A csontsűrűség mérése

Szinonimák

Osteodenzitometria engl. : Dual Photon X-Ray = DPX

Meghatározás

A csontdenzitometriás eljárás során az orvos orvosi-technikai eljárást alkalmaz a csontsűrűség, azaz végső soron a kalcium a csont sótartalma és ezáltal annak minősége. A mérés eredménye információt nyújt arról, hogyan törés-rezisztens csont és elsősorban a csonttörés kockázatának (törés kockázatának) felmérésére szolgál meglévő csontvesztés esetén (csontritkulás).

A csontsűrűség mérésének sorrendje

A. Sűrűsége vagy mészsótartalma csontok különféle módszerekkel meghatározható. Az alábbiakban röviden bemutatjuk a különböző módszerek eljárását.

• A DXA?

  Kettős Röntgen Abszorptiometria: Ez a módszer méri csontsűrűség röntgensugarak felhasználásával. Ehhez kettőre van szükség Röntgen források. Ezek kissé eltérnek egymástól.

  Csontsűrűség a beteg két területén mérik. Ezek a csípőizület és az ágyéki gerinc alapfelszereltségként. A mérés 15-30 percet vesz igénybe, és nem fájdalmas vagy túl kényelmetlen a beteg számára.

• Kvantitatív komputertomográfia? QCT: Ez az eljárás egy speciális számítógépes tomográfia, amelyben a csont fizikai sűrűségét nagyon pontosan meghatározzák.

  Az eljárás hasonló a hagyományos számítógépes tomográfiához. A vizsgálat során, amely a modern felszereltségnek köszönhetően általában csak néhány percet vesz igénybe, a beteg egy állítható magasságú asztalon fekszik. A csont képeit itt is előállítják röntgen segítségével.

  A képalkotáshoz nem szükséges kontrasztanyag. Az ilyen képeket natív képeknek nevezzük. A képek elkészítése előtt részletes tervet készítenek a megtekinteni kívánt területről annak érdekében, hogy a sugárterhelés a lehető legkisebb legyen.

  A kvantitatív számítógépes tomográfia mellett a perifériás kvantitatív számítógépes tomográfiát (pQCT) is alkalmazzák. Ezek kompaktabb és olcsóbb eszközök, amelyek mérik a periféria, például a karok vagy a lábak csontsűrűségét. A hagyományos QCT viszont az egész test csontsűrűségét vizsgálja.

Különböző módszerek léteznek a csontsűrűség mérésére.

A szokásos eljárás, amelyet a WHO (World Egészség Szervezet) és az Umbrella Osteology Organization mint választott módszer a röntgensugarakkal történő mérés, amely kettős energia néven ismert X-Ray Abszorptiometria (DXA vagy DEXA) vagy két spektrumú röntgenabszorpciós módszer. Ez a módszer végső soron a normál röntgensugaras módszeren alapul, de az utóbbival ellentétben nem egy, hanem két röntgenforrást alkalmaz, amelyek energiájában kissé eltérnek. A röntgenkép elve azon a tényen alapul, hogy különböző, különböző sűrűségű anyagok (pl

az emberi testen belüli különböző szövetek is) „csillapítják”, azaz elnyelik az azokon átmenő röntgensugarakat különböző mértékben. Ezért láthatók a szürke különböző fokozatai egy röntgenfelvételen: Bones fehérnek tűnnek, mert általában nagyon sűrűek és lassítják a röntgensugarakat, míg a levegővel töltött helyiségek egyáltalán alig csillapítják a röntgensugarakat, ezért feketeek a képen. Az abszorpció azonban nemcsak a szövettől, hanem a röntgensugarak energiájától is függ.

A DEXA esetében tehát két különböző érték van (egy minden röntgencsőhöz) a röntgenkép minden egyes mérési pontjára a mérés elvégzése után. E két eredmény kombinációja végül felhasználható arra, hogy következtetéseket vonjon le az eredmény sűrűségéről csontok keresztül a kalcium és hidroxi-apatit tartalom. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az értékek nem fizikai értelemben vett valós sűrűségértékek (kg / m3), hanem egy úgynevezett területre vetített tömeg vagy terület sűrűség (kg / m2).

Nem minden csont egyformán alkalmas erre az értékelésre, ezért általában vagy az ágyéki gerinc, vagy a comb csont vagy csípőizület röntgenfelvétel, mivel a sűrűségmérések itt a legértelmesebbek. Ez a csontdenzitometria elvégezhető akár kórházban, akár ortopéd sebész vagy radiológus gyakorlatában. Ehhez a betegnek le kell feküdnie egy röntgenasztalra, ahol röntgensugárral besugározzák.

Az egész eljárás körülbelül 10 percet vesz igénybe. Ennek a szabványos mérésnek a meghatározó előnyei az alacsony sugárterhelés, a gyors végrehajtás és a mérési hibák alacsony kockázata. Vannak azonban más eljárások is, amelyek alkalmazhatók. Egyrészt létezik egy úgynevezett kvantitatív komputertomográfia (QCT) vagy perifériás kvantitatív komputertomográfia (pQCT a test perifériás részeihez, például karokhoz és lábakhoz), amelyek szintén röntgentechnológián alapulnak, és metszeti képeket készítenek. a test.

A DEXA-val ellentétben a QCT háromdimenziós képet készít, ami azt jelenti, hogy a fizikai sűrűség ténylegesen kiszámítható minden rögzített térfogatelemre. Ezenkívül ez a módszer pontosabb megkülönböztetést tesz lehetővé a csontok külső (corticalis) és belső régiója (csontgolyó vagy trabecula) között, amelyek néha fontos szerepet játszhatnak csontritkulás diagnosztika. A QCT azonban sokkal magasabb sugárterhelésnek teszi ki a beteget, mint a DEXA, és a pQCT nem feltétlenül, de tanulmányok kimutatták, hogy ez nem olyan értelmes, mint a másik kettő.