Az endodontika fogászati területe (szinonimája: endodontológia) a pulpa- ésdentin komplex (a pép és a környező dentin egységként) és a periapicalis (a fogak gyökércsúcsa körül elhelyezkedő) szövetek. A görög endodont kifejezés azt jelenti, „ami a fog belsejében van”.
A fog belsejében, körülvéve dentin, abban rejlik a pép, amely az alábbiakból áll: idegek, vér és a nyirok hajókés kötőszöveti. Az endodontia fontos szerepet játszik a modern fogászati ellátásban: ez az utolsó kísérlet a fogak megőrzésére.
A pulpitis (a cellulóz gyulladása) megelőzése érdekében a megelőző endodontija a megelőzéssel foglalkozik csontszú (fogszuvasodás), ami a kariesus hibák kezelését a lehető legpelletbarátabbá teszi, és elkerüli a fogak helytelen terhelését.
A cellulóz vagy a periodontium (a gyökereket körülvevő parodontium) akut vagy krónikus gyulladása az endodontiás betegség következtében jelentkezik. Az endodontia leggyakoribb kezelési módjai a pulpectomiák: Gyökérkezelési kezelések, amelyek során a pép teljes egészében és dentin a csatorna közelében eltávolítják.
A kezelés tipikus lépései közé tartozik a mechanikus (gyökércsatorna-előkészítés) és a kémiai fertőzések elleni védekezés (a gyökércsatorna öntözése) a gyökércsatorna kitöltésével és az azt követő koronális baktériumokkal szoros lezárással. Ezenkívül olyan esetekben, amikor a kezdeti gyökérkezelés kudarcot vallott, „gyökérkezelés felülvizsgálatára” lehet szükség.
Ha ez szintén sikertelen, műtét gyökércsúcs reszekció (lásd alább: Fogászati műtét / szájsebészet) lehet, hogy el kell végezni. A gyermekfogászatban a pulpotomiákat sikeresen alkalmazzák a pulpitis (a fogpép gyulladása) kezdeti szakaszában is, amelyek során csak a koronapép (a fogpép legrégebbi részén elhelyezkedő része) fogkorona) eltávolítják, miközben megőrzik a pépszövetet a foggyökerekben.
