DNS-szekvenálás | Dezoxiribonukleinsav - DNS

DNS szekvenálás

A DNS-szekvenálás során biokémiai módszereket alkalmaznak a nukleotidok (cukorral és foszfáttal rendelkező DNS-bázismolekula) szekvenciájának meghatározására egy DNS-molekulában. A legszélesebb körben alkalmazott módszer a Sanger lánczáró módszer. Mivel a DNS négy különböző bázisból áll, négy különböző megközelítést alkalmaznak.

Minden megközelítés tartalmazza a szekvenálni kívánt DNS-t, egy primert (a szekvenálás kiindulási molekulája), a DNS-polimerázt (a DNS-t kiterjesztő enzim) és mind a négy szükséges nukleotid keverékét. E négy megközelítés mindegyikében azonban egy másik bázist kémiailag módosítanak oly módon, hogy beilleszthető legyen, de a DNS-polimeráz számára nem biztosít cselekvési pontot. Ez aztán láncmegszakadáshoz vezet. Ezzel a módszerrel változó hosszúságú DNS-fragmenseket állítanak elő, amelyeket hosszúságuk szerint kémiailag elválasztanak úgynevezett gélelektroforézissel. A kapott válogatás a szekvenált DNS-szakasz nukleotidszekvenciájává alakítható át úgy, hogy mindegyik bázist más fluoreszcens színnel jelöljük.

DNS hibridizáció

A DNS-hibridizáció egy molekuláris genetikai módszer, amelyet két különböző eredetű DNS-szál hasonlóságának bizonyítására használnak. Ez a módszer felhasználja azt a tényt, hogy a DNS kettős szál mindig két egymást kiegészítő komplementer szálból áll. Minél jobban hasonlítanak egymásra az egyes szálak, annál több bázis képez szilárd kapcsolatot (hidrogénkötéseket) az ellentétes bázissal, vagy annál több bázispár alakul ki.

A két DNS-szál eltérő bázisszekvenciájú szakaszai között nem történik bázispárosítás. A vegyületek relatív száma most meghatározható az olvadáspont meghatározásával, amelynél az újonnan képződött kettős szál elválik. Minél magasabb az olvadáspont, annál komplementerebb bázisok képeznek hidrogénkötéseket egymással, és annál inkább hasonlít a két egyes szál. Ez a módszer egy adott bázisszekvencia kimutatására is használható egy DNS-keverékben. Erre a célra a mesterségesen kialakított DNS-fragmenseket (fluoreszcens) festékkel jelölhetjük. Ezek aztán a megfelelő bázissorrend megjelölésére szolgálnak, és így láthatóvá tehetik azt.