Bevezetés
A magatartási rendellenességek sokféle, többé-kevésbé kifejezett viselkedési rendellenességet tartalmaznak, és általában általános iskolás korban diagnosztizálják őket. A gyerekek zavaróan kiesnek, és így megakadályozzák önmagukat és másokat tanulás. Ennek megelőzése érdekében előnyös lenne a korai diagnózis, mivel a korai támogatás és terápia megelőzheti a későbbi iskolai és munkahelyi problémákat. Bár ez jól működik óvoda és óvodáskorú gyermekeknél sokkal nehezebb diagnosztizálni a csecsemők viselkedési rendellenességeit.
Mi a normális, mikor beszélhetünk a csecsemő viselkedési rendellenességeiről?
Pontosan ez a kérdés a feltűnő viselkedésről folytatott beszélgetések lényege. Korábban a feltűnő utódokat „problémás gyerekeknek” vagy „író csecsemőknek” nevezték, akiknek a viselkedése „már kinőtt belőle”. A legtöbb esetben ez igaz, mert minden családban vannak nyugtalan csecsemők, akik normálisan fejlődnek a gyermekeik alatt gyermekkor.
Ilyen korán nagyon nehéz meghatározni, hogy hol áll meg a baba „normális” megerőltető magatartása, és hol kezdődnek a viselkedési rendellenességek gyermekkor. Visszatekintve a viselkedési problémákkal küzdő gyermekek szülei arról számolnak be, hogy gyermekük már csecsemőként is különösen igényes volt. Mivel azonban a baba bármiféle nemtetszését csak sírással, nyafogással, aludni sem akarással stb. Fejezheti ki, pszichológiai ok csak akkor jön szóba, ha az akut betegségeket és egyéb zavaró tényezőket kiküszöbölik, és a viselkedés továbbra is fennáll. Mivel azonban egyelőre nem lehet pontosan meghatározni az ilyen kicsi gyermekek pontos diagnózisát, és ezért nem ajánlható specifikus terápia, a csecsemők viselkedési rendellenességeinek kimutatásának (egyelőre) nincs orvosi jelentősége. és Mi a fejlődési rendellenesség?
Melyek a viselkedési rendellenességek tünetei?
Általában az érintett gyermekek feltűnően zavaró, igényes és egyébként kellemetlen magatartással tűnnek ki, különösen akkor, ha társaikkal állnak kapcsolatban, vagy amikor tekintéllyel, feladatokkal vagy kötelességekkel szembesülnek. Félelmek és bizonytalanság is megfigyelhető. Jellemzően viselkedési problémákat figyelnek meg tehát iskolás korban, mivel ezek a tünetek csak egy bizonyos életkor után és bizonyos helyzetekben figyelhetők meg.
Utólag sok szülő leírja, hogy gyermekeiket már csecsemőként és kisgyermekként fokozott sírás, étkezési rendellenességek, alvási problémák és hasonló viselkedés figyelték fel. Ezeket az összefüggéseket több éven át vizsgálták és részben megerősítették. Mivel azonban csak kis számú „megerőltető” csecsemőnél alakulnak ki később viselkedési rendellenességek, és az ilyen korú gyermekek számára nincs speciális terápia, a szülőknek ajánlatos türelmesnek lenniük, és szeretettel és megértéssel kell megközelíteniük a viselkedést. Hiszen a tünetek kiváltó okától függetlenül a jó szülő-gyermek kapcsolat és a gyermek magas önértékelése hozzájárul az esetleges későbbi rendellenességek sikeres kezeléséhez.
