Leképezés
A szokásos képalkotás itt két síkban tartalmazza a röntgensugarakat. Élesen meghatározott elváltozást mutat a csont közepén. A röntgensugarak tipikus jele a „hulló töredék jel”.
Ebben az esetben egy összeesett töredék nyúlik ki a folyadékkal töltött üregbe. Ezenkívül CT vagy MRI is elvégezhető, hogy még pontosabb információkat nyújtson a ról juvenilis csontciszta. A röntgensugárzás mellett az MRI egy másik, pontosabb eljárás a juvenilis csontciszta.
A juvenilis csontciszta az MRI-ben folyadékkal megtöltött és nem „kamrás” elváltozásként mutatja be, vagyis nem tartalmaz több, egymástól elkülöníthető teret. Kivételes esetekben azonban előfordulhat egy atipikus szeptum, vagyis a kamrát egy vékony septum választja el. Az MRI-t emellett a juvenilis csontciszta diagnosztizálásánál alkalmazzák, mivel annak az előnye, hogy nagyon jól be tudja határolni a csontciszta mértékét, és ezáltal meghatározni annak pontos méretét.
Ezenkívül a folyadék tényleges jelenléte csak az MRI-vel ellenőrizhető. Általánosságban azonban az MRI nem mindig feltétlenül szükséges, mivel egy Röntgen kép elég értelmes lehet egy juvenilis csontciszta diagnosztizálásához. A folyadékkal töltött üreg mellett a cisztafal részletesebben leírható az MRI-ben. Ebben az esetben jellemzően látható egy göbös cisztakapszula, göbös változások nélkül. Ödéma, azaz a csontciszta körüli folyadékgyülem csak akkor jelentkezik, ha a törés az érintett csont másodlagosan már bekövetkezett.
Differenciáldiagnózisok
Bár ez egy fiatalkori csontciszta lehet, a képalkotás önmagában gyakran nem elegendő, és egyéb okai is kórosak törés a klinika és az esetleges további diagnosztikai intézkedések alapján ki kell zárni. Kóros törés olyan csonttörés, amely spontán, külső hatás nélkül jelentkezik. Ezek az egyéb okok a következők: Aneurysmaticus csontciszta, tályog, óriássejtes tumor, rostos dysplasia (a csontszövet rendellenessége), chondromyxoid fibroma;
