Mesterséges légzést kell alkalmazni, ha az ember spontán lélegző nem megfelelő vagy nem létezik. Ez a helyzet a következő helyzetekben:
Jelzések (alkalmazási területek)
- Érzéstelenítés
- Légzési / kardiovaszkuláris leállás
- Súlyos krónikus betegség, neurológiai, belső stb. (Pl. Felnőttkori légzési distressz szindróma (ARDS))
- Súlyos trauma (sérülések)
- Mérgezések (mérgezések)
Az eljárások
A mesterséges lélegeztetést közvetlenül levegő /lélegző gázkeverék / érzéstelenítő gázkeverék a tüdőbe. Rövid ideig végezhető; a folyamatos terápia könnyen elérhető (házi terápia)
A levegőt különböző módszerekkel lehet a tüdőbe fújni:
- Szájszájra szellőzés/száj-nak nek-orr szellőzés.
- Légzőmaszk - légzőmaszk, amelyet az érintett személy szájára és orrára helyeznek
- A légút biztosítása a következők segítségével:
- Endotrachealis tubus - röviden tubusnak hívják; ez a légzőcső, a légcsőbe helyezett üreges műanyag szonda (légcső)
- Gégemaszk - Az úgynevezett gégemaszkot (műanyag maszkot) a torkába nyomják, éppen a feje fölé gége, ahol egy felfújható léggömbbel van lezárva.
- Gégecső - A gégecső úgy rögzíti a légutat, hogy a nyelőcsövet léggömbbel lezárja, és lehetővé teszi a bejövő levegő áramlását a légcsőbe. Erre a nyelőcsőben két nyílással ellátott cső fekszik, amelyet bezár.
- Combitube - kettős cső, amely a légcsőben és a nyelőcsőben fekszik, és a nyelőcsőben elfoglalt helyétől függően el van zárva (zárva). Ezt a csövet nehezen intubálható betegeknél alkalmazzák (csőbevezetés: a légút biztosítása endotracheális csövön keresztül), mert itt a légcső megtalálása gyakran problémákat okoz.
- Tracheostomia (légcsőmetszés) - hosszú távon végezzük szellőzés, sugárkezelés (radiatio; sugárterápia) a nyak terület vagy ultima arány a nehéz légutakban.
A következő technikákat alkalmazzák:
- Szájszájról szájraorr felelevenítés - az újraélesztés legegyszerűbb formája; laikus újraélesztés során végezzük, mint egy lélegzetvétel.
- Maszk szellőzés (azaz nem invazív szellőzés, NIV) - szellőzés az áldozat száján és orrán elhelyezett szellőző maszkon keresztül; Ehhez a maszkhoz egy szellőzőzsák kapcsolódik, esetleg oxigénforráshoz csatlakoztatva
- Mechanikus szellőzés - szellőztetés ventilátorral; sokféle szellőztetési technika különböztethető meg.
- Pozitív nyomású szellőzés - a levegőt a tüdőn kívüli pozitív nyomás pumpálja a tüdőbe.
- Váltakozó nyomású szellőzés (vas tüdő) - a vas tüdő, amelyben a beteg található, negatív nyomást hoz létre, amelyen keresztül levegő áramlik a tüdőbe
A következő mechanikus szellőztetési technikákat lehet megkülönböztetni:
- Ellenőrzött (kötelező) szellőzés - a teljes munka átvétele lélegző.
- Mennyiségvezérelt szellőzés - ez magában foglalja annak meghatározását, hogy mennyi levegő jut a tüdőbe
- Nyomásvezérelt szellőzés - itt állítják be azt a maximális nyomást, amelynek a tüdőben kell érvényesülnie; a hangerő változhat
- Kötelező szellőzés - vegyes forma, ahol a beteg saját légzése lehetséges.
- Segített (kibővített) szellőzés - túl sekély vagy túl ritka légzés támogatása.
- Nyomásvezérelt szellőzés
- Folyamatos pozitív légúti nyomás (CPAP) - itt a nyomás felépül a szellőzőrendszerben; a légzés munkáját teljes egészében a beteg végzi
Különféle szellőztetési formák léteznek, amelyeket itt nem részletesen tárgyalunk. A mesterséges szellőztetés során elvileg a következőket kell figyelembe venni:
- Ha a beteget intubálni kell, a tüdőa kímélő szellőztetést a következőkre kell irányítani: a lehető legkisebb platónyomás és egy kicsi légzőszervi légzés kötet.
- Felnőtt légzési distressz szindróma (ARDS):
- A légzési elégtelenség minden szakaszában a spontán légzést a lehető leghosszabb ideig fenn kell tartani.
- A magas PEEP nyomást ((„Positive End-Expiratory Pressure, angolul:„ pozitív end-expiratory pressure ”)) csak súlyos ARDS-ben szenvedő betegeknél szabad alkalmazni.
- Adaptív eljárások alkalmazása az ARDS-ben.
- Hajlamos pozícionálás adjuváns intézkedésként
Részletek a szellőzésről terápia lásd az adott betegséget a „További terápia” alatt.
A szellőzés ellenőrzése
- Az érintett személy megfigyelése
- Légzési sebesség, légzési kötet (árapály térfogata), légzési perc térfogata (AMV), maximális belégzési nyomás (csúcsnyomás).
- Oxigén telítettség (sO2) - pulzus-oximetria.
- CO2-mérés capnometriával (mérési módszer a beteg kilégzett levegőjének mérésére és monitorozására szén dioxid (CO2) tartalom).
- Vér gázanalízis (BGA) - a gáz meghatározása terjesztés a gázok oxigén és a szén dioxid a vérben (parciális nyomás). Ezenkívül a pH, oxigén Szaturációt (SaO2), standard hidrogén-karbonátot (HCO3-) és bázistöbbletet (BE, bázisfelesleg) is mérünk.
- Szív arány - mérve pulzus-oximetria.
- Vérnyomás
Lehetséges szövődmények
- Fertőzések, például tüdőgyulladás (tüdőgyulladás) - gyakran hosszabb szellőzéssel fordulnak elő
- Tüdő károsodás - különösen a kialakulása atelektázis (alveolusok összeomlása); tüdő károsodás következhet be a tartósan magas oxigén miatt is koncentráció és magas légúti nyomás.
További megjegyzések
- A mechanikus szellőzés mechanikai változói (mechanikai teljesítmény: a légzésszám, az árapály szorzata kötet, csúcsnyomás és hajtási nyomás) egyike azoknak a tényezőknek, amelyek meghatározzák a halálozást (halálozási arányt) légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél (a tüdő gázcseréjének zavara rendellenesen megváltozott vér gázszintek). A adag-válaszkapcsolatot bizonyítottak. A leírt mechanikai teljesítményparaméterek helyettesítő paraméterek; az alveoláris nyomás (az alveolusokban lévő nyomás) döntő jelentőségű a mechanikus lélegeztetés által okozott tüdőkárosodás szempontjából. KÖVETKEZTETÉS: A meghajtási nyomás és a mechanikai teljesítmény korlátozása valószínűleg csökkenti a szellőztetett betegek halálozását.