Az irányérzék nem egy a hat emberi érzékszervi érzékelés közül. Inkább ezekből az érzékekből áll. Minden más érzéktől eltérően a tájékozódás érzése képezhető és megtanulható. A modern kor óta azonban az emberek általános tájékozódási képessége visszafejlődött.
Mi a tájékozódás értelme?
A tájékozódás érzése térérzékként vagy térbeli tájékozódásként is ismert. Csak közvetve része a hat emberi érzéknek. A tájékozódás érzése térérzékként vagy térbeli tájékozódásként is ismert. Ez csak közvetetten része a hat emberi érzékszervi érzékelésnek. Ez nem önálló érzék, hanem több érzék kölcsönhatása. A látásérzet, valamint a hallásérzet, az érzékelés szag, az érintés, az érzék egyensúly és az izomérzet (mélységérzékenység) részt vesz a tájékozódás érzetében. Az állatok mellett az állatoknak van egyfajta térérzékük is, ami lehetővé teszi számukra a tájékozódást és az űr koordinált mozgását. Az emberektől eltérően sok állat rendelkezik a rezgések, a mágneses mezők és a polarizációs minták további érzékelésével. Számukra ezek a további észlelések beépülnek a tájékozódás értelmébe. Minden más érzéktől eltérően a térbeli tájékozódás nagy mértékben megtanulható és képezhető. Az alapszerkezet a szem, az izmok és a fül anatómiai szerkezete révén veleszületett. Mivel azonban emlékezet és a figyelem is szerepet játszik a térbeli tájékozódásban, a tájékozódás érzése bizonyos gyakorlatokkal javítható.
Funkció és feladat
Irányérzék nélkül az emberek már nem lennének képesek tájékozódni az űrben. A koordinált mozgás az űrben is ettől az érzéki struktúrától függ. A térbeli tájékozódás nagy részét először a térben történő irányított mozgás révén lehet megismerni. Így az emberek életük első éveiben megtanulják a kis léptékű tájékozódást. Később következik a tanulás földrajzi tájékozódás, amely utólag hozzájárul emlékezet tartalom az általános tájékozódási értelemben. A közeli orientáció szempontjából a térbeli helyzet játszik szerepet, vagyis a saját test helyzete és attitűdje a térben. Különösen a látásérzet és az érzék egyensúly lehetővé teszi a saját térbeli helyzetének becslését. Különösen a egyensúly a saját testtartás meghatározására és fenntartására, valamint a környezeti erők, például a gravitáció figyelembevételére szolgál. Ezen érzékelés és a vizuális érzékelés kölcsönhatása lehetővé teszi számunkra, hogy megbecsüljük saját térbeli helyzetünk szögeit és hajlamait, valamint merőleges irányait. Az érintés érzete szerepet játszik a saját térbeli helyzetének meghatározásában is, mivel kiszámítja többek között saját testének súlypontját. Ez a számítás a talpon lévő nyomásreceptorok alapján történik, és beletartozik a térbeli helyzetbe. A fent említett érzékszervi struktúrák és a mélységérzékenység közötti szoros kapcsolat végül megvédi az embereket a leeséstől és a botlástól. A mélységérzékenység az egyik leggyorsabb érzék, és a kisagy hogy a agy automatikusan elindíthat védő izomreakciót, amint a vestibularis szerv a testtartás hirtelen változásáról számol be. Például az emberek nem buknak automatikusan a földre, amikor megbotlik, de gyakran mégis elkapják magukat, ha automatikusan előre teszik a lábukat. A térbeli helyzetérzékelést főleg tudat alatt ellenőrzik. A nagy léptékű észlelés viszont tudatosabb. Ebben a típusú orientációban a gondolkodás képessége és a figyelem fokozott szerepet játszik. A emlékezet jellegzetes térbeli pontok, például tájjelenségek, épületek vagy útjelek beépülnek a térbeli tájékozódásba. A nagy léptékű térbeli tájékozódást tehát kizárólagosan megtanulják.
Betegségek és betegségek
Mivel a tájékozódás érzéke gyakorlatot és edzést igényel, az űrben való mozgás elengedhetetlen ehhez az érzéki struktúrához. Ahogy leírtuk, az irányérzék nagy része megtanulható. Ha egy személy korán életében nem mozog megfelelően az űrben, a tájékozódás érzete ennek megfelelően csökkenhet. A tudományok tehát képesek voltak azonosítani a modern ember csökkenő orientációs képességét. Ez a csökkenés a modern időknek tudható be, amelyek alig igényelnek orientációt és nem motorizált mozgást. A tájékozódás érzése kényelmetlenséget okozhat szokatlan vagy ismeretlen térbeli mozgások esetén. Búvárkodáskor vagy repülőpéldául az irányérzékelésnek nehézségei vannak a térbeli helyzet meghatározásában, és az általános tájékozódás zavart okoz. Alatt víz, a megváltozott térészlelés felelős a panaszokért. Mikor repülőmásrészt a problémák a forgási mozgások miatt vannak. Különösen az egyensúlyérzék, amely a tájékozódás szempontjából releváns, már nem tud simán alkalmazkodni ezekben a helyzetekben. Ennek következményei vannak szédülés, szédülés, hányinger és zavartság. A hosszan tartó orientációs rendellenességek lehetnek pszichológiai és szerves jellegűek is. Kémiai expozíció, gyógyszer igazgatás, és más mérgezések például kiválthatják a dezorientációt, mert azok feszültség a agyorientációs központja. Másrészt tényleges károk is lehetnek a agy, mint például Alzheimer-kór betegség, Parkinson kór, vagy más okú agyi elváltozások. Attól függően, hogy az agy melyik agyi központjait vagy egyes észlelési központjait érinti a károsodás, egy orientációs rendellenesség különböző módon nyilvánulhat meg. Például kitartó szédülés szintén orientációs rendellenesség lehet.
