A metilfenidát kémiailag rokon amfetamin és gyógyszerként stimuláló hatása van. Kereskedelmi néven is ismert Ritalin. A gyógyszert főként figyelemhiányos / hiperaktivitási rendellenességek kezelésére használják ADHDés a narkolepszia.
Mi az a metilfenidát?
A gyógyszert elsősorban a ADHD. Mint amfetamin, metilfenidát rövid távú teljesítménynövelő és stimuláló hatású, elnyomja a fizikai figyelmeztető funkciókat, mint pl fájdalom or fáradtság. Gátolja az étvágyat is. Bizonyos mentális rendellenességekben ezek a tulajdonságok rövid távon pozitív hatást fejthetnek ki, tehát metilfenidát ezen állapotok kezelésének elemeként is alkalmazható. A metilfenidát gyorsan felszívódik a szervezetben. Nem releváns, hogy az étellel egyidejűleg felszívódik-e. Akár 30 százalékban biológiailag elérhető, eléri a maximális plazmát koncentráció körülbelül 2 óra múlva. A felezési ideje annak megszüntetése a plazmából ismét 2 óra. A metilfenidát 4 órán keresztül teljes hatást fejt ki, mielőtt teljesen lebomlik.
Farmakológiai hatások
A metilfenidát hatása annak köszönhető, hogy gátolja a neurotranszmitterek transzportereit dopamin és a noradrenalin. Ezek a transzporterek felelősek ezen neurotranszmitterek preszinaptikus idegsejtekbe történő újrafelvételéért szinaptikus hasadék. Mivel az újrafelvétel metilfenidát hatása alatt gátolt, a koncentráció of dopamin és a noradrenalin a szinaptikus hasadék hosszabb ideig emelkedett marad. Ez azt is jelenti, hogy a két neurotranszmitter meg tudja őrizni a szimpatikus stimuláló hatását idegrendszer erre az időre. A szimpatikus idegrendszer viszont biztosítja a test fokozott felkészültségét a teljesítőképességre, és ez a fokozott éberséggel is összefügg. Így a kezdeti helyzettől függően különböző és látszólag ellentmondó hatások lépnek fel. Introvertált személyekben a stimuláció fokozott aktivitáshoz vezet, míg a figyelemzavarokban és egyben irányítatlan hiperaktivitásban szenvedőknél a koncentrációs képesség növekedésével járó megnyugvás következik be. Mivel a szimpatikus idegrendszer az antagonista paraszimpatikus idegrendszer, a paraszimpatikus idegrendszer aktivitásával kapcsolatos testfunkciók csökkentek. Ez kihat a bélműködésre, az éhségközpontra, valamint a szekrécióra és verejtékmirigyek.
Orvosi felhasználás és alkalmazás
A metilfenidátot elsősorban két tünetegyüttesre alkalmazzák, ADHD és a narkolepszia. Míg az ADHD a figyelemhiányos rendellenességgel járó hiperaktivitásra összpontosít, a fő a narkolepszia tünetei az extrém alvási késztetés és fáradtság. Mindkét rendellenességet pozitívan befolyásolhatja a metilfenidát, jól moduláló módon, más kezelési módszerekkel kombinálva. Mivel mindkét rendellenesség oka rendkívül összetett, önmagában a metilfenidáttal végzett kezelés nem elegendő. Csak a tünetek kezelhetők, de az okok nem. Például az ADHD a szignáltranszdukció diszregulációján alapul, ami bizonyos neurotranszmitterek koordinálatlan, különböző aktivitásai miatt következik be a agy. A metilfenidát szabályozza és normalizálja ezeket a tevékenységeket a hatása alatt. Azt is meg kell jegyezni, hogy a gyógyszeres kezeléssel csökkentett tünetek alapján az ADHD pszichoterápiás kezelése jobb eredményeket hoz. Különösen a 6 évesnél idősebb gyermekek az ADHD tünetei jól reagálnak a kombinált kezelési módszerekre. Például a hiperaktivitás csillapításával és a figyelem fokozásával a gyógyszeres kezeléssel javítható ezeknek a gyerekeknek az iskolai teljesítménye, ami viszont pozitívan befolyásolja önbecsülésüket. Ezért az ADHD metilfenidáttal történő kezelését csak a teljes összefüggésben lehet figyelembe venni. Narkolepszia esetén a metilfenidátot gyakran írják fel a nappali álmosság csökkentésére.
Kockázatok és mellékhatások
A metilfenidát szedését mindig orvosi felügyelet alatt kell tartani, mert alkalmazása számos mellékhatást is okozhat. Tehát a gyógyszerre adott reakciótól függően szükség van az adagolás egyénileg történő beállítására. A narkolepsziás betegek gyakran tapasztalhatnak koncentráció rendellenességek, erős izzadás és a zajra való érzékenység. Általában különféle típusú pszichológiai és neurológiai mellékhatások jelentkezhetnek. Kardiovaszkuláris rendellenességek, mint pl szívritmuszavarok, magassága vér nyomás, sőt szív támadásokat vagy stroke-ot is megfigyelnek. A különféle, néha ellentmondásos mellékhatások sokasága jelzi azokat a bonyolult folyamatokat, amelyek mikor játszódnak le szerek befolyásolják a szervezet szabályozási mechanizmusait.
