Egyidejűség | Borderline szindróma

Egyidejűség

Számos más pszichiátriai rendellenesség fordulhat elő a határzavarral együtt. Különböző klinikai vizsgálatok során kiderült, hogy szinte minden beteg megfelel a depresszió életük során legalább egyszer. Csaknem 90% -a teljesítette a szorongásos rendellenesség kritériumait, és több mint a fele volt evészavar vagy kábítószerrel való visszaélés. Nagy valószínűséggel alakult ki egy másik is személyiségzavar az érzelmileg instabil mellett.

Jellemzők / Tünetek

Az alábbi kilenc jellemző közül legalább öt jellemző a határőrökre: Az érintettek alig bírják egyedül lenni, mindenáron el akarják kerülni a különválást. Ez azt jelenti, hogy óriási szorongást éreznek minden kapcsolatban (akár a szülőkkel, akár a barátokkal, akár a partnerekkel), függetlenül attól, hogy csak későn érkezik egy találkozóra, vagy elfelejti a megígért telefonhívást. Előfordul, hogy az érintett személyek „megelőzővé” válnak attól a félelemtől, hogy megsérülnek, mintha mások támadását akarják elkerülni.

A határvonalakat más emberekhez vezető kapcsolatok rendkívül intenzívek, de ugyanolyan instabilak. Itt a gyűlölet és a szeretet nagyon gyakran váltakozik, vagyis a partnert eltúlzottan idealizálják. Rövid idő múlva azonban csak apróságokra van szükség ahhoz, hogy az érzelmi világban változás jöjjön létre.

Az érintett személyek zavart identitással is rendelkeznek, a torz vagy hamis önérzékelés értelmében. Nem igazán ismerik önmagukat, sem a saját erősségeiket / gyengeségeiket, sem azt, ami megnyugtatja vagy ösztönzi őket. Emberek, akik szenvednek Borderline szindróma nagyon impulzívak.

Nehézségeik vannak a veszteségek és kockázatok helyes felmérésével. Ez a mindennapi életben nyilvánul meg, például kockázatos szexuális gyakorlatok, drog- és túlzott alkoholfogyasztás, túlzott pénzköltés, „falánkozás” vagy nagyon veszélyes sportok révén. A határőrök szintén feltűnően kiegyensúlyozatlanok, ingerlékenyek és hangulatuk nagyon ingadozik.

Néha elég egy rossz szó ahhoz, hogy erőszakosan érzelmesek legyenek. Gyakran érzelmileg üresnek és unottnak érzik magukat. Ez egy másik tünetet is megmagyaráz, nevezetesen azt a tendenciát, hogy önmagukat bántsák.

A határ menti betegek annyira szenvednek önmaguktól vagy rendellenességüktől és a fent említett zsibbadástól, hogy például egy még mindig égő cigaretta a bőrükön, megverik magukat vagy borotvapengékkel kaparják magukat, hogy újra érezzék magukat. Az érzelmi üresség azonban növeli a határőrök felfogását, miszerint csak más emberek teszik értelmessé saját életüket. A határőröknek hiányzik az impulzus-kontroll is, mivel nem tudják mindig elnyomni az intenzív haragot.

• Az érintettek alig bírják egyedül lenni, mindenáron el akarják kerülni a különválást. Ez azt jelenti, hogy óriási szorongást éreznek minden kapcsolatban (akár a szülőkkel, akár a barátokkal, akár a partnerekkel), függetlenül attól, hogy csak későn érkezik egy találkozóra, vagy elfelejti a megígért telefonhívást. Néha az érintettek „megelőzővé” válnak, attól tartva, hogy megsérülnek, mintha mások támadását akarják elkerülni.
• A határvonalakat más emberekhez vezető kapcsolatok rendkívül intenzívek, de ugyanolyan instabilak. Itt a gyűlölet és a szeretet nagyon gyakran váltakozik, vagyis a partnert eltúlzottan idealizálják. Rövid idő múlva azonban csak apróságokra van szükség ahhoz, hogy az érzelmi világban változás jöjjön létre.
• Az érintett személyek zavart identitással is rendelkeznek, a torzított hamis önérzékelés értelmében. Nem igazán ismerik önmagukat, sem a saját erősségeiket / gyengeségeiket, sem azt, ami megnyugtatja vagy ösztönzi őket. - Emberek, akik szenvednek Borderline szindróma nagyon impulzívak.

Nehézségeik vannak a veszteségek és kockázatok helyes felmérésével. Ez a mindennapi életben nyilvánul meg, például kockázatos szexuális gyakorlatok, drog- és túlzott alkoholfogyasztás, túlzott pénzköltés, „falánkozás” vagy nagyon veszélyes sportok révén. - A határőrök is feltűnően kiegyensúlyozatlanok, ingerlékenyek és hangulatuk nagyon ingadozik.

Néha elég egy rossz szó ahhoz, hogy erőszakosan érzelmesek legyenek. - Gyakran érzelmileg üresnek és unottnak érzik magukat. - Ez egy másik tünetet is magyaráz, nevezetesen azt a tendenciát, hogy önmagukat bántsák.

A határ menti betegek annyira szenvednek önmaguktól vagy rendellenességüktől és a fent említett zsibbadástól, hogy például egy még mindig égő cigaretta a bőrükön, megverik magukat vagy borotvapengékkel kaparják magukat, hogy újra érezzék magukat. Az érzelmi üresség azonban növeli a határőrök felfogását, miszerint csak más emberek teszik értelmessé saját életüket. - A határőröknek hiányzik az impulzus-kontroll is, mivel nem tudják mindig elnyomni az intenzív haragot.

• Az érintetteknek vannak olyan fázisai, amelyekben nem bíznak meg mindenkiben, és erőteljesen visszahúzódnak. A fáradtság rendkívül nem specifikus tünet, szinte minden mentális és fizikai betegségben előfordulhat, és teljes Egészség. Ez nem jelzi a tünetet a határbetegség jelenlétében.

Inkább a belső üresség érzése jellemző, és az érintett betegek gyakran leírják. A fáradtság azonban természetesen a határvonaltól szenvedő betegeknél is előfordulhat személyiségzavar. Amikor határvonalról beszélünk személyiségzavar, az önkárosító magatartás valószínűleg az első, amit a legtöbb ember társít ehhez a rendellenességhez.

Az önsérülés leggyakoribb típusa a karcolás néven ismert bőrsérülés. A sérüléseket gyakran borotvapengékkel vagy más éles tárgyakkal okozzák, gyakran a alsókar. Kezdetben a sérülések számos viszonylag egyenes, véres karcolásként felismerhetők, és attól függően, hogy milyen mélyek a sérülések, gyakran maradnak hegek.

Ez aztán számos fehér vonal formájában jelenik meg, többnyire keresztben elrendezve. Ezek a sérülések azonban a test minden más részén is előfordulhatnak. A határ menti betegek gyakran leírják, hogy az ilyen önsérülések miatt újra jobban érzik magukat, hogy jobban képesek elűzni a gyakran fennálló belső ürességet, vagy hogy csökkentik a belső feszültségek vakarózással.

Állítólag a határ menti betegek hajlamosak hazudni. Ez illeszkedik abba az általános koncepcióba, amely szerint az érintett emberek hajlamosak manipulálni a környezetüket a maguk kitűzött céljának elérése érdekében. Különösen a kapcsolat fenntartása érdekében a határon fekvő betegek gyakran hazugságokat használnak, hogy elkerüljék elhagyását, amitől gyakran annyira félnek.

Ha hazugságról és manipulációról beszélünk itt, ez nagyon megfontolt dolognak tűnik. Azonban nem ritka, hogy ezeket a viselkedéseket erős félelem támasztja alá, amely ilyen eszközök használatához vezet. Terápia pszichológussal vagy pszichiáter határos betegség esetén feltétlenül szükséges.

Sajnos rövid időn belül nem „gyógyítja” meg az érintett személyt (a gyógyszer ellen nincs gyógyszer borderline szindróma vagy csak a betegség egyedi tünetei / fázisai, mint pl depresszió vagy hasonló gyógyszeres kezeléssel enyhíthető). Pszichoterápia a választott módszer ebben az összefüggésben, de sokszor csak tartós javulást hoz az érintettek számára hosszú idő után, amikor a betegség okait és kiváltó okait azonosították és megoldották. A nagy területen pszichoterápia sokféle terápia létezik, amelyek közül több a határon áteső betegség esetén is figyelembe vehető: A határvonal esetében az egyik választott terápia: viselkedésterápia.

Ebben a terápiában a hangsúly arra irányul, hogy a beteget addig a pontig vezesse, ahol megtanulja megérteni, mi váltja ki panaszait. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a beteg tudatában van annak, hogy a viselkedést a dolgok és helyzetek felismerése és értékelése határozza meg. Ha például egy beteg nem mérgező kígyóra reagál hisztéria és a túlzott félelem, ez a kígyó veszélyének túlzott felmérésének köszönhető.

A viselkedésterápia központi témája, hogy az érintett személy szembesül félelmeivel vagy helyzeteivel, amelyeket elkerülni próbál (gyakran csak szimulált pillanatokban), és hogy a téves értékelést elfelejtik. Ily módon az érintett személy elnyeri azt az önkontrollt, amelyre szüksége van ahhoz, hogy szembenézhessen ezekkel a kellemetlen helyzetekkel. A segítség beszélgetést is hozhat pszichoterápia C. Rogers szerint határmenti szindrómában szenvedő embereknek.

Itt kevesebb konfliktus van gyermekkor foglalkoznak, de az érintett személy mindennapi helyzeteire és problémáira fókuszálnak. A terápia ezen formájának alapfeltevése az, hogy ezen emberek életében a mindennapi szenvedések fő forrása az a tény, hogy önmagukról alkotott képük és kívánt megjelenésük / viselkedésük (ún. Önkép) összeütközik vagy nem egybeesik a nem kívánt viselkedési mintákkal bizonyos helyzetekben (pl. óriási izgalom és zavartság egy hírességgel való találkozáskor). A cél itt az, hogy világossá tegyük ezeknek az embereknek, hogy az úgynevezett inkongruitás (azaz különbség) az önkép és a tényleges előfordulás között bizonyos helyzetekben teljesen normális és nem kóros.

Az analitikus pszichoterápia terápiás formáját nagyon gyakran alkalmazzák. A klasszikus pszichoanalízishez hasonlóan a híres Sigmund Freud feltételezésein alapszik. Az analitikus pszichoterápia alapgondolata az, hogy a gyermekkor még nem dolgozták fel teljesen, és felnőttkorban továbbra is problémákhoz és viselkedési problémákhoz vezethetnek.

Itt tehát gyermekkor a fejlődést nagyon pontosan követik és világítják meg azzal a céllal, hogy megbékéljenek a megoldatlan konfliktusokkal. Ezzel szemben a klasszikus pszichoanalízis azt feltételezi, hogy a gyermekkorban egykor interperszonális kapcsolatokra és konfliktusmegoldásra tanult viselkedési minták a tudatalattiban tárolódnak, és felnőttkorban nem módosíthatók. A terápia másik lehetséges formája a mélypszichológián alapuló pszichoterápia.

Szintén a pszichoanalízis feltételezésein alapul, de nem annyira a gyermekkori konfliktusokra összpontosít, hanem a mindennapi élet aktuális problémáira és viselkedésének változásaira. A borderline személyiségzavar kezelésének legfontosabb pillére a pszichoterápia. Lehetséges azonban további gyógyszeres kezelés is, amelyet a legtöbb beteg számára alkalmaznak.

A határ menti személyiségzavar kezelésére azonban nincs olyan gyógyszer, amellyel a tüneteket teljesen el lehetne nyomni. Vannak azonban különböző gyógyszeres lehetőségek. Ezek közül melyik a legmegfelelőbb, erősen függ attól, hogy mely tünetek a legfontosabbak a betegség összefüggésében az egyes betegek számára.

Németországban hivatalosan egyetlen gyógyszer sem engedélyezett a határrendellenességek kezelésére. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsenek gyógyszerek, amelyek segíthetnének, sokkal inkább azt, hogy a gyógyszeres terápia pozitív hatásaival kapcsolatos vizsgálatok száma nem volt elegendő. Mivel nincsenek hivatalosan jóváhagyott gyógyszerek, a gyógyszerek alkalmazását a betegségben nem engedélyezett használatnak nevezik.

A határ menti személyiségzavar hosszabb ideig tartó gyógyszeres kezelésére, pszichotróp gyógyszerek a hangulatstabilizátorok csoportjából elsősorban. Ide tartoznak a hatóanyagok, mint pl lamotrigin, topiramát és valproát /valproinsav. Az aripiprazol antipszichotikus gyógyszerről azt is mondják, hogy hatékony a határbetegségek kezelésében.

Az úgynevezett SSRI-k csoportjából származó antidepresszánsokat a múltban gyakrabban alkalmazták, de tanulmányok kimutatták, hogy ezek nem eléggé hatékonyak, hacsak nincs depressziós összetevő is, ezért a gyógyszerek ezen csoportját már nem szabad használni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mind pszichotróp gyógyszerek Az itt felsoroltakat - ha egyáltalán - kizárólag rendellenesség-specifikus pszichoterápiával együtt kell alkalmazni a kielégítő kezelési eredmények elérése érdekében. Ezenkívül a kezelés sikere betegenként nagyon eltérő, ezért egyes esetekben különböző kezelési koncepciókat kell tesztelni. Azonban a pszichoterápia jelenleg is a határvonalbeli személyiségzavar kezelésének első vonala.