Okok | Koponyatörés

Okok

Az a lehetséges okai koponya törés sok és változatos, de az elején mindig van egy külső erő, amely meghaladja a csont ellenállását. Ez az erő pihenésre képes fej vagy a fej elmozdulhat egy szilárd tárgy felé és ütközhet vele. Nem ritka a törés koponya a közúti forgalomban bekövetkezett balesetek után.

egy fej- például egy autóval való ütközéskor olyan nagy erők lépnek fel, hogy a fej frontálisan ütközik a kormányon vagy a műszerfalon, és ennek következtében koponya törések. Ugyanez természetesen lehetséges kerékpáron is, ahol a versenyző baleset után irányíthatatlanul a földre vagy egy másik tárgyra ütközik. Ha a fej előbb jön fel, egy koponya törés nem valószínű nagy sebességnél.

A koponyatörések a közúti forgalomban egyre ritkábbak a védőintézkedések, például a légzsákok vagy a sisakok miatt. A forgalom mellett a koponya fő okai törés otthon vagy munkahelyen bekövetkező balesetek. A létráról vagy állványról történő leesés a legrosszabb esetben a koponya törését eredményezheti még viszonylag alacsony magasságban is. Hasonlóképpen, sok olyan sportágban, ahol nagy a sebesség, fordul elő nagyobb kockázati lehetőség.

Diagnózis

Minden diagnózis elején lehetőség szerint a baleset okát és a sérülés kívülről történő megfigyelését vizsgálják. Például egy nyitott koponya törése vagy a csontok már kimutatható. A diagnózis a koponya törése ezután viszonylag gyorsan elkészül a fej képével.

A röntgensugarak csonttörést mutathatnak. A probléma azonban itt az, hogy a fejrészben zavaró számú csontos szerkezet átfedésben van, ami megnehezíti a törés pontos lokalizálását. Ezért, ha a koponya törése gyanúja merül fel, a mai napon elsődlegesen a fej vizsgálata számítógépes tomográfia (CT) segítségével, amely szintén röntgensugarakat használ.

Ez nagyon jól ábrázolja a csontot, és nagyon pontosan leírja a károsodást. A CT mellett fontos szerepet játszik a mágneses rezonancia képalkotás (a fej MRI-je). Nem rutinszerűen használják, hanem ha sérült lágyrész gyanúja merül fel.

A CT-vel ellentétben az MRI vizsgálható és értékelhető agy szövet, idegek, izmok és még hajók nagyon jól. A fej MRI-je nagyon jó képet nyújt a baleset következtében előforduló agyi vérzésekről is. Annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy folyadék távozik-e a orr vagy a fül cerebrospinalis folyadék, laboratóriumi kémiai vizsgálatokat lehet végezni, és a folyadék egyértelműen azonosítható.

Ezután bizonyos esetekben UV endoszkópia szükséges a szivárgó hely megtalálásához. A technikával elvégezhető diagnosztika mellett AIDS, koponyatörés esetén mindig durva neurológiai státuszt kell meghatározni. Az ideg és agy a funkció magában foglalja a tudatosság tesztjét, valamint a motoros készségek és érzékenység tesztelését.

Röviden ellenőrizni kell a látás és hallásélességet is. A koponyatörések kezelése erősen függ a sérülés típusától és az érintett területtől. A. Törése orrcsontpéldául megfigyelés alatt sok esetben konzervatív módon kezelhető műtét nélkül.

Hasonlóképpen, a kalotte koponyatörése nem feltétlenül jelzi a műtétet, feltéve, hogy a törés nem túl nagy, és más szerkezetek nem sérültek meg. Ennek ellenére a legtöbb esetben a koponyatörés műtéti korrekciót igényel, különösen akkor, ha agy a szerkezeteket is érinti, vagy a törésrészeket elmozdítják vagy horpadnak. Ilyen esetekben az idegsebész drótokkal vagy csavarokkal rögzítheti a csontdarabokat, hogy a koponyatörés jól gyógyuljon.

Az arc régiójában a műtétre a legtöbb esetben szükség van, különösen akkor, ha a szem érintett vagy idegek funkciójuk korlátozott. A műtét abszolút indikációja a koponya alaptörése agyi érintettséggel. Szakadt hajók varrni kell, és le kell zárni az esetleges szivárgást a cerebrospinalis folyadéktérbe.

Ha a koponyatörés vagy az SHT belső vérzéssel jár, ezeket a koponya zúzódásait el kell távolítani, és az agyat meg kell oldani. A legtöbb esetben a koponyatörés a a koponya alapja, antibiotikumok profilaktikusan is adják a fertőzés kockázatának csökkentését csontok, agy vagy agyhártya. Az ok-okozati terápia mellett fájdalom terápiát is alkalmaznak. A koponyatörés kezelése után, ha maradandó agykárosodás következett be, egyes esetekben későbbi rehabilitációra lehet szükség az elveszett készségek újratanulásához.