülők naponta többször nyújtják újszülöttük lábát a gyermekorvos irányítása mellett.

Egyéb kezelési módszerek

Ritkább esetben sebészeti beavatkozás szükséges a deformitás kijavításához. Ez magában foglalja a láb belső oldalának ízületeinek megnyitását és a láb bizonyos feszítőizmok meghosszabbítását. A csontos szerkezeteket csak akkor korrigálják műtéti úton, ha csak a nagylábujjat érinti a deformáció.

A műtét után néhány hétig gipszkötést alkalmaznak a lábra nehezedő nyomás enyhítésére. Utána fontos az intenzív gyógytorna, hogy a sarlós láb véglegesen meggyógyuljon. Az ortopéd cipőbetétek ezután segítik az érintettet a terápia sikerének megőrzésében.

Hogyan történik a diagnózis?

Idősebb gyermekeknél vagy felnőtteknél az orvos járáselemzést végez, és szükség esetén képalkotó eljárásokkal, például röntgen- vagy ultrahangvizsgálatokkal megerősíti a diagnózist.

Milyen esélyei vannak a gyógyulásnak?

Ha a sarlólábat korán kezelik, jó eredményekre lehet számítani. Az érintettek egyharmada azonban továbbra is egészségkárosodásban szenved. A teljes normalizálódásig a sarlólábat rendszeres időközönként meg kell vizsgálnia az orvosnak, hogy a kezelőorvos szükség esetén kompenzációs intézkedéseket kezdeményezhessen.

Ez megakadályozza a késői hatásokat felnőtteknél, mint például a járási nehézségekből és a test izomzatának ezzel járó egyensúlyhiányából eredő izom- és ízületi károsodás.