A hinta láb fázis a járásmintázat egyik fő összetevője. A mozgástartomány funkcionális korlátai jelentősen csökkenthetik a mozgástartományt.
Mi a lengőláb fázis?
Hinta láb fázis leírja a szabad láb mozgási tartományát járás közben és futás. A hinta láb fázis leírja a szabad láb mozgási tartományát járás közben és futás. A testtartó lábfázissal együtt ez járási ciklust eredményez. A lengőláb fázis analitikusan és funkcionálisan 3 szakaszra osztható, a korai lengés, a középső lengés és a terminál lengés szakaszára. A láb felemelésével kezdődik az álló lábfázis után. Ebben a szakaszban a comb a csípőhajlítók emelik és a alsó láb a térdhajlítók emelik; a láb kezdetben passzív marad. A középső szakaszban a lábat a megnövekedett csípőhajlítással előre mozgatják, míg a térd lazán függőleges helyzetbe kerül. A lábujjakat és a lábukat aktívan megemelik, hogy azokat a föld fölé lehessen vinni. Ebben a szakaszban a hajlítás a csípőizület eléri a legnagyobb mértékét. A végállásban a láb fázisában a lábat visszaengedjük a föld felé. Ugyanakkor a térd aktívan kinyúlik, és a lábat semleges helyzetben tartják, felkészülve a sarok talajjal való közelgő érintkezésére. Funkcionálisan fontos kísérő komponens a medence előre forgása.
Funkció és feladat
A hintaláb fázis fontos a térnyeréshez járás közben. Míg az egész test előre mozgása az állóláb oldalán történik, a szabad láb egyidejű szállítása a lengőláb oldalán biztosítja, hogy a következő lépés a távolság növelésével folytatható. A lengőláb-fázis mozgáskomponenseit normál járási ütemben tervezték, hogy minimális erőfeszítéssel gördülékeny járási mintát hozzanak létre. A csípőhajlítás minden fázisban viszonylag alacsony, és a lábat csak néhány centiméterrel emelik le a talajtól. Csak a térdízület az első szakaszban viszonylag hajlékony, de csak rövid ideig. Az előremozdulás fő munkáját a csípőhajlítók végzik, míg a térdhajlítók az elején és a boka és a középső lábujjak mutatják az izomaktivitást. A terminális lengőláb fázisban ezután a térdnyújtók aktivizálódnak, és a csípőhajlítók ellenőrzik a láb megfelelő süllyesztését. A mozgási tempó növekedése az összes mozgáskomponens hangsúlyozásához vezet. Ez nagyon jól megfigyelhető a sprinterekben. Különösen a csípőhajlítás éri el a mozgás jóval magasabb fokát, mint a normál járás során, és a lábfejet kezdettől fogva jelentősen felhúzzák. A magasságok leküzdése szintén nagyobb hajlítást igényel a csípőizület és nagyobb kiterjesztés a lábfejben és a lábujjakban, miközben lejtős úton haladva mindkét alkatrész csökken. A mozgás amplitúdóit a lépéshossz is befolyásolja, ami viszont a relatív lábhossztól függ. Kis lépésekkel a lengőláb fázis csak rövid ideig tart, így kevés idő jut a kivitelezésre. Emiatt a csípő és a térd hajlításának mozgástartománya a korai és a középső szakaszban kisebb, mint a normális lépéshossznál. Ezzel szemben, hosszú lépésekkel, hajlítás a csípőizület különösen nőtt. Ugyanazon járási sebesség mellett a lépés gyakorisága is változik a lépés hosszával. Rövid lépésnél magasabb, mint hosszú lépésnél.
Betegségek és panaszok
Azoknak az izmoknak, amelyek a lengőláb-fázisban aktívak, elegendő erőt kell kifejteniük ahhoz, hogy a mozgást a gravitációval összehangoltan hajtsák végre. Bármely olyan állapot, amely a erő, az erő teljes elvesztése vagy koordinációs zavarja a lengőláb fázist, vagy teljesen megakadályozza annak végrehajtását. A herniált lemezek képesek vezet a sciaticus ideg, amely az egyik ágával ellátja a lábemelőket. Ha ezek az izmok kudarcot vallanak, a láb és a lábujjak már nem emelhetők fel, és a lábujjak a lengőláb fázisában áthúzódnak a földön. Ez növeli a botlás és elesés okozta sérülések kockázatát, különösen, ha a láb érzékenysége is zavart. Gyakran kompenzációs mechanizmus figyelhető meg az érintett embereknél, hogy elkerüljék ezt a veszélyt, az úgynevezett léptető járást. Ez magában foglalja a combok normálnál jóval magasabb megemelését annak érdekében, hogy a lógó láb elég magasra kerüljön a talajtól, és hogy a lábat előre lehessen mozgatni húzás nélkül. idegrendszer betegségek vagy sérülések a hintaláb fázisában részt vevő összes izmot érinthetik. Kétoldali bénulás 3. felett ágyéki csigolya a csípő- és térdhajlítók, a térdnyújtók és mindezek meghibásodásához vezet lábizmok. A láb előre lendítése már nem lehetséges aktívan. Spasztikus mintában, amely a ütés, a lengőláb fázis jelentősen megváltozott. A mozgás a medencén és a lábszáron keresztül indul, amely a térdnél és a boka ízületek, körkörös mozdulatokkal (körülmetélés) állítják előre. Ataxiás járási rendellenességek, mint például a sclerosis multiplex, először a bizonytalanság érzetét kelti az álláspont lábfázisában. Ezért az érintettek gyakran nem merik sokáig emelni a lábukat a lengőláb fázisban. Rövid ingadozó lépések következnek. Egy másik neurológiai betegség teljesen más módon befolyásolja a hinta lábfázisát. Ban ben Parkinson kór, gyakran megfigyelhető a jelenség, hogy járás közben a lépések egyre kisebbek és végül teljesen leállnak. A szenvedők a helyükön maradnak. Ebben az esetben vizuális vagy akusztikus inger lehet az impulzus a gyaloglás folytatására. A sérülések negatív hatással vannak a lengőláb fázis kivitelezésére fájdalom vagy korlátozott mozgás. A törzs vagy izom rost a csípőhajlítók szakadása miatt ezeknek az izmoknak az aktivitási ideje viszonylag rövid. A lábat gyorsan és röviden előbbre viszik, hogy véget érjen fájdalom amit súlyosbít a megterhelés. A térd kiterjesztési hiányai miatt osteoarthritis vagy a műtét lerövidíti a terminális lengőláb fázist.
