Értékelés
A problémától függően különböző paramétereket vesznek figyelembe az elektroencefalogram értékelésénél. Az EEG hullámok jellemzéséhez először meg kell határozni a frekvenciájukat. A neuronokra gyakorolt nagy stressz időszakaiban nagyagy, például egy nehéz mentális gyakorlat megoldása esetén az EEG 30-80 Hz frekvenciájú hullámokat regisztrálhat (Hz = Hertz, frekvenciaegység, 1 Hz = 1 hullám másodpercenként).
Ilyen hullámok EEG gamma hullámoknak nevezzük. Az úgynevezett béta-hullámok frekvenciája 15-30 Hz között van, és főleg akkor fordulnak elő, amikor a szemek éber állapotban nyitva vannak. A viszonylag magas frekvenciát a szenzoros benyomások okozzák, amelyeket a agy.
A következő alacsonyabb frekvenciájú hullámtípus az alfa hullám. 10-15 Hz közötti frekvenciatartományban vannak, és az elektroencefalogram regisztrálja őket, amikor a agy ébren van, de csukott szemmel. Az alfa hullámok példájával könnyen belátható, hogy az érzéki benyomások, például a látás elvesztése közvetlenül az EEG frekvenciájának csökkenéséhez vezet. Ha a beteg szeme csukva van és könnyedén alszik, theta hullámok lépnek fel.
5-10 Hz frekvenciájúak. A legalacsonyabb frekvenciát mély alvás alatt érik el az úgynevezett theta hullámokkal. Itt másodpercenként csak 3-5 hullám (3-5 Hz) detektálható.
EEG az alvási szakaszok jellemzésének is fontos eleme. A már említett hullámtípusok mellett alvás közben úgynevezett alvóorsók is előfordulnak. Ezek az EEG-ben rövid, nagyfrekvenciás kisülésekként jelennek meg, viszonylag nagy amplitúdóval.
Elsősorban a II. Alvási szakaszban fordulnak elő. Ebben a szakaszban is úgynevezett k-komplexek figyelhetők meg. A k-komplex az EEG nagyon nagy amplitúdójú, de alacsony frekvenciájú szakasza, és valószínűleg a thalamus idegsejtek magas szinkronitásával függ össze.
Az EEG utolsó jellegzetes képe a tüske-hullám-komplexek. Ezek a nagy frekvenciájú, nagy amplitúdójú hullámok mérhetők az elektroencefalogramban an epilepsziás roham. A tüske-hullám komplexek az egyén egyes idegsejtjeinek patológiás (megbetegedett) túlműködéséből adódnak agy régiók egy roham során.
A rendszer segítségével a EEG (EEG), létrehoznak egy elektroencefalogramot, amelyen rögzítik az agy bioelektromos aktivitásának lefolyását és erejét. Ez az elektroencefalogram olyan hullámokat tartalmaz, amelyeket bizonyos frekvencia-minták (frekvenciasávok), amplitúdó-minták, lokális aktivitási minták és előfordulási gyakoriságuk alapján értékelnek. Általánosságban figyelembe vesszük, hogy mely görbék vannak jelen, milyen gyorsak, deformálódtak-e és vannak-e bizonyos görbék.
Az értékeléshez speciális számítógéppel segített módszerek (pl. Spektrális elemzés) is alkalmazhatók. Különösen információ-gazdag az értékelés során a frekvenciasávok, amelyek általában négy kategóriába sorolhatók: Delta-hullámú frekvenciák 0.5 és 3 Hz között: Ez a frekvenciasáv különösen mély alvásban figyelhető meg, és lassú és nagy amplitúdó jellemzi a az elektroencefalogramot. Teta-hullám frekvenciák 4 és 7 Hz között: Ezek a frekvenciák mélyen jelentkeznek kikapcsolódás vagy elalvás közben.
A lassú theta hullámok normálisak gyermekeknél és serdülőknél. Ébren lévő felnőtteknél a teta hullámok (és a delta hullámok) állandó előfordulása szembetűnő megállapítás. Alfa hullámok 8 és 13 Hz közötti frekvenciák: Ezek a frekvenciák az agy biolelektromos aktivitásának alapvető ritmusát jelentik, és akkor jelennek meg az elektroencefalogramon, amikor a beteg szeme csukva van, és a beteg nyugalomban van. Béta-hullám frekvenciák 14 és 30 Hz között: Ez a frekvenciasáv akkor jelenik meg, amikor érzékszervi ingerek jelentkeznek (azaz normál éber állapotban) vagy mentális feszültség alatt.
