A korrekciós osteotomia során csontok töröttek és visszarögzültek. A műtéti eljárás fő célja a deformitások kijavítása. Kockázatok és szövődmények vannak az általános műtéti kockázatokkal, és nyomással is társulhatnak fájdalom az osteotomia rögzítéseitől.
Mi a korrekciós osteotomia?
A korrekciós osteotomia megtöréssel jár csontok és újrarögzíti őket. A műtéti eljárást elsősorban a deformitások kijavítására használják. A korrekciós osteotomiák olyan terápiás műveletek, amelyek során csontok ortopédiai sebészeti beavatkozással vágják le a csont vagy az ízület normális anatómiájának elérése érdekében. Ilyen oszteotómiákat minden csonton el lehet végezni, de elsősorban hosszú csőcsontokon alkalmazzák. Ezen csontok áttört része általában a metafízis, amely a csont tengelyétől eltérően gyors fejlődésre képes. Az első oszteotómiára az érzéstelenítők bevezetése előtt került sor, és 1826-ban hajtották végre. A sebész ekkor az amerikai IR Barton volt. Az eljárást azonban a következő években alig alkalmazták. Az anesztetikumok és az aszepszis bevezetéséig az osteotomia megújult. A 19. század második felében különösen B. Langenbeck és T. Billroth jegyezte meg a korrekciós osteotomiát. Ugyanakkor vésőt vezettek be az osteotomiában. Az oszteotómiától meg kell különböztetni a kortikotómiát és a kompaktotómiát. Ezekben az eljárásokban a csont kéregét elvágják, megkímélve a velőt hajók és a csonthártya. A korrekciós osteotomiákat ma elsősorban a rosszul megrepedt törések átrendezésére vagy egy adott ízület egyes részeinek kirakására használják.
Funkció, hatás és célok
A korrekciós osteotomia elsősorban oszcilláló fűrészeket, Gigli fűrészeket, éles vésőket vagy osteotomiát használ. Az osteotomiákhoz közel a csípőizület, A K-vezetékek előre megjelölik a korrekció helyzetét, és lehetővé teszik a korrekciós szög meghatározását. A létrehozott rés egy oszteotómia során nyitva terül el distraktort használva. Minden oszteotómia az osteosintézissel zárul, amely helyreállítja a csontokat korrigált helyzetben és biztosítja a csontos gyógyulást. A lemez osteosynthesis általában osteosynthesisként megy végbe. Egyeseknél szöglemezeket használnak ízületek. A gyermekeket gyakrabban K-huzalokkal kezelik. Egyes területeken visszahúzható csavarokat vagy Blount kapcsokat is használnak osteosintetikusan. Ha a műtét során hézagok keletkeznek, akkor a réseket csontforgácsokkal vagy műcsontpótlóval töltik ki. Lényegében az osteotomiák annyira stabilak lehetnek a metszés miatt, hogy nincs szükség végső osteosynthesisre. A csont a rés minden irányában mozgatható és korrigálható a sebészeti beavatkozásoktól függően. A korrekciós síkok között van a hossz. A hosszváltozás például az osteotomiák rövidítése vagy meghosszabbítása során megy végbe. A forgatás belső és külső rotációs osteotomiák révén is lehetséges. Ugyanez vonatkozik az elmozdulásra a transzlációs osteotomiák összefüggésében. A frontális síkba billentés valgus és varus osteotomiákban történik. A sagittális síkban történő billentés viszont az osteotomiák inflexióját és kiterjesztését okozza. Az osteotomia egyidejűleg több irányban is korrektív hatást gyakorolhat, amelyre szükség van például csípő dysplasia vagy krónikus combcsont fej elmozdulás. Az osteotomia négy alapvető típusát különböztetik meg. A lépcső és az ív osteotomiái rendkívül ritkák. A csuklós és a csuklós oszteotómiákat gyakrabban használják, amelyek mindegyike kereszt- vagy ferde módon megvalósítható. Van Heerwaarden és Marti szerint a poszt-traumás deformitások kezelésére szolgáló korrekciós oszteómiák hat csoportot foglalnak magukba. Az első csoport a záró ék keresztirányú hasadású oszteotómiája, amelyben az eltávolítandó csonték alapjának felénél szélesebb rövidülést idéznek elő. Ezzel az űrlappal a rotációs korrekciókat könnyű végrehajtani. Elsõsorban a nagybetû a lábközépcsont, a korrekcióhoz az eljárásokat használják hallux rigidus. A ferde résű záróékű osteotomia második csoportja lehetővé teszi a korrekciót két síkon és további rövidítést vagy meghosszabbítást a csonttöredékek mozgatásával az osteotomia mentén. A keresztirányú résszel rendelkező nyitó ék osteotomia harmadik csoportja három síkban végez korrekciót, és többnyire használják intertrochanterikus osteotomiákként a csípő rendellenességeinek korrekciójára. A ferde résű nyitó ék osteotomia három síkban is lehetővé teszi a korrekciót. Ettől meg kell különböztetni a lépést vagy a figyelemelterelő osteotomiát, amelyre gyakran a combcsontok három síkban történő korrekciójára kerül sor. Az íves osteotomia lehetővé teszi az anguláció korrekcióját önmagában magas stabilitással, és a könyök rendellenességéhez használják a felkarcsont.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Sebészeti beavatkozásként a korrekciós osteotomia gyakori sebészeti kockázatokkal jár. A vérzés, a műtét utáni vérzés, a műtéti seb fertőzése és a szomszédos szövetszerkezetek károsodása ezen kockázatok közé tartozik. Ezenkívül az oszteotómiák általában valamilyen mozdulatlansághoz kapcsolódnak. A mozdulatlanság miatt trombók alakulhatnak ki, különösen a láb vénák, a tüdő kockázatával embólia. Érzéstelenítés kockázatot is hordoz. A betegek több mint felénél érzéstelenítés okai hányinger or hányás. Ezenkívül az érzéstelenítő zavarokat okozhat a szív-és érrendszer, amely ritka esetekben képes vezet nak nek szívmegállás. Következtében mesterséges lélegeztetés az eljárás során néhány beteg később szenved rekedtség vagy nyelési nehézség. A korrekciós osteotomiák specifikus kockázatai fennállnak, ha például a csípő régiójában alkalmazzák őket láb hosszak. Ritka esetekben a csonttörés stabilizálásához használt rögzítések második operációt tesznek szükségessé. Amint az anyag kopik, a rögzítéseket meg kell újítani. Néhány beteg panaszkodik a nyomásról is fájdalom a rögzítések miatt. Szélsőséges esetekben allergiás reakciók alakulhatnak ki a felhasznált anyagok miatt. Ilyen esetekben az anyagok cseréje egy másik művelet során szükséges.
