A fogászat megérti a dinamikát okklúzió mint a fogak érintkezései, amelyek a alsó állkapocs. A fogorvosok normatív vagy deviáns dinamikát diagnosztizálnak okklúzió egy speciális film segítségével, amely a fogak benyomását kelti. A dinamika rendellenességei okklúzió kényelmetlenséget okozhat, amely az egész testre kiterjedhet, ami megnehezíti a betegek számára a kényelmetlenség tényleges okának felkutatását.
Mi a dinamikus elzáródás?
A dinamikus elzáródás a fog érintkezésének egy meghatározott típusát írja le. Ez magában foglalja a fogakat felső állkapocs megérintve a alsó állkapocs. A dinamikus elzáródás a fog érintkezésének egy meghatározott típusát írja le. A fogak felső állkapocs érintse meg a fogakat alsó állkapocs. A dinamikus elzáródás, a statikus elzáródás megfelelőjeként ez a fogkontaktus az állkapocs nyugalmi helyzetéből adódik. Ezzel szemben a dinamikus elzáródást a mandibula mozgása előzi meg. Ezért nem jelent állandóságot feltétel, de átmeneti jelenséget ír le. A múltban a fogászat kizárólag az elzáródást értette az állkapocs helyzetében a végső harapási helyzetben; manapság azonban ezt a kifejezést általánosabban értik a szakértők. A végső harapási helyzet vagy a maximális interpuspitáció az az állkapocs-helyzet, amelyben a felső és az alsó állkapocs legtöbb foga érintkezik.
Funkció és feladat
A dinamikus elzáródás nagyon fontos annak érdekében, hogy az állkapocs és a fogak interferencia nélkül működjenek. Azok a helyek, ahol a fogak felső állkapocs az alsó állkapocs fogainak érintését a fogászatban elzáródási pontoknak nevezzük. Számuk különbözhet az egyének között, akárcsak a pontos helyzetük: nem minden fogsornak vannak ugyanazok az elzáródási pontjai, anélkül, hogy ez szükségszerűen alapvető rendellenesség lenne. Egy speciális okklúziós fólia segíti az elzáródás diagnosztizálását. Egyéb nevek: tesztfólia, artikulációs papír és kontaktfólia. A gyártók a vékony elzáródási fóliát színrészecskékkel vonják be, hogy a harapás eredménye jobban látható legyen. A diagnosztikus a fóliát a páciens felső és alsó állkapcsa közé helyezi fogazat és arra kéri a beteget, hogy szokás szerint harapjon meg. Az okklúziós fólia megtartja a fogak benyomását szén papír, láthatóvá téve az elzáródási pontokat. A fogászatban és a fogtechnikában nem értenek egyet azzal, hogy milyen legyen az optimális elzáródás. Például a szakértők különböző véleményeket vallanak arról, hogy hány elzáródási pont optimális a dinamikus elzáródásban. Az elzáródás ellentéte a nonklúzió, amely az állkapocs hibás működése. A fogak vagy az állkapocs eltérése nem záródást okozhat, akárcsak az állkapocs mozgásának zavara dinamikus elzáródás esetén. A fogászat a fent leírt okklúziós diagnosztikát igényli a panaszok felderítése és helyes kezelése érdekében. Ezenkívül a pontos vizsgálati eredmények szerepet játszanak azoknak a fogtechnikusoknak, akik például protézist tudnak gyártani ezen adatok alapján. A modern szoftver a diagnosztika eredményeit felhasználva létrehoz egy virtuális modellt, amely szintén példás fogmodelleken alapul, amelyeket fogászati szakzsargonban „könyvtári fogakként” ismernek. Ily módon a szoftver adaptálja a kívánt segédeszközt ill fogpótlás a beteg egyéni igényeinek és dimenzióinak. Ezenkívül a digitális modell kiszámítja, hogyan változik a statikus és a dinamikus elzáródás a fogpótlás. A fogtechnikusoknak így lehetőségük van az elzáródási pontok modellezésére.
Betegségek és panaszok
A dinamikus elzáródással járó hibás folyamatok előfordulhatnak vezet fokozott mechanikai feszültség a fogak okklúziós felületein. Ennek eredményeként a fogak nagyobb vagy egyenetlen nyomásnak vannak kitéve, vagy váratlanul dörzsölik egymást. Ez olyan károkat okozhat, mint a horzsolások és repedések. A dinamikus elzáródás rendellenességei megnyilvánulhatnak formájában is craniomandibularis diszfunkció (CMD). Craniomandibularis diszfunkció a temporomandibularis ízület és az állkapocs izmai különféle rendellenességeinek gyűjtőfogalma. A dinamikus elzáródás zavara CMD-t is okozhat. A CMD különféle panaszokat okozhat, amelyeknek nem kell közvetlenül kapcsolódniuk az állkapocshoz. Az állkapocs eltolódása vagy az okklúziós rendellenességek finom adaptációkat okoznak az egész testben. Például egy görbe okklúziós sík miatt az állkapcsi izmok kényelmetlenül összehúzódhatnak a fájdalmas állapotok elkerülése érdekében. Ez megváltoztatást eredményezhet fej és a nyak testtartás, ami lehet vezet a váll és a hát enyhe eltéréseire. Ily módon úgy tűnik, hogy a test számos részét érintik olyan tünetek, amelyek oka kizárólag a zavart dinamikus elzáródásban rejlik. A betegek ezért gyakran képtelenek a tüneteket helyesen osztályozni vagy más okoknak tulajdonítani. A CMD tünetei a következők fájdalom és az állkapocs, az arc, a vállak feszültsége nyak és vissza, valamint a migrén és egyéb fejfájás. Továbbá, fülzúgás, szem és fül, orr és a torok problémái nyilvánulhatnak meg. Még emésztési problémák, alvászavarok és a mozgásszervi rendszer általános zavarai esetleg CMD-re vezethetők vissza. A kritikusok kritizálják a fogorvosok nem megfelelő képzését craniomandibularis diszfunkció: az orvosi képzés során nem veszik kellőképpen figyelembe a klinikai képet. Ennek eredményeként felesleges téves diagnózisok fordulnak elő, és a tényleges okot túl gyakran nem kezelik. A CMD különféle kezelési lehetőségeket tesz lehetővé, amikor a dinamikus elzáródás zavara következik be. Ezek közé tartozik a fogszabályozás intézkedések és protézisek. Összességében a CMD gyakori, az általános populációban körülbelül 8% -os előfordulási gyakorisággal. A craniomandibularis diszfunkció azonban csak az esetek mintegy 3% -ában okoz kezelést igénylő tüneteket.
