Meghatározás
Az „ECMO” a testen kívüli membrán oxigénellátását jelenti, és kardiológiai és intenzív terápiás orvosi eljárás a tüdő és esetleg szintén szív funkció. Az ECMO alkalmazásának oka súlyos tüdő diszfunkció, például ARDS (akut légzési distressz szindróma) felnőtteknél vagy légzési distressz szindróma újszülötteknél. Az ECMO-ban vér leeresztik a ér (a véredény alacsony oxigéntartalmú), csőrendszeren keresztül egy készülékbe szállítják, ahol egyfajta membránon keresztül szűrik, dúsítják, majd egy másik csőrendszeren keresztül visszajuttatják az emberi keringésbe.
Javallatok az ECMO-hoz
Az extrakorporális membrán oxigenizálásának okai minden olyan betegség vagy változás, amely korlátozza a tüdő funkciójában olyan mértékben, hogy már nincs elegendő gázcsere és ezáltal a szervezet oxigénhiányának (hipoxia) a kockázata. Az ECMO leggyakoribb javallata az úgynevezett ARDS (akut légzési distressz szindróma). Az ARDS-t számos tényező kiválthatja, például vér mérgezés, sokk, égési sérülések vagy sérülések, és egyfajta gyulladásos reakció révén nyilvánul meg a tüdőszöveten belül.
Ödéma képződik (vízvisszatartás), ami korlátozott gázcserét eredményez. Az ECMO alkalmazásának egyéb gyakori okai az újraélesztés, tüdőátültetés, hypothermia vagy súlyos tüdőgyulladás. Az ECMO-t gyakran használják újszülötteknél is.
A fő okok: újszülöttkori légzési distressz szindróma (IRDS), magzatszurokból aspiráció (a széklet behatolása a tüdőbe) és vér mérgezés. A felnőttekkel ellentétben az újszülöttnél lényegesen magasabb (kb. 80%) túlélési arány érhető el. Az ECMO alkalmazásához az érintett személyeket mesterségesen kezelik eszik.
Hogyan működik az ECMO-val végzett terápia?
Az extrakorporális membrán oxigenizálásakor alkalmazott leggyakoribb típusú kanülrendszerben a nagy inguinalis ér (vena femoralis) használják kiáramló edényként és a mély nyaki vénát (vena jugularis interna) beáramló edényként. Az ECMO létrehozásakor a megfelelő ér először nagyobb tűvel szúrják át. Amint az edényt eltalálták, egy vékony huzalt helyeznek be és elég messzire vezetnek.
Miután a bőr kitágult, szükség esetén egy csövet helyeznek az edénybe a drót mentén, majd a bőrre varrják. A mély nyaki véna esetében ez a cső általában a jobb pitvar az szív. A veno-vénás ECMO rendszer mellett létezik veno-artériás (VA) és valamivel ritkább artériás-vénás (AV) extracorporealis membrán oxigénellátás is. Az újraélesztés kapcsán a kanülek elhelyezése a periférián (a testtől távol eső terület), például az ágyékban, különösen hatékonynak bizonyult, mivel ez nem szakítja meg és nem akadályozza felelevenítés.
