Vakbélműtét: A kulcslyuk-műtét sikere

Már 1910-ben az első laparoszkópia emberen végeztek. Használható például a máj, lép, gyomor, a nagy és a kis háló - ami az kötőszöveti a hasban - a női belső nemi szervek, valamint a vékony és vastagbél közvetlenül anélkül, hogy nagy lenne bőr metszés vagy nagyobb nyitott műtéti hozzáférés. Később, a második világháború után ezt a módszert egyre inkább alkalmazták és tovább fejlesztették a nőgyógyászatban. Azonban csak az 1980-as évek végén laparoszkópia sebészek vették fel, és kezdetben epehólyag-műtétekhez használták. Ennek a kezelésnek a sikere világszerte óriási volt, és ma már világszerte használják.

A laparoszkópia előnyei

A fő előnye laparoszkópia az, hogy kevés kellemetlenséget okoz a betegek számára. Az úgynevezett laparotómiával, a nyílt műtéttel ellentétben csak két-három kicsi bőr a hasüregbe bemetszések vagy hozzáférések nyílnak, amelyek csak körülbelül 0.5–1.5 centiméter hosszúak. A vizsgálat során szövetminta vehető fel.

Kóros lelet esetén közvetlen beavatkozás, azaz azonnali endoszkópos műtét végezhető a laparoszkópia során. A vakbélműtétek mellett ezeket a betegségeket laparoszkópia segítségével operálják:

A nagyon kis műtéti hozzáférés miatt posztoperatív fájdalom jelentősen csökken, sebgyógyulás és a fekvőbeteg-tartózkodás rövidül, és jobb kozmetikai eredményeket érnek el. Összességében a betegek kevésbé érzik magukat károsnak az ilyen eljárások után, és gyorsabban térhetnek haza. A hasüregben például a bélműködést károsító tapadások ritkábban fordulnak elő, mint a hagyományos műveleteknél. A bélműködés hamarabb visszatér, mint a hagyományos műtét után.