AIDS még mindig nem gyógyítható, de a legkülönfélébbeknek köszönhető szerek, ma már általában jól kezelhető. Az szerek megakadályozza az immunhiányt kiváltó HI vírus szaporodását. A gyógyszer rendszeres szedésével a koncentráció az vírusok olyan alacsony szinten tartható, hogy maga a betegség alig észrevehető, ha egyáltalán. Maga a kezelés azonban mellékhatásokat okozhat. Tudjon meg többet a különbözőről AIDS gyógyszerek, a lehetséges mellékhatásai terápia, és a kezelés költsége itt.
HIV pozitív és AIDS - mi a különbség?
HIV pozitív és AIDS gyakran felcserélhető módon használják - de ez nem teljesen helyes. A HIV-pozitív egyszerűen azt jelenti, hogy a HI vírus fertőzött. Csak akkor beszélnek AIDS-ről, amikor a betegség kitör. A rövidítés az angol „Acquired Immune Deficiency Syndrome” kifejezést jelenti. Évek teltek el a fertőzés és a betegség megjelenése között - az érintettek körülbelül 50 százalékánál 10 évig vagy annál hosszabb idő kell a betegség kitöréséhez.
Mikor szükséges a kezelés?
A HIV kezelése általában nem szükséges a kezdetektől fogva. A rendszeres ellenőrzésekkel pontosan meghatározható, hogy hány HI vírusok a testben vannak és milyen erősen a immunrendszer már megtámadta a vírus. Egy ideig a test általában jól megbirkózik magával a vírussal. Ha azonban az orvos a vizsgálat során megállapítja, hogy a vírus jelentősen megsokasodott, el kell kezdeni a gyógyszeres kezelést. Pontosan mikor indul el az optimális kezdet terápia még mindig ellentmondásos a szakértők körében.
A HI vírus szaporodása
Mint más vírusok, A HIV-nek gazdasejtekre van szüksége a replikációhoz. A gazdasejtek közé tartoznak a CD4 helper sejtjei immunrendszer. A HI vírus kötődik a gazdasejtekhez és behatol azokba. Bevezeti a saját DNS-ét a sejtbe, így már nem védősejteket, hanem vírusokat termel. Ha a fertőzött védekező sejt elpusztul, a HI vírus új gazdasejtet keres. Ez gyengíti a immunrendszer egyre inkább, és a legrosszabb esetben az immunrendszer összeomolhat. A legyengült védelmi rendszer miatt még azok a kórokozók is életveszélyesek lehetnek az AIDS-es betegek számára, amelyek egészséges egyénekben alig vagy egyáltalán nem okoznak kárt.
Az AIDS elleni gyógyszerek
Számos szerek állnak rendelkezésre a HIV-vírus kezelésére, de általában kombinációban alkalmazzák őket. Az AIDS-gyógyszereket különböző csoportokba sorolják, attól függően, hogy a szaporítási folyamat mely pontjain avatkoznak be. Általában a következő öt csoportot különböztetjük meg:
- Belépés gátlók
- Nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok (NRTI).
- Nem nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok (NNRTI).
- Integráz inhibitorok
- Proteázgátlók
Az AIDS gyógyszerekkel történő kezelés csökkenti a HI vírusok számát a szervezetben, és az immunrendszer helyreállhat. Ideális esetben a gyógyszerek teljesen megakadályozzák az új HI vírusok képződését. Ha a szervezetben csökken a HI vírusok száma, akkor csökken a fertőzés kockázata is. Ez a tényező fontos szerepet játszik többek között az anya-gyermek átvitel megakadályozásában.
Belépés gátlók
A belépés gátlói biztosítják, hogy a HI vírusok elsősorban ne tudják behatolni a gazdasejteket. Így, a többi AIDS-szertől eltérően, a sejt felszínén hatnak, nem pedig a belsejében. A belépés gátlóinak alcsoportja - az ún fúziós inhibitorok - megakadályozza, hogy a vírusburok összeolvadjon a sejt membrán a gazdasejt. Továbbá fúziós inhibitorok, vannak más bejutásgátlók (kötődésgátlók), bár ezek jelenleg még a kutatási fázisban vannak. Első körben megakadályozzák a HI vírusok dokkolását a gazdasejtek sejtfelszínén. Ez a megfelelő receptorok mesterséges elfoglalásával történik a gyógyszerrel. Hatóanyagok: enfuvirtid, maraviroc
Nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok (NRTI-k).
Annak érdekében, hogy a HIV be tudja építeni genetikai információit a gazdasejtbe, először módosítania kell: Meg kell konvertálnia genetikai információit egyszálú RNS-ből kétszálú DNS-be. Ehhez a folyamathoz egy specifikus enzimre van szükség, az úgynevezett reverz transzkriptázra. Az NRTI szedésével egy építőelem kerül a gazdasejtekbe, amely hasonlít a vírus genetikai építőköveihez. Ha ezt az építőelemet az enzim beépíti a genetikai információkba, a DNS-lánc ezt követően már nem hosszabbítható meg. Ennek eredményeként az enzim aktivitása gátolt, és további vírusos DNS nem képződhet. Hatóanyagok: zidovudin, lamivudin, abakavir, didanozin, sztavudin, emtricitabin
Nem nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok (NNRTI-k).
Az NNRTI-k, mint az NRTI-k, a „reverz transzkriptáz” enzimet célozzák meg. Az NRTI-ketől eltérően azonban nem vezetnek be rossz építőelemeket a vírus genetikai információiba. Ehelyett az NNRTI-k közvetlenül gátolják az enzim működését: a „reverz transzkriptázhoz” kötődnek, és megakadályozzák, hogy a HI-vírus genetikai információja újra összeálljon. Hatóanyagok: Nevirapin, efavirenz
Integráz inhibitorok
Miután a vírus genetikai információit képes volt átírni a „reverz transzkriptáz” segítségével, a következő lépés az, hogy bejuttatjuk a gazdasejt magjába. Ez az, ahol integráz inhibitorok bejönnek: Meggátolják a genetikai információk beépülését a gazdasejtbe, és így megakadályozzák a vírus további terjedését. Hatóanyagok: raltegravir, elvitegravir
A proteáz inhibitorok (PI).
Ha a HI-vírus genetikai információit már bevitték a sejtbe, akkor a további vírusok számára új építőelemeket állítanak elő, amelyeket később összeállítanak. Az egyes építőelemek kezdetben még mindig összekapcsolódnak egymással. Ahhoz, hogy helyesen állíthassák össze őket, először a proteáz enzimmel kell elválasztani őket. A proteáz inhibitorok gátolják ennek az enzimnek a hatását. Ennek eredményeként további vírusok nem termelhetők, és a vírus már nem képes szaporodni. Hatóanyagok: forsamprenavir, indinavir, nelfinavir, ritonavir
