Meghatározás
A hallási rendellenességek közvetlenül a születés után és egész idő alatt előfordulhatnak gyermekkor. Születés után egy újszülött hallásszűrés arra szolgál, hogy kizárja a kifejezett hallási rendellenességeket közvetlenül a születés után. Még akkor is, ha a szűrés nem pozitív, a hallás rendellenességei később az életben kialakulhatnak. Mivel a hallás elengedhetetlen a gyermek mentális, szociális és nyelvi fejlődéséhez, fontos a hallási rendellenességek mielőbbi felismerése és kezelése.
Okok
A hallássérült gyermekek csaknem felét érinti olyan rendellenesség, amely már születéskor jelen volt, vagy a születés utáni első 6 hónapban jelentkezett. Az ilyen típusú hallási rendellenességek okai gyakran nem azonosíthatók. Az örökletes tényezők gyakran szerepet játszanak.
Az anya bizonyos fertőző betegségei terhesség vagy az anya terhesség alatt szedett gyógyszeres kezelése is oka lehet. Természetesen, szövődmények a születés során hallási rendellenességekhez is vezethet, például oxigénhiányhoz vagy születési traumához. A később jelentkező hallási rendellenességeket olyan fertőző betegségek okozhatják, mint pl rubeola or kanyaró. Agyhártyagyulladás kiváltója lehet a hallási rendellenességeknek is. Traumák, például a koponya az esések során szintén oka lehet.
Kísérő tünetek
A szülők halláskárosodásának tünetei a hangos zajoktól való félelem hiánya, a hang vagy a beszéd általi játék elterelésének hiánya, a beszédre adekvát reakció, a névre való reagálás hiánya, rossz kapcsolattartás, figyelmetlenség és agresszivitás, nagy hangerő rádió- és televíziós játékok ellenőrzése, lassú beszédfejlődés, gyakori fülérintés, mivel ez megnövekedett fülnyomás és gyenge iskolai teljesítmény esetén történhet meg. Ha egy vagy több ilyen tünet jelentkezik, akkor a gyermekorvoshoz kell fordulni.
Diagnózis
A gyermekorvos vagy a fül, orr és a torok szakembere először anamnézist készít a lehetséges okokkal, a gyermek panaszaival és szövődményeivel, fertőzéseivel és gyógyszeres kezelés terhesség alatt. Ezt követi a fizikális vizsgálat a fülre és az orr-garatüregre összpontosítva. Vannak audiológiai vizsgálatok, azaz hallásvizsgálatok is.
Kisgyermekeknél olyan teszteket használnak, amelyekhez nincs szükség aktív együttműködésre, az idősebb gyermekek esetében az együttműködésüket igénylő tesztekre is. Az objektív hallásvizsgálatok (a gyermeknek nem kell együttműködnie) között szerepel az impedancia audiometria, valamint az otoakusztikus emisszió és a hallási kiváltott potenciál meghatározása. A szubjektív audiometria eljárásai (a gyermeknek aktívan együtt kell működnie) magukban foglalják a reakció-audiometriát, a hangküszöb-audiogramot és a központi auditív diagnosztikát.
