A kinetika részterületei
Óta kineziológia a kineziológia egyik ágának tekinthető, a mozgások leírására többféle módszer létezik, mind a kineziológiában, mind a kineziológiában. A mozgások különböző nézési módjai miatt számos (az alábbiakban felsorolt) részterület szükséges a mozgások leírására.
Mit jelent a funkcionális mozgáselmélet?
A funkcionális mozgáselméletet Dr. hc, a svájci bázeli Susanne Klein-Vogelbach gyógytornász dolgozta ki. A módszer a különböző mozgássorozatok részletes megfigyeléséből és értékeléséből áll. A megfigyelések alapján azonosítják a normától való esetleges eltéréseket, amelyek különféle betegségek oka lehet.
A módszer célja e mozgásszekvenciák korrigálása és az optimális mozgási viselkedés megtanulása. Így okai fájdalom és a panaszok kiküszöbölhetők, vagy a sérülések és betegségek megelőzhetők. A funkcionális mozgáselmélet mindennapi technikákat és gyakorlatokat tartalmaz, és különféle fizioterápiás intézmények és Egészség központokban.
A gyakorlatok nagy része csupasz testtömeggel végezhető, de AIDS például gyógyszeres golyókat vagy súlyokat is használnak. A funkcionális kinetikát általában rövidítik (FBL) vagy fordítják „funkcionális kinetikának”. Susanne Klein-Vogelbach a funkcionális kinetika koncepciójának kidolgozója.
Svájci torna tanár volt és gyógytornászként tanult. A Bázeli Orvostudományi Egyetem díszdoktori címet kapott a funkcionális kinetika fejlesztéséért. Fizikoterápiás iskolát is alapított.
A funkcionális mozgáselmélet fejlesztésének alapja egészséges emberek mozgásszekvenciájának megfigyelése volt. Klein-Vogelbach meghatározta az egészséges mozgásszekvenciák alapvető jellemzőit, amelyek más emberekre is átvihetők. Terápiás gyakorlatokat és technikákat dolgozott ki a zavart mozgássorozatok kijavítására.
A színészi elkötelezettség és a gyönyörű mozgás révén a harmónia, a ritmus és a könnyedség központi szerepet játszik megfigyeléseiben. Megállapításainak és technikáinak ma is nagy jelentősége van a gyógytornában. Susanne Klein-Vogelbach 9. november 1996-én hunyt el.
Ez a témakör Önt is érdekelheti: Motoros tanulásA funkcionális mozgás alapítója A funkcionális mozgáselmélet alapítója számos gyakorlatot dolgozott ki a mozgássorozatok értékelésére és a hibás szekvenciák kijavítására. A gyakorlatok tehát segíthetnek a megfigyelő terapeutának az okok meghatározásában fájdalom és kellemetlenség, hogy segítsen a betegnek az okok kijavításában és a helyes mozgássorozatok megtanulásában. A megfelelő végrehajtás érdekében ezeket a gyakorlatokat először gyógytornász vagy sportterapeuta felügyelete mellett kell elvégeznie.
Panaszaitól függően konkrét gyakorlatokat hajthat végre, és követheti az igényeinek megfelelően kialakított képzési programot. A funkcionális mozgáselmélet gyakorlatai például: „Ismét óránként”: Ez a hátizmok megerősítésére szolgáló gyakorlat, amelyet óránként körülbelül három-négy alkalommal el kell végezni. E gyakorlat során a hát és vállöv váltakozva megfeszülnek és ellazulnak, a maximális meghosszabbításban a hátát átnyomják és a fej túlfeszített, a legnagyobb hajlításban az áll az mellkas és a gerinc lekerekített.
„Emberen állva”: A hátsó izmok stabilizálására szolgáló gyakorlat is. A beteg háttal a falnak áll, maga előtt egy szék. Az első szakaszban a szék támlájára nyomja a kezét, gerincével a falnak, a hátának fej kapcsolatban is kell lennie.
Kezének enyhe megnyomásával a beteg elenged a székről, a gerinc még mindig a falhoz szorul. "Vastag fej“: Széken ülve a beteg keresztbe teszi a kezét a feje mögött. A nyomás a fej mozgása nélkül történik.
A következő lépésben a fej jobb kézzel a jobb váll felé húzódik, a fej ismét ellenáll a nyomásnak. Ugyanez megismétlődik a bal oldalon is. A további lépésekben a nyak és a nyaki izmok különböző irányokban aktiválódnak és feszülnek.
„A Fakir ágya”: Ez a gyakorlat alkalmas a testtartás edzésére. A gyakorló egy Pezzi-labdára ül, maga elé karol, mintha gyógyszerlabdát tartana a kezében. Most lassan halad előre a lábával, és a hátán át a válláig görgeti a Pezzi labdát.
Medence, mellkas és a fej sorban marad. A sarkakat röviden felemelik mindkét oldalról, majd a gyakorló lassan ismét visszatéved a lábával, amíg le nem ül a labdára. - „Ismét óránként”: Ez a hátsó izmok erősítésére szolgáló gyakorlat, amelyet óránként körülbelül három-négy alkalommal el kell végezni.
E gyakorlat során a hát és vállöv váltakozva megfeszülnek és ellazulnak, a maximális meghosszabbításban a hátát átnyomják és a fej túlnyújtva van, a legnagyobb hajlításban az áll az mellkas és a gerinc lekerekített. - „Emberen állva”: A hátsó izmok stabilizálására szolgáló gyakorlat is. A beteg háttal a falnak áll, maga előtt egy szék.
Az első szakaszban gerincével a falnak nyomja a kezét a szék támláján, a feje hátsó részének is érintkeznie kell. Kezének enyhe megnyomásával a páciens elenged a székről, a gerincet továbbra is a falhoz nyomják. - „Vastag fej”: Széken ülve a beteg keresztbe teszi a kezét a feje mögött.
A nyomás a fej mozgása nélkül történik. A következő lépésben a fej jobb kézzel a jobb váll felé húzódik, a fej ismét ellenáll a nyomásnak. Ugyanez megismétlődik a bal oldalon is.
A további lépésekben a nyak és a nyaki izmok különböző irányokban aktiválódnak és feszülnek. - „A Fakir ágya”: Ez a gyakorlat alkalmas a testtartás edzésére. A gyakorló egy Pezzi-labdára ül, maga elé karol, mintha gyógyszerlabdát tartana a kezében.
Most lassan halad előre a lábával, és a hátán át a válláig görgeti a Pezzi labdát. A medence, a mellkas és a fej egy vonalban marad. A sarkakat röviden felemelik mindkét oldalról, majd a gyakorló lassan ismét visszatéved a lábával, amíg le nem ül a labdára.
A sorozat összes cikke:
