Rövid áttekintés
- Terápia: Kognitív viselkedésterápia konfrontációs gyakorlatokkal, esetenként gyógyszeres kezeléssel.
- Tünetek: visszatérő irányítási aktusok, mint például tárgyak (pl. tűzhely, ajtók) ellenőrzése, szorongással és belső feszültséggel kombinálva; a szenvedők tudják, hogy viselkedésük irracionális
- Okok: Biológiai (genetikai) tényezők és környezeti hatások kölcsönhatása (például traumás gyermekkor, kedvezőtlen nevelés)
- Diagnózis: Anamnézis felvétel speciális kérdőívek segítségével
- Prognózis: Jó prognózis, ha képzett terapeuta kezeli időben
Mi az a kontrollkényszer?
A kontrollkényszer a rögeszmés-kényszeres rendellenesség nagyon gyakori formája. A szenvedők gyakran a nap több óráját töltik a tűzhely, a csaptelepek és az ajtók ellenőrzésével. Az időigényes rituálék hosszú távon meggátolják őket abban, hogy részt vegyenek az életben és elvégezzék mindennapi feladataikat. A kifejezett ellenőrzési kényszer ezért jelentős szenvedést okoz.
A rögeszmés-kényszeres rendellenesség ezen formája a tárgyak irányításához kapcsolódik. A rögeszmés-kényszeres viselkedés, amely a többi ember feletti kontrollhoz kapcsolódik, inkább személyiségzavarra utal. A disszociális személyiségzavarban például a szenvedők csekély empátiával rendelkeznek mások iránt, és néha manipulálják a körülöttük lévőket.
Az, hogy többé nem hagyjuk el a házat, nem főzünk a tűzhelyen, vagy nem gyújtunk gyertyát, olyan elkerülő stratégiák, amelyek fenntartják, vagy akár súlyosbítják a kontrollkényszert. A terápiában tehát pontosan ilyen stratégiákat tárnak fel és dolgoznak rajtuk. A pszichoterápia gyógyszeres kezeléssel, például szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlókkal (SSRI) kombinálva segít ebben a folyamatban.
A pszichoterápiás módszerek közül különösen hatékonynak bizonyult a konfrontációs gyakorlatokkal végzett kognitív viselkedésterápia. Itt a szenvedők megtanulnak szembenézni félelmeikkel. Ez például az ellenőrzési kényszer esetében azt jelenti, hogy az ajtó többszöri ellenőrzése nélkül kell elhagyni a házat.
A terápia során a terapeuta segítségével a szenvedők megtanulják, hogy egy normális kontrollszintre korlátozzák magukat, azaz bízzanak magukban. Ennek az az oka, hogy az irányítási kényszerű emberek mindig kételkednek önmagukban. Bár most zárták be az ajtót, a következő pillanatban már nem biztosak abban, hogy biztonságosan be van-e zárva. A terápia során az érintettek azt gyakorolják, hogy nem engednek az irányítás vágyának. Idővel egyre nagyobb biztonságban vannak, és a szorongás alábbhagy.
Hogyan nyilvánul meg az irányítási kényszer?
Az érintettek attól tartanak, hogy az ő hibájukból szörnyű katasztrófa következik be. A katasztrófa megelőzése érdekében például újra és újra ellenőrzik a tűzhely tetejét. Gyakran mondják hangosan maguknak: „A tűzhely le van kapcsolva”. De sosem biztosak benne. Amint eltávolodnak a tűzhelytől, félelmetes gondolatok támadnak újra, és újra ellenőrizniük kell a tűzhelyet.
Hasonló tapasztalataik vannak csaptelepekkel, lámpákkal és ajtókkal. A ház elhagyása tehát kínszenvedéssé válik. Amikor hosszas koccanás után kijutnak az ajtón, és kiveszik a kulcsot, még többször megnyomják a kilincset, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az ajtó valóban be van zárva. Vannak, akiknek többször vissza kell fordulniuk, és újra ellenőrizniük kell mindent, megint mások egyáltalán nem akarják elhagyni a lakásukat, mert túl erősek a félelmek.
A kontrollkényszerekkel küzdők gyakori félelme az is, hogy úgy rohannak el valakit, hogy észre sem veszik. Ezért újra és újra ugyanazon az úton hajtanak végig, hogy megnyugtassák magukat, senkit sem bántottak meg.
A kontrollkényszerekkel küzdő emberek tudják, hogy viselkedésük irracionális, de nem képesek megváltoztatni. Az irányító cselekmények gyakran ismétlődnek a teljes kimerülésig.
Mik az okok és kockázati tényezők?
Ez azonban önmagában nem elég ahhoz, hogy ténylegesen kialakuljon az ellenőrzési kényszer. Más tényezőket is figyelembe kell venni, mint például a traumatikus gyermekkori élmények vagy a kedvezőtlen nevelési stílus. Az általános szorongás fontos szerepet játszik: a szorongó emberek hajlamosak nagyon komolyan venni a fenyegető gondolatokat. Mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a gondolatok valósággá váljanak.
Az obszesszív-kényszeres rendellenességek okairól, diagnosztizálásáról és kezeléséről, például a kontroll-kényszeres zavarról a cikkben olvashat részletesen. Ott többet is olvashat a rögeszmés-kényszeres betegség önsegítéséről. Az önsegítő csoportokban például a csoporttagok tapasztalataikat és tippeket osztanak meg a tervezett viselkedésmódosítások végrehajtásához.
Milyen vizsgálatok és diagnózisok állnak rendelkezésre?
A kontrollkényszer a rögeszmés-kényszeres rendellenesség speciális formája. A terapeuta speciális kérdőíveket használ annak meghatározására, hogy ez a helyzet. A diagnózis az első fontos lépés a betegség ellenőrzése és a mindennapi élet újra megbirkózása felé vezető úton.
