Diagnózis | Pszichózis

Diagnózis

A diagnózis a pszichózis kezdetben nem igényel semmilyen látszólagos gyógyszert, hanem pusztán klinikai diagnózis, amelyet a beteg viselkedése és tünetei alapján állapítanak meg. A diagnózis felállítása után azonban további diagnosztikát kell végezni a betegség lehetséges okainak szűkítése érdekében pszichózis. A szerves anyagok jelenlétének kizárása érdekében pszichózis, mindenekelőtt fontos a pontos anamnézis elvégzése.

Mivel az érintettek alig képesek megfelelő beszélgetést folytatni még pszichózis alatt sem, a kezelőorvos gyakran függ a külföldi anamnézistől, vagyis a közeli rokonok, ismerősök és barátok kihallgatásától. Az anamnézis szempontjából fontos a korábbi, szomatikus és pszichés betegségek kérdése. Nagyon fontos annak kiderítése is, hogy történt-e valaha pszichotikus epizód.

Ezenkívül az esetleges kábítószer-fogyasztást pontosan meg kell kérdőjelezni. Fontos a rendszeresen szedett gyógyszerek kérdése is. Az anamnézis után a felvétel következik vér minták.

Itt is kiderülhetnek testi betegségek, amelyek a pszichózis lehetséges kiváltó okai lehetnek. Sok esetben hasznos képet készíteni a fej a helyigényes folyamatok kizárása érdekében agy vagy például olyan betegségek, mint pl sclerosis multiplex. Idősebb betegeknél - az aktuális kérdéstől függően - a gyorsabban elérhető számítógépes tomográfia (CT) alkalmazható, amely felhasználható a helyfoglalási folyamatok viszonylag megbízható kizárására.

Fiatalabb betegek és speciális kérdések esetén azonban nagyobb valószínűséggel alkalmaznak mágneses rezonancia képalkotást (MRI). Elektroencefalogram (EEG), azaz a agy hullámokra is szükség lehet. Hogy mely további vizsgálatokra van szükség, az a jelenlegi vizsgálati eredményektől függ.

KezelésTerápia

Pszichózis esetén fontos a kezelés gyors megkezdése. A pszichózis súlyosságától függően a kezelést ambuláns vagy fekvőbeteg-alapon lehet elvégezni. Gyakran azonban a fekvőbeteg-kezelést javasolják a tünetek súlyossága miatt, amelyek a beteget veszélyeztetik.

Az első választás a pszichózis kezelésében a gyógyszerek, az úgynevezett antipszichotikumok ill neuroleptikumok. Ezen gyógyszerek csoportja számos különféle hatóanyagot tartalmaz, de szinte mindegyik kisebb-nagyobb mértékben beavatkozik a gyógyszerbe dopamin anyagcsere a agy és így mindenekelőtt a téveszmék gyors megfékezéséhez vezetnek és hallucinációk. A legtöbb esetben az antipszichotikumokat a tünetek enyhülése után is folytatni kell, mivel jelentősen csökkentik a pszichózis megismétlődésének valószínűségét.

Hogy meddig kell szedni a gyógyszert, azt egyedileg kell eldönteni. Különösen visszatérő (visszatérő) lefolyású pszichózisok esetén, mint pl skizofrénia, gyakran szükség van a gyógyszer végleges szedésére. Megkülönböztetnek tipikus és atipikus antipszichotikumokat.

Manapság olyan atipikus antipszichotikumok, mint pl risperidon, a kvetiapin, a klozapin, az olanzapin és az aripiprazol egyre inkább alkalmazzák. A tipikus antipszichotikumokat, például a haloperidolt, manapság elsősorban az akut fázisban használják. Azt, hogy melyik antipszichotikumot alkalmazzák, egyedileg kell eldönteni.

A pszichoterápiás eljárások csak csekély szerepet játszanak a pszichózis akut szakaszában, de segíthetnek a betegség lefolyásában. A pszichózist átélt betegek pszichoedukációs csoportokban is részt vehetnek. Itt tájékozódnak a pszichózis témájáról és arról, hogyan kell kezelni ezt, és hogyan kell találkozni hasonló gondolkodású emberekkel.

Szerves pszichózisok esetén a kiváltó betegség kezelése az elsődleges. A Zyprexa az antipszichotikumok csoportjába tartozó gyógyszer. Olanzapin hatóanyagot tartalmaz és az egyik atipikus neuroleptikumok. Elsősorban a paranoid összefüggésben előforduló pszichózisok kezelésére alkalmazzák skizofrénia.

Bipoláris rendellenességek kezelésére is alkalmazzák. Ezenkívül az olanzapin alkalmazható második gyógyszerként a depresszió úgynevezett augmentációs terápiára. Az elmélet szerint a második gyógyszer, ebben az esetben az olanzapin növekedésének további hangulatjavító hatása van. Az olanzapin nagyon gyakori és gyakori mellékhatásai a súlygyarapodás, fáradtság, száraz száj, szédülés, hányinger- hányás, székrekedés, álmatlanság és nyugtalanság, bizonyos mértékben fokozódik vér szintek, ödéma (vízvisszatartás), szokatlan mozgások (diszkinézia), bőrkiütés, ízületi fájdalom és a szexuális funkció rendellenességei.