A légzési nyugalmi helyzet akkor áll fenn, amikor a mellkas és a tüdő ellentétes visszahúzó ereje eléri az egyensúlyt, és a tüdő megfelelősége vagy denzitása a legmagasabb. Légzési nyugalmi helyzetben a tüdő csak funkcionális maradványait tartalmazza kötet. A tüdő túlfújásakor a légzési nyugalmi helyzet kóros módon megváltozik.
Mi a légzési nyugalmi helyzet?
A légzési nyugalmi helyzet akkor áll fenn, amikor a mellkas és a tüdő ellentétes visszahúzási ereje eléri az egyensúlyt, és a tüdő denzitása a legnagyobb. A visszahúzási erő a tüdő rugalmas helyreállító ereje. A szervben interstitialis rugalmas szálak vannak. Ezenkívül a tüdő alveolusai bizonyos felületi feszültséggel rendelkeznek. Mindegyik egyén, vízbélelt alveolusok igyekeznek zsugorodni, mert a víz molekulák a levegő és a víz bizonyos vonzerőt gyakorolnak egymásra. Emiatt a tüdő ideálisan rugalmas. Tágulás után az inspiráció során (belélegzés), a tüdő önmagában visszahúzódik eredeti méretére, így visszatér az úgynevezett kilégzési helyzetbe. Az izmok a lejárathoz (lélegző ki) nyugalmi légzés során használaton kívül maradnak, és csak akkor hívják fel őket, ha a tartalék kötet szellőztetni kényszerül. A tüdő visszahúzódását a felületaktív anyag lassítja, ami tízszeresére csökkenti az alveolusok felületi feszültségét, és megakadályozza a tüdő összeomlását. Alatt belélegzés, a belégző izmok aktívan leküzdik a tüdő és a mellkasi behúzási erők. A tüdő és a mellkas visszahúzási erői ismét csak az értelemben vett lejárat során szabadulnak fel kikapcsolódás a légzési izmokból, így a légzési nyugalmi helyzetből való kilépés passzív folyamatként történik. Ebben az összefüggésben a légzési nyugalmi helyzet megfelel a mellkas és a tüdő passzív visszahúzódási erői közötti egyensúlynak, amely normális esetben a kilégzés végén automatikusan bekövetkezik lélegző.
Funkció és feladat
Légzési nyugalmi helyzetben a tüdő igyekszik visszanyerni egy kisebbet kötet az alveolusok felületi feszültsége és rostjaik rugalmassága miatt. A mellkas visszahúzási erői ellensúlyozzák ezt. Megpróbálják kitágítani a mellkast. Tüdő a tágulhatóság vagy a tüdő-megfelelés a légzési nyugalmi állapotban eléri a maximumot. Tüdő a tűrőképesség egy olyan fizikai mennyiség, amely összefoglalja a tüdő rugalmas tulajdonságait. A kiterjeszthetőség lényegében a térfogatváltozás és a megfelelő nyomásváltozás aránya. Az elasztikus testek, például a felfújt léggömbök, alkalmas szemléltető példa. Egy ilyen léggömbnek meghatározott térfogata van, és ennek alapján nyomása van. Amint több levegő kerül a léggömbbe, megváltozik a térfogata, és növekszik a nyomás. Így minél nagyobb a denzibilitás, annál kisebb a nyomásnövekedés egy adott töltési térfogatnál. Ban,-ben légutak, a térfogatváltozás megfelel az úgynevezett légzési térfogatnak. A tüdő denzitása közvetetten arányos a rugalmas tüdő visszahúzási nyomásával. Így a magas megfelelés csak alacsony nyomást igényel a tüdő kitöltése érdekében. Az alacsony megfelelés viszont nagyobb nyomást igényel a tüdő kitöltéséhez. A pihenőben lélegző a legmagasabb megfelelés van jelen. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb nyomás szükséges a tüdő kitöltéséhez. Nyugalmi helyzetben a tüdő csak funkcionális maradék kapacitását tartalmazza. Ez a funkcionális maradékkapacitás megfelel annak a gázmennyiségnek, amely a nyugalmi fázisban a normális lejárat után a tüdőben marad. A kapacitás a maradék térfogat és a kilégzési tartalék összege. Így a funkcionális maradék kapacitás megegyezik a kilégzés végső tüdőtérfogatával. A mellkas tágulási erőfeszítései pontosan megegyeznek a tüdő azon erőfeszítéseivel, hogy nyugalmi helyzetben összehúzódjanak. Emiatt sem a passzív lejárat, sem az aktív inspiráció nem következik be a légzési pihenés pillanatában.
Betegségek és betegségek
A tüdő krónikus hiperinflációjában a nyugalmi légzési helyzet kórosan megváltozik. A hiperinfláció képes vezet a krónikus légúti obstrukcióhoz késői stádiumokban, és általában krónikus endobronchialis vagy exobronchialis áramlási obstrukció okozza a lejárat során. Hiányos lejárat esetén a belégzési tartalék légzési pihenési helyzete nagyobb térfogatra változik. A légzési nyugalmi helyzet a tüdő belégzési tartalék térfogatára vált, amint a kilégzés már nem teljes. Ezek a folyamatok a tüdő létfontosságú kapacitásának csökkenését, a funkcionális maradék térfogat növekedését okozzák. A létfontosságú kapacitás alatt a pulmonológus a maximális inspiráció és a maximális belégzés közötti tüdő térfogatát jelenti. A tüdő parenchyma a túlinfláció során elveszíti rugalmasságát, és az alveolusok csak csökkentik a visszahúzási erőt. Ez a tüdő méretének tartós növekedését eredményezi, ami jelentős hatékonyságvesztést okoz, dyspnoával jár és gyakran gyengíti a légzőizmokat. Minden obstruktív légúti betegség esetén súlyos a kilégzési légáramlás, míg a belégzési légáramlás kevésbé káros. Ezért ezeknél a betegségeknél a megnövekedett levegő automatikusan a tüdőben marad a lejárat végén, így akut pulmonális hiperinfláció alakulhat ki, különösen az ilyen betegségek alján. Mivel a krónikus pulmonalis hiperinfláció a fentiekben leírt szerkezeti változásokkal társul, krónikus hiperinflációból irreverzibilis emphysema alakulhat ki. A pulmonológia megkülönbözteti a tüdő hiperinflációjának két különböző formáját. Az abszolút hiperinfláció „statikus” vagy anatómiailag rögzített hiperinflációban van jelen, és emeli a tüdő teljes kapacitását. A relatív hiperinfláció „dinamikus” hiperinfláció, más néven „légcsapda”. Ebben a formában a maradék térfogat a létfontosságú kapacitás rovására növekszik, a fentiek szerint. Az érintett betegek fokozott légzési központban szenvednek fizikai megterhelés után.
