Kvantitatív ultrahangvizsgálat
A harmadik és az utolsó lehetőség a csontsűrűség a mérés mennyiségi ultrahang (QUS), amelyben az ultrahanghullámok röntgensugarak helyett a testen keresztül jutnak el. Ennek eredményeként a sugárterhelés ebben az eljárásban nulla. Ultrahang a hullámokat a változó sűrűségű szövetek is különböző mértékben csillapítják, ezért információkkal szolgálhatnak a csont sűrűségéről. A vizsgálat elvégzésének legjobb régiói a calcaneus és a kis falangok. Azonban még ezeken a régióknál sem bizonyított még, hogy a QUS értelmesen használható a betegség szempontjából releváns célokra csontsűrűség mérés.
A csontsűrűség mérésének értékelése:
A bemutatott eljárások különböznek az általuk kiadható állítások szempontjából. A DEXA-t a csont-, izom- és zsírszövet testösszetételének értékelésére használják. Ez azonban nem méri a csont fizikai sűrűségét, ahogyan a csont háromdimenziós alakjáról sem lehet állítást tenni.
Ez azonban biztosítja a csont felületi ábrázolását, amely felületi sűrűségként (kg / m2) is leírható. A kvantitatív számítógépes tomográfia viszont sokkal pontosabb, mint a DEXA. A QCT azonban nem képes megragadni a teljes testösszetételt.
Ez csak helyben lehetséges. Használható azonban a csont pontos fizikai sűrűségének meghatározására. A QCT ezért felhasználható a csont tulajdonságainak, például a hajlítóerő és a csont szilárdságának nagyon pontos értékelésére.
Ezenkívül a különféle csontrétegek ásványi sótartalma egyedileg értékelhető. A DEXA esetében az érték a teljes csont átlagértékeként jelenik meg. Így a QCT érzékenyebb a csont kóros változásaira, és jelezheti csontritkulás korábban, mint a DEXA.
Eredmények
Az összes fent említett módszerrel azonban a kapott mért értékek nem hasonlíthatók össze más eszközök eredményeivel (és egymással sem). Emiatt bevett gyakorlat az, hogy nem abszolút sűrűségértékeket adunk eredményként, hanem vagy T, vagy Z értéket használunk. A T-értéket használják leggyakrabban.
Ez egy dimenzió nélküli mennyiség, amely azt jelzi, hogy a mérések mennyiben térnek el a normálistól a szórás többszörösében. A T-értéke csontsűrűség A mérés azt mutatja, hogy a mért csontsűrűség eltér-e, és ha igen, mennyiben tér el az egészséges férfiak vagy nők 30. életévében meghatározott átlagértékétől. Minél alacsonyabb ez az érték, annál nagyobb a csonttartás kockázata törés.
Definíció szerint (a WHO szerint) csontritkulás akkor van jelen, ha a T-érték kisebb vagy egyenlő -2.5, azaz 2.5 vagy több szórás az átlag alatt. A -1 és -2.5 közötti értékeket oszteopéniának nevezzük, és minden -1-nél nagyobb értéket normálisnak tekintünk. A T-érték gyakorlati kezelésének hátránya, hogy csak egészséges, 30 évesekre vonatkozik.
Mivel azonban a csontsűrűség előrehaladott életkorban természetesen csökken, e korcsoportok nagyon nagy hányada valamikor „betegnek” tekinthető. Például a 70 éves nők között ez alig lenne a fele! Emiatt kifejlesztettek egy másik értéket, a Z-értéket, amely egészséges nőkre vagy azonos korú férfiakra vonatkozik.
Ez lehetővé teszi annak megbecsülését, hogy a csontsűrűség megfelel-e az életkornak (és a nemnek). A -1-nél nagyobb Z-érték azt jelenti, hogy a csontsűrűség jellemző az életkorra, az alatti értékek pedig kórosak. Azokban az emberekben, akiknek alacsony a T-értéke, de a normál tartományon belül van a Z-értéke, a csökkent csontsűrűség az idős kor normális jeleinek számít, ezért ezekben az esetekben általában nem szükséges gyógyszeres terápia. Mely esetekben van azonban értelme elvégezni a csontsűrűség mérését?
Ezen eljárások fő alkalmazási területe a csontritkulás. A csontritkulás olyan betegség, amelyet csontvesztésnek is neveznek. Jellemzője a csontsűrűség csökkenése és a csontanyag elvesztése, ami a csonttörések fokozott kockázatához vezet.
Különbséget tesznek az elsődleges csontritkulás (azaz az oszteoporózis, mint elszigetelt betegség; ez a forma az oszteoporózisban szenvedő betegek körülbelül 95% -át teszi ki) és a másodlagos osteoporosis között, amely más alapbetegségek összefüggésében fordul elő. Mivel az életkor előrehaladtával a csontsűrűség természetesen csökken, az oszteoporózis különösen időskori betegség, a hormonális hatások miatt a menopauza utáni nőket különösen érinti. A csontdenzitometriát mind a már diagnosztizált, ismert csontritkulásnál alkalmazzák a meglévő kockázat felmérésére törés és csontritkulással gyanús emberek számára.
Ha egy korábban egészséges ember olyan tüneteket mutat, amelyek egyértelműen jelzik a csontritkulást, például gyakori csonttöréseket (különösen, ha azokat egy korábbi balesettel nem lehet megmagyarázni), csontfájdalom vagy púp, a csontdenzitometria hasznos lehet. A bántalmazók körében fokozott a csontritkulás kockázata nikotin vagy alkohol. Még akkor is, ha van egy vitaminhiány (azaz akár alultápláltság mint a étvágytalanság nervosa vagy a gyomor-bél traktus betegségei csökkent élelmiszer-összetevők bevitelével társul, mint pl krónikus gyulladásos bélbetegség, a kalcium sótartalma csontok gyakran csökken.
Mivel a csontanyag felhalmozódását és lebomlását az is szabályozza hormonok, egyes hormonális rendellenességek is befolyásolják a csontsűrűséget. Hyperthyreosispéldául elősegítheti az oszteoporózist, és általában a nők a menopauza idején (klimax) különösen érinti ez a klinikai kép, mivel a női test ösztrogéntermelése jelentősen csökken. Még akkor is, ha a családban számos ismert oszteoporózis fordul elő, vagy van olyan alapbetegség, mint pl cukorbetegség mellitus, ez hajlamosítja a csontritkulás kialakulását. A másodlagos csontritkulás kialakulásának egyik leggyakoribb oka a hosszú távú kezelés glükokortikoidok (szteroidok), például kortizol. A csontdenzitometriának az értelemben vett csontritkulás kezelésében is fontos szerepe van ellenőrzés annak előrehaladását, hogy fel lehessen mérni, hogy a kezelés hatékony-e, és hogy a betegség előrehalad-e vagy sem.
A sorozat összes cikke:
