Hogyan történik a diagnózis?
Az izomsérülés típusának pontos meghatározását orvosnak kell elvégeznie, még akkor is, ha egyértelmű jelei vannak. Még akkor is, ha a sérültnek már gyanúja merül fel, egy tapasztalt orvos kissé pontosabban láthat néhány dolgot. A diagnózist részletes anamnézis után, azaz a beteggel folytatott részletes beszélgetés és néhány vizsgálat után állapítják meg.
A baleset menete, vagyis a sérülés mechanizmusa, a baleset típusa és intenzitása fájdalom, hanem a páciens és az övé edzésintenzitása is alkalmasság szintje fontos a vitában. Különös figyelmet fordítanak az izmok korábbi sérüléseire, inak és a csontok. A sérült testrész alapos vizsgálata mellett (az egészséges oldallal összehasonlítva is!)
és óvatos tapintás, a fizikális vizsgálat magában foglalja a reflex a potenciálisan károsodott izom. Ugyancsak ide tartozik az izom maradék erejének objektív vizsgálata az orvos részéről, valamint a páciens tartásának és járásának értékelése. Bizonyos körülmények között a gyaloglás közbeni sajátos enyhítő testtartás már jelezheti a sérülés pontos helyét.
A program befejezése után fizikális vizsgálat, a kezelő orvos szonográfiát is használhat, azaz ultrahang, hogy megerősítse gyanúját. Különösen az izomszövet nagyobb szakadása esetén ezek jól láthatók a ultrahang kép. Ha ezeknek a vizsgálatoknak a befejezése után sem lehet egyértelmű diagnózist felállítani, akkor továbbra is fontolóra lehet venni a mágneses rezonancia képalkotást (MRI), mely izom- és lágyrész sérülések nagyon jól ábrázolható. Ez a módszer azonban általában bonyolultabb, kétértelmű esetek és profi sportolók számára van fenntartva, és általában nem szükséges.
Mi a különbség a terápiában?
A két alapvető különbség a izom húzódás és az izom (rost) szakadása a fent említett különféle sérülések jellemzőiből adódik. Mivel az izom alapszerkezete még mindig tiszta a tiszta esetében izom húzódás, egy enyhe nyújtás az érintett izom felfogható kellemesnek és fájdalom-engedni. A szakadt izmok éppen ellenkezőleg.
Nyújtás általában nem enyhíti a fájdalom, hanem még inkább fokozza. A tényleges sérülés súlyosbodik minden megterhelésnél és minden szakaszon. Az izomkönnyeket - nem számít milyen mértékben - soha semmilyen körülmények között nem szabad tovább feszíteni.
A terápia sarokpontjának továbbra is a védelemnek, az emelkedésnek és a hűtésnek kell lennie. A terápia ezen formája alatt felmerül a második fontos különbség a törzsek és az izom (rost) könnyek terápiájában. Mivel a sérülések különböző mértékű károsodásokkal járnak, egyszerűen csak különböző hosszúságú időre van szükségük a teljes gyógyuláshoz. Míg a törzs néhány nap múlva már javulást mutat, és körülbelül egy hét elteltével nincs szükség további terápiára, a nagyobb izomszakadások kezelése hónapokat vehet igénybe.
