Bevezetés
Az oltás megterhelheti a testet. Mindazonáltal az elmúlt évtizedek következetes oltása révén egyes betegségeket felszámoltak (pl himlő) és még sokan mások (pl gyermekbénulás, kanyaró) az oltás óta lényegesen ritkábbá váltak.
A közelmúltban mindezek ellenére az oltásokkal szembeni bizalmatlanság fokozódik. A jól tájékozottak azonban azt tapasztalják, hogy sok jó oka van az oltásnak. Mert az átfogó oltás nélkül a betegségeket soha nem sikerült volna felszámolni. Különösen immunhiányos emberek vagy csecsemők részesülnek különféle betegségek felszámolásában. Annak érdekében, hogy ezt a járványtanilag rendkívül fontos intézkedést saját magára vagy gyermekeire hajtsa végre, bizonyos homeopátiás anyagok alkalmazhatók, amelyek támogatják a testet a mellékhatások elleni védekezésben, és ezáltal elviselhetőbbé teszik az oltást.
Milyen hatóanyagokat használnak?
A szervezet oltás közbeni támogatására különféle homeopátiás szerek alkalmazhatók. A legismertebb és legrégebbi valószínűleg a tuja (lásd alább), amelyet elvileg minden oltásnál fel lehet használni. A Malandrinum az összes oltás mellékhatásaiban is segíthet.
Ezen kívül vannak más olyan hatóanyagok, amelyek jobban elviselik az oltást - kiválasztásuknak és beadásuknak az oltásból eredő nemkívánatos tünetektől kell függenie. Ezek a hatóanyagok a következőket tartalmazzák: Általában konzultációt kell folytatni egy alternatív szakemberrel vagy homeopatával az említett hatóanyagok bármelyikének beadása előtt. Ha az oltás mellékhatásai meghaladják a szokásos tüneteket (pl láz rektálisan 39 ° C-ig, az injekció beadásának helyén vörösség és duzzanat, fejfájás és végtagfájdalom, fáradtság vagy a nyirok az oltás után kb. 5 napig), a háziorvossal is konzultálni kell.
- Apis (különösen duzzanat esetén, pl. A szúrás helyén)
- Echinacea
- Hepar sulfuris
- Silicea (különösen gennyes folyamatokban)
- Kálium chloricum
- Kén (idegi fájdalom és láz esetén)
