Jóval több mint a fele gennyes gyermekkor agyhártyagyulladás a betegség okozta. 1990 előtt minden 500 gyermekből megfertőződött a kórokozó. Ezt követően oltás ellen Haemophilus influenzae A b (Hib) típust nagy sikerrel vezették be: A fertőzések száma évente körülbelül 100-ra csökkent. A Robert Koch Intézet információi szerint Hib fertőz epiglottitis or agyhártyagyulladás évente csak körülbelül 50 embernél vannak regisztrálva.
De ennek a sikernek a fordított oldala az, hogy sokan úgy gondolják, hogy az oltásokat már nem tartják feltétlenül szükségesnek. Az oltást azonban minden gyermek jól tolerálja, az oltás helyén csak alkalmi reakciók fordulnak elő, például átmeneti bőrpír, duzzanat és fájdalom vagy a duzzanat rövid duzzanata nyirok csomópontok. Inkább ritkák influenza-szerű tünetek ill bőrkiütés.
Hogyan és mikor adják be az oltást?
A Robert Koch Intézet Állandó Védőoltási Bizottsága (STIKO) a Hib elleni oltást javasolja minden csecsemő számára az élet második hónapjának befejezése után a gyermekek és serdülők oltási naptárának megfelelően. Az alapimmunizáláshoz két vakcina-dózist adnak be, legalább nyolc hét különbséggel az élet befejeződött második hónapjától (négy hónapos korban). A harmadik oltást az előző második oltástól számítva legalább hat hónappal kell megadni, vagyis az élet befejezett 11. és 14. hónapja között. Az oltási ütemezéstől függően további oltást három hónapos korban is elvégezhetünk.
Az alapvető immunizáláshoz a Hib oltás beadható például hatutas kombinált vakcinával egyidejűleg tetanusz, gyermekbénulás, szamárköhögés, torokgyík és a májgyulladás B. A Hib baktérium elleni emlékeztető oltásokat az alapimmunizálás befejeztével nem biztosítják.
Ötéves kortól a Hib oltást csak kivételes esetekben adják be. Az oltás elhalt vakcina, amely csak a baktérium jellegzetes felszíni struktúráit (antigénjeit) tartalmazza. Ezáltal az oltás jól tolerálható. A vakcinát egy izomba fecskendezik be, vagy a fenék oldalába, vagy a felkarba comb izom. Ha a gyermek beteg, oltást nem szabad beadni, de a gyermekorvos gondosan megvizsgálja a fiatal beteget az oltás előtt.
Mi történik az oltás során?
Oltáskor az ember immunivá válik anélkül, hogy át kellene élnie az adott betegség teljes erejét. Az emberi védelmi rendszer a vakcinán keresztül egész kórokozókat vagy kórokozók részeit kapja. A test formálódva reagál védekező mechanizmusaival antitestek. A legyengített kórokozókkal végzett oltások esetenként gyenge klinikai képet okozhatnak az adott betegségről. A vakcinák vagy csillapított, reprodukálható anyagot tartalmazhat baktériumok or vírusok (élő vakcinák mint például kanyaró, bárányhimlő, tífusz orálisan) vagy inaktivált kórokozók (inaktiváltak) vakcinák mint például tetanusz, torokgyík or májgyulladás B).
Az inaktivált vakcinák vagy a teljes, inaktivált mikroorganizmust, vagy csak annak azon részeit tartalmazzák, amelyek kiválthatják a védő immunválaszt. Az oltás célja annak lehetővé tétele, hogy a szervezet sokkal gyorsabban reagáljon, vagy már rendelkezésre álljon védekezés a kórokozóval történő későbbi „valódi” fertőzés esetén.
