A dentin ragasztási hegesztési technika olyan eljárás, amelyben az üreg dentin felületét (egy üreg dentin felületét) kémiailag előkezelik oly módon, hogy az alacsony viszkozitású dentin kötőanyagok behatolhassanak a felületi struktúrákba, és kémiai kikeményedés után mikromechanikus kötést alkossanak. egyik oldalán a dentinnel, a másikon pedig az összetett (gyanta) töltettel. Az így létrejött kötés olyan hatékonyan hat, hogy el lehet tekinteni a tömés ékeléséhez szükséges további makromechanikus retencióktól, amelyeket az egészséges foganyag feláldozásakor történő előkészítéssel (a fog megőrlésével) kellene létrehozni - ez a módszer szükséges például amalgámtömések elhelyezésekor.
Jelzések (alkalmazási területek)
A foghoz való tapadás dentinragasztórendszerek segítségével mindig hasznos, ha a dentinkötő szer kémiai vagy mikromechanikus kötést is képezhet a töltőanyaggal, például:
- Kompozit tömések (gyantatömések)
- Kompozit tömések
- Gyanta betétek
- Cerec betétek
- Kerámia betétek
- Polimer üveg betétek
- Furnérok (furnérok)
- Teljes kerámia koronák
- Részleges kerámia koronák
- Ragasztó hidak (ragasztó hidak)
- A korona előtt kompozit anyagból készült magépek.
- A gyökércsapok rögzítése
Ellenjavallatok
- Allergia a kompozit anyagra
- A betartás hiánya (együttműködési képesség) a beteg részéről
- Nincs lehetõség relatív vagy abszolút ürítésre, azaz nincs elegendõ lehetõség, pl. Mély subgingivális (az ínyszél alá érõ) üreg esetén megvédeni a nyál behatolásától
Az eljárás előtt
A fogat fel kell készíteni arra, hogy a kitöltést a csontszú feltárás (a fogszuvasodás eltávolítása).
Az eljárás
Az eljárás megértéséhez először meg kell érteni a dentin (fogcsont). Az ásványosított kemény anyag dentin mm-enként 10,000 50,000-XNUMX XNUMX folyadékkal töltött tubulus (tubulus) van keresztezve, amelyek kommunikálnak a péppel (fogpép). Maga a kemény anyag nemcsak a ásványok ami megnehezíti, de nagyon jó hálózattal is rendelkezik kollagén szálak. A dentinhez való ragasztó cementálás alapvetően négy lépést igényel:
- Kondicionálás
- feltöltés
- A ragasztó felvitele
- A kompozit alkalmazása
1. kondicionálás
A kondicionálás a dentin felületének maratása, amelyet általában 35% -kal végeznek foszforsav. A savnak a 2. dentinre kell hatnia fogazat 15 másodpercig, az 1. fogazat dentinjén (tejfogak) pedig legfeljebb 7 másodpercig. Az expozíciós idő után a savat alaposan leöblítik a levegővel.víz spray kb. 30 másodperc. Lemossa a felületről oldott kemény anyagot és az úgynevezett kenetréteget. Marad az a hálózat kollagén rostok mentesek ásványok és a dentinális tubulusok pórusait megtisztítják a kenetrétegtől. Ez a két szerkezet előfeltétele a kívánt mikromechanikus kötésnek. 2 Alapozás
Egy úgynevezett primer készíti elő a dentint és a kollagén szálhálózat a abszorpció a monomerek közül a gyanta töltőanyag alapvető építőkövei. Itt döntő jelentőségű, hogy a kollagén hálózat ne száradjon ki és így összeomoljon, hanem a dentin elegendő felületi nedvessége miatt szivacsként képes tágulni. Csak így tudják behatolni a monomerek. Ha a ragasztórendszer nem víz-alapú, de aceton or alkoholalapú, a dentint újra kell nedvesíteni, azaz a kondicionálás után kiszáradt dentint szelektíven újra kell nedvesíteni. víz (csak a dentin, nem a zománc) egy mini ecsettel. 3 A ragasztó felvitele
Az alacsony viszkozitású ragasztó fő összetevője a monomer, a kompozit anyag alapvető építőköve. Ezek behatolnak a kollagén rosthálózatba, és felületesen behatolnak a dentin tubulusokba is. A fény által kiváltott polimerizáció (a fény által stimulált kémiai kikeményedés) után a monomerek térhálósítva képezik a polimert, és így megkeményednek. Ez a polimer réteg most mikromechanikusan horgonyzott a tubulusokban és a behatolt kollagén rosthálózatban. Ezt a csak néhány mikrométer vékony kompozitot hibrid rétegnek nevezzük. 4 A kompozit alkalmazása
A következő lépés magában foglalja a tényleges gyanta töltéshez való kémiai kötést egy 1 mm-nél nem vastagabb, vékony áramlású kompozit rétegnek az úgynevezett áramlás alkalmazásával, amely az üreg teljes felületét beborítja, és a könnyű polimerizáció után megerősíti a hibrid réteget.
Az eljárás után
Ezt követi a dugaszálló kompozit anyag rétegező technikával történő elhelyezése.
Lehetséges szövődmények
Az öntapadó ragasztórendszerek sok éves kutatáson és továbbfejlesztésen mentek keresztül azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a gyakorlati alkalmazást és időt takarítsanak meg a fáradságos eljáráson. Így a klasszikus többpalackos rendszerektől kezdve, amelyeknél az egyes munkalépéseket a vele egyenértékű termékkel hajtják végre, az úgynevezett egypalackos ragasztókig, jó néhány változatot kínálnak. A különböző rendszerek eltérően érzékenyek a technológiára, azaz eltérően reagálnak a folyamat hibáira, például:
- Túl hosszú kondicionálás: A sav túl mélyen behatol
- A sav túl rövid öblítése: savmaradványok
- Túlszárított dentin: a kollagén szivacs összeomlott, és nem lehet behatolni
- A dentin túl nedves, csak megnedvesített: a monomer nem tud behatolni.
- A ragasztóréteget nem könnyűpolimerizálták: szilárd hibrid réteg nem képződik
- Az áramlás vagy további kompozit rétegei nem teljesen polimerizálódtak
Ezért alapvető fontosságú, hogy a szakember következetesen betartsa a gyártó által meghatározott eljárást, mert a meghibásodást előre beprogramozzák az időtől vagy az alkalmazási előírásoktól való eltéréssel. Ez posztoperatív túlérzékenység formájában nyilvánul meg, amelyet a pép (fogpép) irritációja okoz a dentinális tubulusokon keresztül. A sikeres dentin-ragasztó kompozit töltés az eljárási lépések gondos végrehajtásától függ.
