A járásminta egy összetett mozgásminta, amely sok tényezőtől függ. A változások jelentős hatással lehetnek a mobilitásra és az életminőségre.
Mi a járásminta?
A járásminta az a vizuális benyomás leírására használt kifejezés, amelyet az ember szerez, amikor megfigyeli a mással járás mozgási folyamatát. A járáskép kifejezés annak a vizuális benyomásnak a neve, amelyet az ember szerez, amikor megfigyeli egy másik járás mozgási folyamatát. Nem csak a ciklikus láb a mozgás szerepel az érzékelésben, de a dinamikus és statikus elemek a test más részeiben is. Mivel ez egy mozgásfolyamat, amely minden nap bekövetkezik, mindenkinek van valamiféle normális járási mintája, amellyel összehasonlítja megfigyeléseit. Az eltéréseket a járásmintázat változásai közé sorolják. Az összehasonlításhoz használt kritériumokat nem lehet objektiválni, csak empirikus értékeken alapulnak. A normális járási mintát a lábak és a karok áramló, ritmikus és jól koordinált mozgása jellemzi, a törzs egyenes testtartással és fej. A gyaloglás szakmai megfigyelése, az ún járási elemzés, bizonyos paramétereket használ az értékeléshez. Ezen kritériumok egy részéhez vannak olyan standard értékek, amelyekkel a megfigyelteket össze lehet hasonlítani, de nem nyújtanak objektív mérési értékeket, csak orientációs lehetőségeket nyújtanak. Ezek olyan jellemzők, mint a lépés hossza, a pálya szélessége, a lépés gyakorisága, a járási tempó és a járási ritmus.
Funkció és feladat
A gyaloglás annak minden változatában elengedhetetlen mozgásfolyamat, amely biztosítja az ember mobilitását, ezáltal tevékenységének és társadalmi életében való részvételének nagy részét. A járásminta az egyéni kifejezés a folyamat kialakításához. Alapvetően az egész test részt vesz a mozgás folyamatában, akár dinamikusan, akár statikusan. Láb a mozgások képezik az alapját a tényleges mozgásnak, mivel a jobb és a bal végtagok váltakozó ciklusokban hajtják végre a test meghajtását. A járási ciklus a láb tartalmaz egy tartási fázist és egy lengőláb fázist. A végrehajtás egyénenként változik, és mind a fizikai feltételektől, mind a mozgási szokásoktól függ. Általános szabály, hogy az alkalmazott mozgási amplitúdók megegyeznek, és a teljes mozgássorozat ritmikus, ami azt jelenti, hogy a járási ciklusok oldalirányban összehasonlítva megközelítőleg azonos hosszúságúak. A lépéshossz eltérhet és eltérhet a standard értéktől (1.5 - 2 lábhossz), a tőkeáttételi arányoktól függően. A törzshöz képest viszonylag hosszú lábú emberek meglehetősen hosszú lépéseket tesznek; a fordított hosszarányok kis lépéseket eredményeznek. A vágány szélessége és a lábak helyzete nagyban függ a csípő helyzetétől ízületek és a láb tengelyének kifejezése. A medence előre forgással kíséri a lengő láb mozgását, egy kicsit magával véve az ágyéki gerincet. Az elrablók biztosítják, hogy a medence fele, amely a levegőben lebeg, vízszintesen maradjon és ne dőljön meg. A karok a lábak emelésével ellentétben lengenek, a mozgás impulzusa a vállakról és a könyökről érkezik, de a mozgás amplitúdója általában viszonylag kicsi. Az vállöv és a szomszédos mellkasi gerinc egységesen forog a kar mozgásával. Ellenkező esetben a felsőtest függőleges testtartásban stabilizálódik, csak kisebb oldalirányú eltérésekkel. Normális esetben a teljes járási minta az összes kapcsolódó komponens jól koordinált kölcsönhatása. A lábak és a karok szabad mozgása céltudatos és a lehető legközvetlenebb. Minden stabilizáló elem nehézségek nélkül és nagy izmos erőfeszítés nélkül lehetséges, és nem jelentkeznek irritációk.
Betegségek és panaszok
A járásváltozásoknak számos oka lehet. A lábak helyi betegségei vagy sérülései befolyásolják az alsó végtagok vagy a medence működését. Az ízület kopása porcogó csípőben osteoarthritis gyakran egy tipikus kitérő mintával kompenzálják, amelyet a felsőtest egyik oldalra hajlása mutat az állási szakaszban. Vizelő járásminta alakul ki. A betegség előrehaladtával az érintett láb egyre kíméletesebbé válik, és az izmok degenerálódnak. Ez nagyon korán érinti azokat az izmokat, amelyek vízszintes helyzetben tartják a medencét a gyaloglás során. Az elrablók elégtelensége miatt a lengőláb oldalára esik, így az úgynevezett Trendelenburg sántít. Egyoldalú mozgáskorlátozások a csípőben vagy a térdben ízületek változtassa meg a járási ritmust azáltal, hogy lerövidíti a kapcsolódó testtartást vagy a lengőláb fázist az érintett oldalon. A csökkent nyújthatóságú csípőhajlítók korlátozzák a csípő meghosszabbítását, ami az érintett oldalon a stance lábfázis korai befejezését okozza. Nyomáshoz kapcsolódó fájdalom a sérülés következtében ugyanolyan következményekkel járhat. Ezt a fajta járásmódosítást a normál beszédben sántításnak nevezik. A neurológiai betegségek jelentősen módosíthatják a járási mintát is. Ban ben Parkinson kór, a lépéshossz mindkét oldalon jelentősen lerövidül, ami a tipikus kis lépcsős, botlásos járást eredményezi. A koordinációs változások a következményei lehetnek ütés vagy olyan betegségekben fordulnak elő, amelyek ataxiát eredményeznek. A hemiplegikusok általában petyhüdt fázis után spasztikus kiterjesztési mintázatot fejlesztenek ki a lábukban, ami jelentősen megváltoztatja a mozgásmintákat a járás során. A lengőláb fázisban a kinyújtott lábat a medencéből eredő körkörös mozdulatokkal előrefelé viszik, és a elöl. Ezt egy rövid állású lábfázis követi, amelyben a másik láb gyorsan előre kerül. A járásminta a változással alakul ki összehangolás és a ritmus. Az ataxiás mozgászavarok a központi idegrendszeri betegségek összetett tünetei, mint pl sclerosis multiplex vagy veleszületett ataxiák. Mind a céltudatos mozgások végrehajtása, mind a pozíciók megtartása és stabilizálása megzavarható. Gyalogláskor ez szubjektíven bizonytalanságként észlelhető, amelyet kompenzál a pálya kiszélesítése és a lábak előre lendítése rövid ingadozó lépésekkel. Hasonló járásminta fordul elő a bőséges után alkohol fogyasztás.
